Ifj. Alexandre Dumas
Ifj. Alexandre Dumas, Dumas fils (Párizs, 1824. július 27. – Marly-le Roi, Yvelines, 1895. november 27.) francia író, drámaíró, novellista, id. Alexandre Dumas fia.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Törvénytelen gyerekként született; édesanyja Marie-Catherine Labay női szabó volt. Későbbi emberi-írói magatartását alapvetően nehéz gyermekkora határozta meg. Édesapja csak 1831-ben adoptálta, miután írásaival sikerült kiemelkednie a szegénységből, és jómódban élhetett. Ezután mindent megtett azért, hogy fia a lehető legjobb neveltetést kapja, de az ifjabb Dumas a különböző előkelő, bentlakásos kollégiumokban sem feledte gyermekkorának nélkülözését, a sorozatos megaláztatásokat.
Irodalmi munkássága [szerkesztés]
Írói pályafutását romantikus kalandregényekkel kezdte. Miután befutott, egyre gyakrabban írt a társadalom erkölcsi számkivetettjeiről (törvénytelen gyermekekről, félvilági nőkről), és előszeretettel állította be őket az alapvető emberi-erkölcsi értékek hordozóinak. Főként regényeket és színműveket írt.
Nevét az irodalomban elsősorban A kaméliás hölgy című műve őrzi:
- regény — 1848 (magyarul: 1893, 1968);
- színmű — 1852 (magyarul: 1892).
Ehhez tetemesen hozzájárul, hogy e művéből írta Giuseppe Verdi: Traviata című operáját (1853).
Rutinos, termékeny színpadi szerző volt. Munkásságát bravúros színpadismeret, a scribe-i technika tökélyre vitele jellemezte — éppen ezért őt tekintik a bulvárszínház egyik ősének. Társadalmi drámái szájbarágós jellegük miatt manapság kevésbé élvezhetőek. Ezekben főleg erkölcsi tanulságokkal akart szolgálni, így hősei meglehetősen sematikusak. Színpadát az ellentétek uralták: egyik oldalon a jókkal, a másokon a rosszakkal. Színdarabjaival a polgári erkölcs családeszményét támogatta, de a számkivetetteket védve az erkölcsök reformját is hirdette.
Fontosabb művei [szerkesztés]
Színpadi művek:
- Divathölgyek, 1855 (magyarul: 1855);
- Pénzkérdés, 1857 (magyarul: 1857);
- A szerelem gyermeke, 1858 (magyarul: 1858);
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 830. o. ISBN 963-85773-2-0
