Idrija
 |
A településen világörökségi helyszín található |
| Idrija | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Tartomány | Primorska |
| Statisztikai régió | Goriška |
| Község | Idrija |
| Rang | város |
| Polgármester | Bojan Sever |
| Irányítószám | 5280 |
| Körzethívószám | 05 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 12 034 fő (2008)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 334,5 m |
| Terület | 293,7 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Idrija
Pozíció Szlovénia térképén
|
|
| é. sz. 46° 0′ 4,74″, k. h. 14° 1′ 19,59″ | |
 |
|
| Idrija község elhelyezkedése | |
| Idrija weboldala | |
Idrija (IPA: [ˈiːdrija], olaszul Idria IPA: [ˈidrija], németül Hidria IPA: [ˈhɪdʁɪa]) városka Szlovéniában.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A város Ljubljanától 35 km-re nyugatra, Tolmin-tól pedig 30 km-re délkeletre az Idrija folyó mellett.
Története [szerkesztés]
A város története egybefonódik a higanybányászattal. A legenda szerint, 1490 körül egy paraszt vizet meregetett a folyóból, mikor különösen csillogó dologra lett figyelmes a kövek között. Ez volt a higany ami a város 500 éves jólétét megalapozta. Nagyon hamar megkezdődött a higanyérc, a cinóber (HgS) bányászata a földből. Az évszázadok során mind mélyebbre vájták a tárnákat, így a legmélyebb kb. 400 méteren volt. Az osztrák császári kamarilla 1575-ben helyezte fennhatósága alá a várost és a bányát is, és ez így volt az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig, 1918-ig.
Az első világháború után Olaszország szerzi meg, a második világháború után Jugoszlávia az új gazda. 1991-ben a független Szlovénia része.
A higanybánya az 1980-as években bezárta kapuit.
Lakosainak száma 11,990 (2002).
Érdekességek [szerkesztés]
A város másik nevezetessége az idrijai csipke.
Mikor az 1848-ban kitört kaliforniai aranyláz idején két higanylelőhelyet is felfedeztek, az egyiken kiépült bányának a New Idria nevet adták.
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- http://www.idrija.si (szlovénül)
