Wesselényi Miklós (politikus, 1750–1809)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Id. Wesselényi Miklós szócikkből átirányítva)
Idősebb Wesselényi Miklós
Született1750. december 11.
Zsibó
Elhunyt1809. október 25. (58 évesen)
Zsibó
Beceneve„zsibói bölény”
Állampolgárságamagyar
HázastársaCserey Heléna
GyermekeiWesselényi Miklós
Foglalkozásaerdélyi magyar katona, politikus, főúr
Tisztségemagyar országgyűlési követ (1794–)
A Wikimédia Commons tartalmaz Idősebb Wesselényi Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Wesselényi Miklós és Cserey Heléna portréja. Korabeli festmények alapján készült metszet
Ez a szócikk Wesselényi Miklósról, a „zsibói bölényről” szól. Hasonló címmel lásd még: Wesselényi Miklós (egyértelműsítő lap).

Idősebb Wesselényi Miklós (Zsibó, 1750. december 11. – Zsibó, 1809. október 25.) erdélyi magyar katona, politikus, főúr, a „zsibói bölény”.

Felvállalta a magyar erdélyi és magyarországi kultúrélet, valamint a kolozsvári és pesti színházalapítás ügyét, és e színházak felépítéséhez anyagilag is jelentősen hozzájárult. Színdarabokat írt és fordított is – hiszen angolul, olaszul, németül és románul közel anyanyelvi szinten beszélt.[1][2][3]

Petrőczy Kata Szidónia költőnő dédunokája.

Élete[szerkesztés]

Apja, báró hadadi Wesselényi István (1708–1757), anyja, báró vargyasi Daniel Polixénia (1720–1775) voltak. Nyolcéves korában apja elhunyt. Tizenegy testvére közül csak öt lánytestvére érte meg a felnőttkort. Nevelője kezdetben Deáki Filep Pál, később pedig Cornides Dániel volt. Tizenkilenc éves korában a kolozsvári református kollégium padjaiból kilépve állt be katonának. Édesanyja halálakor, 25 éves korában már kapitány. Kolozsváron ismerkedett meg a székely kisnemesi származású Cserey Helénával,[m 1] Cserey Farkas udvari kancellári tanácsos lányával. Az ismeretségből szerelem, abból pedig – 1777-ben – házasság lett. Eltérő felekezethez tartoztak, Wesselényi kálvinista volt, míg a Cserei család római katolikus. A házasságot az egyház beleegyezésével csak úgy köthették meg, ha vállalják, hogy születendő gyermekeiket katolikusnak keresztelik. Ám őket mégis reformátusnak keresztelték, ami a híresen pápista Cserei-ág haragját vonta maga után, ezért, és mert 1782-ben Heléna áttért református vallásra, 1783-ban hatheti vallásos oktatásra bevonult a szebeni orsolyita zárdába (cselédséget vihetett magával, férje meglátogathatta, kijárhatott ismerőseihez, és színházba is), illetve Mária Terézia azt a döntést hozza, hogy Wesselényinek kárpótlásul birtokán egy katolikus kápolnát kell építtetnie és ott köteles a katolikus szellemben, szüleiktől elszakítva nevelni fiait, Istvánt és Ferencet, akik azonban még ennek életbe lépése előtt, az uralkodói rendelet kiadásának hónapjában elhaláloztak.[6][7][8]

Miklós szimpatizált a korabeli nemesi reform[9] szabadságeszményeivel. Vitába került az erősen aulikus (a bécsi udvar konzervatív politikáját támogató személy – különösen főnemes – a reformkorban) természetű Haller János gróffal[m 2], a szomszédos csákigorbói kastély tulajdonosával. Kettejük vitája hamar szimbolikus hadviseléssé alakult, aminek egyik mozzanataként Wesselényi elfoglalta a kastélyt, a gróf embereit pedig elfogatta és saját zsibói várába vitette, majd rövid úton elengedte őket. Az erdélyi Királyi Tábla pénzbüntetésre ítélte, ám Haller és neje panaszára Wesselényi Miklóst 1785-ben letartóztatták, perbe fogták, elítélték és a kufsteini várbörtön császártornyába, pontosabban annak 5-ös számú cellájába zárták előbb két évre, majd ezt – itt is féktelen, de egyben nemzeti érzelmű természete miatt – bizonytalan időre változtatták. 1789. december 15-én szabadult. A gróffal kibékült, s mint a hadakozás és fogság előtt, újra barátok lettek.

„
...Mind az a mit én a Nemzeti Játzó Szinünk felállítására, s annak fenn-tarthatására tselekedtem, Hazánkhoz, s Nemzetemhez tartozó kötelességem, nemzeti Nyelvünk pallérozására törekedő Hazafiúi buzgóságom következése, a mely a több Nagy Érdemű Hazánk fiainak ditséretes munkáinál valamint hogy nagyobb tekintetbe nem jöhet, ugy háládatosságot sem érdemel (...) Tegye is a Magyarok Istene minden a mi Hazánk boldogítására, Nemzeti Nyelvünk pallérozására czélozó buzgó igyekezetünköt előmenetelessé, gerjeszsze fel több Hazánk fiaiban is az igaz Hazafiúi tüzet, hogy az, mind azt a mivel Hazánknak, s Nemzetünknek tartozunk, velünk édjütt munkálkodhassa...
 ”
– Id. Wesselényi Miklós (Zsibó, 1807. március 25.)[15]

1791-től 1809-ig állandó tagja volt az erdélyi diétának (rendi országgyűlésnek) az ellenzék (az alkotmánypártiak) padsoraiban (az udvarhűekkel szemben). Ennek ellenére 1804-ben Közép-Szolnok vármegye főispáni helytartójává lett (melynek 1794-től követe volt, de az ispánságig nem vihette). A rendi országgyűléseken a nemzeti ügyek, a nemzeti kultúra és mindenek előtt a magyar színjátszás lelkes és nagy-formátumú szónoka volt. 1797-től haláláig igazgatta az erdélyi magyar színtársulatot, melynek turnékat szervezett, sőt, drámákat írt és fordított. 1809. május 10-én még Wesselényi elnökletével tartott gyűlést az országgyűlés színházi bizottsága, s beszédét mondott a színészet ügyében, de a figyelem középpontjában ekkor már az inszurrekció, a nemesi felkelés állt. Júliusban megbetegedett – ekkor harci feladatait a még csupán 13 éves fia vette át – és otthonában októberben elhunyt.

Wesselényi Miklós híres vadászatokat és lakomákat, tartott. Szertelen, arisztokratikus életének köszönhette becenevét is. A zsibói kastélyához kapcsolódó ménese Erdély- és Magyarország-szerte híres volt. Művelt volt: Horatiust, Montesquieut, Voltaire-t olvasott. Kedvenc olvasmányai közt volt a Biblia. Bőkezű, különc és szeszélyes főúr volt. Szerencsétlenség kísérte gyermekeivel, tizenegy gyermeke közül csak egy (a tizedik) érte meg a felnőttkort, ifjabb Wesselényi Miklós.

Származása[szerkesztés]

Wesselényi Miklós ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Wesselényi István
 
 
 
 
 
 
 
8. Wesselényi Pál
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Lónyay Anna[17]
 
 
 
 
 
 
 
4. Wesselényi István
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
9. Béldy Zsuzsanna
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2. Wesselényi István[16]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. Bánffy Dénes
 
 
 
 
 
 
 
10. Bánffy György
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Bornemisza Kata
 
 
 
 
 
 
 
5. Bánffy Katalin[18]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
11. Bethlen Klára
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1. Wesselényi Miklós[19]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. Daniel Ferenc
 
 
 
 
 
 
 
12. Daniel István
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Béldi Judit
 
 
 
 
 
 
 
6. Daniel István
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. Kemény Péter
 
 
 
 
 
 
 
13. Kemény Zsófia[21]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Thoroczkay Klára[22]
 
 
 
 
 
 
 
3. Daniel Polixénia[20]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
14. Pekry Lőrinc
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
7. Pekry Polixénia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Petrőczy István
 
 
 
 
 
 
 
15. Petrőczy Kata Szidónia[23]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Thököly Erzsébet[24]
 
 
 
 
 
 

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Cserey Heléna (a Szilágy vármegyei Kraszna (ma a romániai Crasna), 1754 – Zsibó, 1830. december 13. vagy 16.): nagyajtai Cserey Farkas és csíkszenttamási Boros Katalin lánya.[4] Akárcsak férje, maga is irodalom- és művészetpártoló volt. Annak börtönévei alatt „kénytelen-kelletlen”, de sikeresen kitanulta a gazdaság irányítását és mindkét Wesselényi – férje és fia – közéleti szereplése idején ő vitte a birtokot.[5]
  2. ↑ Haller János gróf: Csáky Borbála és Haller György fia, felesége Nemes Zsuzsanna. Az erdélyi területek, így Gorbó is, 1742 után, hosszú pereskedést követően kerültek édesanyja zálogbirtokosságba Csáky Miklóstól 25 évre, majd azt – annak lejártakor – János 1767 májusában már Kornis Mihály (kolozsi és bihari főispán) grófnak adta át (aki nem sokkal a birtok Csákyak általi visszavétele előtt halt meg). 1784-ben kerül újra vissza ez a jog. Mivel Haller János 1793-ban gyermektelenül halt meg, földjeit anyja testvére, Bornemissza Jánosné (Csáky Kata) lányai szerezhették meg a területet.[10][11] Más forrás szerint 1770-ben Haller János birtokában volt Gorbó.[12] Kazinczy Ferenc – aki a kufsteini börtönévek után szintén Wesselényi barátja volt[13] – 25. levele szerint 1781-ben a barátok viszonya egy ló és a lovászlegénye miatti bosszúságból mérgesedett el.[14]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Székely György, Kerényi Ferenc, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet / II. fejezet: az erdélyi magyar hivatásos színészet kezdetei (1792–1797), mek.oszk.hu, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet – 1990–2001 ISBN 963 05 5647 2
  2. ↑ Erdélyi Turizmus Zsibó – Jibou: Idősebb és ifjabb Wesselényi Miklós Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (hozzáférés: 2014. december. 8.)
  3. ↑ Bayer József, B. Wesselényi Miklós: Báró Wesselényi Miklós pesti színtársulatának történetéhez (221–233. oldal), Irodalomtörténeti Közlemények 1891. 1. évfolyam 2. füzet
  4. ↑ Merényi-Metzger Gábor: Wesselényi Miklós életének anyakönyvi forrásai, Erdélyi Múzeum (Erdélyi Múzeum-Egyesület) LXXIII. kötet, 3-4. füzet – 2011.
  5. ↑ Csetri Elek: Reform és gazdaság. Wesselényi Miklós gazdasági eszméi és zsibói uradalmának modernizálása, Erdélyi Múzeum 58. kötet, 3-4. füzet – 1996
  6. ↑ Gulyás Miklós: Találkozások és búcsú, Látó 14. évfolyam 1. szám – 2003. január
  7. ↑ Dr. Erdősi Péter, Brad Szidónia: A zsibói Wesselényi kastély és Botanikus kert, academia.edu/Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár Történelem és Filozófia Kar – 2014.
  8. ↑ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
  9. ↑ Csetri Elek: Wesselényi Miklós, Korunk – 2003. december
  10. ↑ Papp Klára: Az erdélyi Csákyak (114., 184. oldalak), Debrecen, 2011. ISSN 2068-309x
  11. ↑ Papp Klára: Adatok a bihari Csáky uradalom társadalomtörténetéhez a XVIII. században Archiválva 2016. június 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1960.
  12. ↑ Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája Csáki-Gorbó. (mek.oszk.hu), 2003 ISBN 963 9374 74 1
  13. ↑ Miskolczy Ambrus: Kazinczy és Wesselényi (KAZINCZY 250, 53-63. oldal), Tiszatáj folyóirat LXIII. évfolyam 11. szám – 2009. november
  14. ↑ Kazinczy Ferenc: 25 levél, Művelődés közművelődési folyóirat
  15. ↑ eclap.eu
  16. ↑ Miroslav Marek: Wesselényi 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. április 6. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  17. ↑ Miroslav Marek: Lónyay 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 29. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  18. ↑ Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. január 18. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  19. ↑ Miroslav Marek: Wesselényi 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. április 6. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  20. ↑ Miroslav Marek: Daniel de Vargyas 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  21. ↑ Miroslav Marek: Kemény 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. május 30. [2012. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  22. ↑ Miroslav Marek: Thoroczkay 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 6. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  23. ↑ Miroslav Marek: Petrőczy (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 13. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  24. ↑ Miroslav Marek: Thököly (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 13. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Wesselényi_Miklós_(politikus,_1750–1809)&oldid=26734400”