Ibolya (keresztnév)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Ibolya [1] női név a latin viola szóból származik, melynek régi magyar alakváltozata az ivola volt, az ibolya szó ebből fejlődött ki.[2]
Rokon nevek [szerkesztés]
Gyakorisága [szerkesztés]
Az Ibolya a 19., és különösen a 20. században vált népszerűvé. Az 1990-es években ritka név volt, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között.[2][4][5]
Az Ivola gyakori volt a középkorban, az 1990-es években ritka név volt, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között.[3][4][5]
Névnapok [szerkesztés]
Ibolya
- augusztus 7.[2]
- augusztus 13.[2]
- szeptember 12.[2]
Ivola
Híres Ibolyák, Ivolák [szerkesztés]
- Csák Ibolya olimpiai bajnok magasugró
- Csonka Ibolya színművésznő
- Dávid Ibolya, politikusnő
- Diósszilágyi F. Ibolya tanár, ifjúsági írónő
- Mehlmann Ibolya, kézilabdázó
- Oláh Ibolya, énekesnő
- Szilassy Ibolya színésznő
- Virág Ibolya, műfordító-könyvkiadó, művelődésszervező
- Való Ibolya festőművész
- Vrábel Ibolya válogatott labdarúgó
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ^ a b c d e Ladó-Bíró, 186. old.
- ^ a b c d e Ladó-Bíró, 189. old.
- ^ a b Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ^ a b http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
Ajánlott irodalom [szerkesztés]
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által alkalmazott utónév-engedélyezési alapelvek (Hozzáférés 2010. augusztus 20.)
Források [szerkesztés]
- Ladó János, Bíró Ágnes. Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince Kiadó, 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke (Hozzáférés: 2011. május 1.)
