Ian Anderson
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Ian Anderson | |
 | |
| 2007-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Ian Scott Anderson |
| Született | 1947. augusztus 10. (76 éves) Dunfermline |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | rock |
| Hangszer | gitár, fuvola |
| Hang | bariton |
| Díjak |
|
| Tevékenység | énekes, dalszerző, zenész |
| Kiadók |
|
| IPI-névazonosító | 00086990813 |
| Ian Anderson weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ian Anderson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ian Scott Anderson (Dunfermline, 1947. augusztus 10. –) skót énekes, dalszerző, gitáros, fuvolista. Főként a Jethro Tull rockzenekar frontembereként ismert.
Iskolái[szerkesztés]
- 1953–1958: Roseborn Primary School, Edinburgh
- 1958–1964: Blackpool Grammar School
- 1964–1966: Blackpool College of Art
Fiatal évei[szerkesztés]
Ian Anderson egy szállodaigazgató fiaként született. Gyermekkora egy részét Edinburgh-ban töltötte, ez művészileg meghatározó élmény volt számára. 1959-ben családja az északnyugat-angliai Blackpoolba költözött, ahol középfokú tanulmányait végezte, majd szépművészetet tanult. Sok művében utal erre a időszakra, a kalandos felnőtté válásra.
Karrierjének kezdete[szerkesztés]
Tizenévesen Ian eladó volt egy áruházban Blackpoolban, majd egy újságosstandnál dolgozott. Később azt nyilatkozta, hogy az ebédszünetekben olvasott Melody Maker és New Musical Express című folyóiratok adták az inspirációt neki a zenéléshez.
1963-ban megalakította a The Blades zenekart iskolai barátaival: Barrimore Barlow (dob), John Evan (billentyűk), Jeffrey Hammond (basszusgitár) és Michael Stephens (gitár). Soul és blues zenét játszottak, Anderson énekelt és szájharmonikázott. A zenekar 1965-ben John Evan Bandre változtatta nevét, és új tagok szálltak be. Hamarosan feloszlottak, mikor Anderson Lutonba költözött, ahol megismerkedett a McGregor's Engine dobosával, Clive Bunkerrel és egyik énekesével, Mick Abrahamsszel. Barátja, John Evan révén találkozott Glenn Cornick basszusgitárossal is, ezután megszületett a ma is aktív Jethro Tull első felállása.
Anderson ekkor feladta elektromos gitáros ambícióit, és – ahogy ezt a „Live at the Isle of Wight” című videó bevezetőjében mondja – ezt az energiát a fuvolázásba fektette, minek következtében néhány hét gyakorlás után már elég jól tudott játszani rock és blues stílusban. De gitártudása sem veszett kárba: akusztikus gitáron folytatta, így az alig néhány, a műanyaghúros gitárt dallam-, de még inkább ritmushangszerként használó zenész egyike lett. Karrierje beindultával szaxofonon, mandolinon, szintetizátoron és egyéb hangszereken is megtanult.
A híres fél lábon fuvolázás véletlenűl alakult ki. Ahogy az Isle of Wight videóban elmondja, eredetileg az egyensúly kedvéért állt fél lábra harmonikával kezében, a mikrofonállványba kapaszkodva. Egy Marquee Club-beli fellépésükről egy újságíró azt írta – rosszul – hogy fél lábon fuvolázik. Ian úgy gondolta, megpróbálja ezt a színpadon bemutatni, de voltak vele gondjai. A Rock and Roll Circus című filmben is láthatjuk kezdeti próbálkozásait a Song for Jeffrey című dal előadása közben. Idősebb korában a fuvolás istenségek ábrázolásait tanulmányozva meglepetéssel vette észre, hogy többek közt Krishna és Kokopelli is fél lábon fuvolázik.
Az előadó[szerkesztés]
Anderson karrierjének legjellegzetesebb mintája egy nagyon egyedi színpadi stílus. Rendszerint a brit folklórból merít, de egyes előadásokon középkori udvari bolondként, vándorénekesként, angol avagy skót földesúrként, esetleg űrhajósként, kalózként, vagy hajléktalanként jelenik meg. Sokszor nem hiányzik előadásaiból saját maga parodizálása sem.
A zenész[szerkesztés]
Autodidakta módon tanult fuvolázni, egyedi stílusára – melynek jellegzetessége a morgás, horkolás, zümmögés és ének úgy, hogy a fuvolát közben a szája elé tartja – nagy hatással volt az amerikai jazz-zenész, Roland Kirk. 2003-ban megalkotta a Griminelli's Lament című dalt barátja, az olasz fuvolás Andrea Griminelli tiszteletére. Az 1990-es években kezdett játszani bambuszfuvolán. A fuvolán kívül sok egyéb hangszeren is játszik, például elektromos gitáron, basszusgitáron, buzukin, balalajkán, szaxofonon, harmonikán és többféle sípon.
Repertoárjában szerepel néhány dal, amiben minden hangszeren ő maga játszik, és még az utómunkálatok is Ian keze munkáját dicsérik. Egy korai ilyen próbálkozás volt az 1971-es Aqualung albumon található Locomotive Breath, mely a mai napig az egyik legnépszerűbb Jethro Tull-dal, több feldolgozása is született, például instrumentális, illetve nagyzenekari verzió. Érdekesség, hogy az 1980-ban kiadott A album eredetileg Ian Anderson szólóalbuma volt (a címe is a művész vezetéknevére utal), viszont a kiadó javaslatára – a várhatóan nagyobb eladás miatt – a Jethro Tull neve alatt jelent meg.
Zenéje több stílus jegyeit viseli magán, mint a folk, jazz, blues, rock, pop (ez a sokoldalúság egyértelműen látszik a Jehtro Tull honlap Archiválva 2013. június 20-i dátummal a Wayback Machine-ben diszkográfia szekciójában, ahol nem kronológiai sorrendben, hanem stílusonként csoportosítva találhatók meg a lemezek).
Dalszövegei összetettek, gyakran társadalmi és vallási kritikát is megfogalmaznak. Egyik legjellemzőbb példa erre az 1972-es Thick As a Brick című konceptalbum, mely egy időben a bíráló szövegei miatt tiltólistán is szerepelt. Egyéb különlegessége ennek a lemeznek, hogy úgy állították be: a szöveg megírásában segédkezett az akkor nyolcéves Gerald Bostock. Bostock azonban kitalált figura (ld.: https://en.wikipedia.org/wiki/Gerald_Bostock). Anderson sok dalba sző bele népi és mitológiai vonatkozásokat. Az elmúlt évtizedben keletkezett szövegek közül több a mindennapi élet egy-egy képét mutatja be.
Üzleti tevékenység[szerkesztés]
Ian Anderson az üzleti életben is sikeres, negyvenhárom lazacfarm tulajdonosa. Az általa irányított Strathaird konszernnek a Skye szigeten vannak birtokai.
Magánélet[szerkesztés]
1970-ben elvette feleségül a fotós Jennie Frankset, majd 1974-ben elváltak. A hölgy írta az azóta legendássá vált Aqualung dal szövegének nagy részét.
1976-ban Ian házasságot kötött Shona Learoyddal, akivel Buckinghamshire-be költöztek egy 16. századi farmházba. Jelenleg Wiltshire-ben élnek. Két gyermekük van: James, aki apja után a zeneiparban, és Gael, aki a filmszakmában tevékenykedik.
Elismerések[szerkesztés]
A könnyűzenébe fektetett hatalmas munkája miatt 2006-ban a Heriott-Watt University díszdoktorává avatta.
Egyéb érdekességek[szerkesztés]
- Hobbija a csilipaprika-termesztés.
- Farmján huszonhat különféle fajhoz tartozó vadmacskát tart, közülük sok a méltánytalan körülmények közül kiszabadított macska.
- Honlapján található egy rövid útmutató kismacskák gondozásáról.
- Érdekli az indiai konyha, egy kezdőknek szóló könyvet is írt a témában.
- Leica fényképezőgépeket gyűjt, és újabban munkáihoz digitális technikát is használ.
- Soha sem szerzett jogosítványt, pedig érdekli az off-road motorozás is, több ilyen motorja is van.
- Tulajdonosa egy szaxofonnak is, amin – ígérete szerint – soha többet nem fog játszani.
- A GTA San Andreas nevű számítógépes játékban az egyik karaktert Ian iránti tiszteletből Jethrónak nevezték el, a figura szakállát is az övéről mintázták.
- A Guild Wars játékban a szereplő játszhat léggitáron, illetve hasonló hangszereken, mint például a légfuvola. Bizonyos férfi karakterek ezt fél lábon teszik.
- Sikerült túlélnie egy trombózist, ezután többször is felhívta a nyilvánosság figyelmét a megelőzés fontosságára.
- A Planet Rock rádióban saját műsora volt Under the Influence címmel.
- Ahogy a 2006-os St. Brides jótékonysági koncert füzetében írja, vallásilag valahol a deizmus és a panteizmus között helyezné el magát.
- A Jethro Tull 56 éve aktív, egyedül Ian Anderson állandó tag a megalakulás óta. A világ negyven országában adtak eddig körülbelül kétezerötszáz koncertet, még mostanság is nagyjából évi százzal gyarapodik ez a szám.
- A Budapest című dalt egy 1986-os magyarországi koncerten megismert középtávfutó hölgy ihlette.
- Az 1989-es Grammy-díjat a Jethro Tull kapta a legjobb Hard Rock/Heavy Metal kategóriában, mire Anderson reakciója a következő volt: „The flute is a heavy, metal instrument.”, azaz „A fuvola egy nehéz, fémből készült hangszer”.
Önálló albumai[szerkesztés]
- 1983 – Walk into Light
- 1995 – Divinities: Twelve Dances with God
- 2000 – The Secret Language of the Birds
- 2003 – Rupi's Dance
- 2005 – Ian Anderson Plays the Orchestral Jethro Tull
További információk[szerkesztés]
- Göbölyös N. László: Dalnok a balkonon. A Jethro Tull története; Karel & Lezli, Budapest, 1995
