Iaidó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszteletadás karddal a gyakorlás előtt és után

Az iaidó (居合道) a kardvívás japán nemzeti változatának tekinthető tradicionális japán harcművészeti ág. Az elnevezés a iai (váratlan találkozás az ellenséggel) és a (szellemi út) szavakból tevődik össze. Célja – eredetileg – a gyakorlás, a küzdelemre való felkészülés. Ma már külön harcművészeti ágnak számít. Három testből áll:

  1. acélkardos formagyakorlatok;
  2. fakardos formagyakorlatok;
  3. páros gyakorlatok fakarddal.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A iaidó-katák felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A iaidó edzés főként a különböző formák (katák) gyakorlásával zajlik. Ezek lehetnek – magasabb szinten – akár páros formagyakorlatok is. A iaidóban (és a többi japán karddal foglalkozó klasszikus stílusban) nagyon fontos szerepet kapnak az etikett szabályok. A iaido gyakorlása mindig szertartással, tiszteletadással kezdődik és mindig azzal is fejeződik be. A formagyakorlatok nyolc fő részből állnak, közülük négy kiemelten fontos (nukicuke, kiricuke, csiburi, noto).

  1. Koigucsi no kiri kata: A kardkivonás előkészítésekor kimozdítjuk a habakit a koigucsiból (hüvelyszáj nyílása). A habaki kis fém ék a penge tövében, mely a kardot a szajaban (kardhüvely) tartja. A bal kéz a koigucsinál, a bal hüvelykujj a cuba-ra (hárítólap, „markolatvédő”) helyezve és tolja ki azt, míg a jobb kéz a cuka-n (markolaton) van.
  2. Nukicuke: A kard kirántása és vágás egy mozdulattal. A technikát egy kézzel hajtjuk végre, ezért az nem is a támadó átvágására irányul, hanem inkább megzavaró-távoltartó jellegű. Segítségével az ellenfelet irányításunk alá vonjuk.
  3. Szeme: Tolás. Az ellenfél feletti fölényünk fenntartásának az eszköze. Testünk és ezáltal a kard előre tolásával megtörjük ellenfelünk védelmét, és időt nyerünk a végső vágáshoz és annak előkészítő mozdulatához.
  4. Furi kaburi: A kard átfordítása, felemelése a lesújtáshoz.
  5. Kiricuke: A végső vágás, mely lezárja akciónkat. Ez már kétkezes technika, itt egyértelműen az ellenfél átvágása, harcképtelenné tétele a cél.
  6. Csiburi: A vér eltávolítása a pengéről. Ennek több módja is van, általában a vér lerázásáról, lecsapásáról beszélünk.
  7. Zansin: Éber, készenléti állapot. Mivel nem feltétlenül volt végzetes az akciónk, ezért mindenre felkészülve figyeljük az ellenfelet.
  8. Noto: A kard visszahelyezése a szajaba, habaki betolva a hüvelybe a hárítólap ütközéséig.

A katák egyik fontos eleme a mecuke, azaz a szemkontaktus. A végrehajtás során mindig kontroll alatt tartjuk az ellenfelet. Különösen fontos a mecuke például a Szeme esetében, amikor nemcsak kardunk hegye, hanem tekintetünk ereje is segít elérni az ellenfél meghátrálását, és a befejező akció előkészítését.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetség
  2. Néhány szó az Iaido stílusokról c. cikk a szerző engedélyével.
  3. Seitei Gata videók

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]