I U koreai herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I U koreai herceg
Prince Yi Wu 01.jpg
I U koreai herceg
Született
1912. november 15.
Japán Birodalom, Kjongszong
Elhunyt
1945. augusztus 7. (32 évesen)
Japán Birodalom, Ninosima-sziget
Nemzetisége koreai
Házastársa Pak Cshandzsu
Gyermekei I Cshong, I Dzsong
Szülei I Gang, Kim Hungin
(mostohaapa) I Dzsunjong
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I U koreai herceg témájú médiaállományokat.

I U koreai herceg (hangul: 이우 공handzsa: 李鍝 公, nyugaton Yi Wu?Kjongszong, 1912. november 15.Hirosima-Ninosima, 1945. augusztus 7.) a Csoszon-dinasztiából származó koreai herceg, az Unhjon-palota ura, második világháborús japán katonatiszt.

Kodzsong koreai császár unokájaként japán katonai nevelésben részesült, és bár japán katonatisztként részt vett a második kínai–japán háborúban, támogatta hazája függetlenségét és a japán elvárásokkal szembeszegülve koreai nőt vett feleségül. A hirosimai atomtámadás során vesztette életét.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Unhyeongung Ihwamun.png

I U koreai herceg 1912. november 15-én jött világra a japán megszállás alatt lévő Korea fővárosában I Gang koreai császári herceg (1877–19755) és Kim Hungin gyermekeként, illetve másodszülött fiúként. Édesapja Kodzsong koreai császár ötödik fia volt, akinek összesen tizenkét fia és kilenc leánya született feleségétől és ágyasaitól. Édesanyja a herceg második számú ágyasa volt, aki további két fiúgyermeknek volt még az édesanyja. I U herceg gyermekkori neve Szonggil (성길, 成吉) volt.[1]

1917. március 22-én fiúgyermek nélkül halt meg I Dzsunjong koreai herceg, a császár unokaöccse és az Unhjon-palota ura. I Dzsunjong hercegnek mindössze egy ágyastól született leánygyermeke volt, így a halála után tartott családi egyeztetésen a császár és I Gang döntötték el azt,[2][3] hogy az elhunyt herceg utódjának teszik meg a legközelebbi, alkalmas fiúrokont, I U herceget. A herceget május 28-án nyilvánították meghalt nagybátyja mostohafiának,[4] és ily módon az ötéves I U herceg örökölte nagybátyja címeit és vagyonát is.[5] A koreai uralkodócsaládnak, és így az Unhjon-palota urának is kijáró rangokat és megszólításokat a japán–koreai megszállási egyezmény után a japán kormány módosította és részben le is fokozta, és így örökölte őket I U is, aki egyszerű, nem uralkodói hercegi címet (kong, 공, 公) viselt – abban az időben rajta és szülőapján kívül senki másnak nem volt ugyanez a rangja.[6] Minthogy az ország japán megszállás alatt volt, az uralkodócsaládnak az utódlást megváltoztató lépéshez a japán kormány engedélyét kellett kérnie, amelyet Taisó japán császár a császári palotahivatalon keresztül különleges rendeletben adott meg ugyanazon a napon, mikor a herceget örökbe fogadták.[5] Augusztus 4-én a hercegi vagyon kezelésére és a gyermek gondozására Dzsunjong herceg özvegyét, kvangszani Kim úrhölgyet és a koreai uralkodócsalád ügyeit intéző hivatal titkárát jelölték ki.[7]

Tanulmányai és katonai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyermek herceg mostohaapja temetésén (1917)
I U herceg japán tanulmányai alatt (1932 körül)

I U herceg 1915–1918 között a szöuli, koreaiak számára alapított Kjongszong magánóvodába járt,[8] 1918. március 28-án ballagott el.[9] Óvónője, Kjógucsi Szadako (京口貞子) így nyilatkozott a hercegről: „Mennyire intelligens, máris tudja a mindennapokban használt japán szavak felét, és nagyon szépen énekel. […] Víg kedélyű, kiegyensúlyozott és értelmes, soha nem akar veszíteni, de a kisebb gyerekekre féltő gonddal vigyáz.”[10] Az Unhjon-palota japán titkára is hasonló véleménnyel volt a hercegről: „Őfensége I Dzsunjong hercegnek újonnan kiválasztott mostohafia a legutóbbi temetésen főgyászolóként kifogástalanul viselkedett, pedig csak idén lesz hat éves, mégis nagyon nyugodt és értelmes.”[10] 1919 áprilisától fogva a herceg a szöuli Csongno elemi iskola tanulója volt,[11] ahonnan 1922 tavaszán, a harmadik tanév befejezése után jött el azért, hogy legtöbb, azonos korú rokonához hasonlóan Japánban folytatódjék az oktatása.[12] Július 5-i dátummal lett a tokiói Főnemesek Iskolájának alsó tagozatos tanulója, ahol a negyedik évfolyamos osztályba került.[13] Tokiói tartózkodása alatt egy számára vásárolt, a sibujai körzetben található ingatlanban lakott, amit az Unhjon-palota tokiói nyári rezidenciájaként könyveltek el.[14] A kétszintes, nyugati stílusú villa építése 1925-re fejeződött be a palotahivatal irányítása alatt.[15][14]

1926. április 25-én az utolsó koreai uralkodóként elhunyt Szundzsong koreai császár, I U herceg apai nagybátyja. I U herceg hazatért a temetés és a gyászszertartások idejére, több ünnepélyt segédként ő is celebrált.[16][17]

A japán–koreai megszállási egyezmény megkötésétől fogva a japán kormány többféle módon igyekezett a koreai uralkodócsaládot az ellenőrzése alá vonni. Ennek egyik eszköze volt az 1926. december 1-jén életbe lépett törvényrendelet (王公家軌範), melynek értelmében a koreai uralkodócsaládhoz tartozó, királyi, trónörökösi és hercegi rangot viselő férfiak, valamint a trónörökös elsőszülött fia tizennyolcadik életévük betöltése után kötelesek voltak katonatisztként vagy tengerésztisztként szolgálatot teljesíteni a japán hadseregben.[18] Ennek következtében a főnemesi iskolát 1926-ban befejező I U herceg egészen 1929 márciusáig a porosz mintára létrehozott, kifejezetten gyermekek számára létesített központi japán katonaiskolába járt.[19] 1929 áprilisában került a Japán Császári Hadiakadémiára, ahol a japán hadsereg legtöbb tisztjét képezték.[20] 1931. március 18-án végezte el az akadémia előkészítőjét,[21] és a tokiói 1. tüzérezrednél kadétként eltöltött féléves gyakorlatot[22] követően októbertől immáron az akadémia rendes tagozatán folytatta a tanulást.[23] 1933 októberében, az akadémiáról való elballagása után mintegy három hónappal a herceg megkapta alhadnagyi kinevezését és beosztották a császári őrség 1. számú tüzérségi ezredéhez.[24] A szárazföldi tüzérségi iskolában töltött évei alatt, 1935 októberében léptették elő hadnaggyá.[25][26] 1936. augusztus 1-jén áthelyezték a fővárosi szárazföldi tüzérség 8. ezredéhez,[27] s ugyanezen év novemberében a tüzérségi iskolában is végzett.[28] 1938. március 1-jén kapitányi rangra emelésével[29] párhuzamosan a tüzérségi iskolában oktatóként kezdett dolgozni, és egyben ő lett a kiképzőregiment századparancsnoka is.[28]

1938. december 27.[30] és 1941. július 31. között a herceg a japán hadegyetem hallgatója volt; eközben 1940-ben három hónapon keresztül a kínai frontvonalat felügyelte.[31] 1941-ben áthelyezték a koreai hadsereg-parancsnokságoz,[32] és október 15-én előléptették őrnaggyá.[33] A csendes-óceáni háború kitörése és a harcok elhúzódása miatt a következő év márciusában átvezényelték a hadegyetem kutatórészlegére.[34] 1944 márciusában törzstisztként a kínai Sanhszi tartományban található Tajjüan városába helyezték át az észak-kínai hadtest 1. főhadiszállására.[14] A környező Tajhang-hegység kiváló terepet biztosított a japán uralom ellen harcoló partizánok számára, akik között gyakran koreaiak is voltak. Egyes vélemények szerint I U herceg támogatta és pártfogolta a partizáncsapatokat, ez azonban máig vita tárgya, minthogy semmilyen, ezt alátámasztó történelmi bizonyíték nem maradt fenn.[35]

Házassága és gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A japán kormány és a koreai japán főkormányzó a japánok helyzetét megerősítendő a koreai uralkodócsalád tagjait japán császári családtagokkal vagy főnemesekkel próbálta összeházasítani, olykor kényszert is alkalmazva.[36] A koreai uralkodócsalád helyzetét szabályozó törvényrendelet 119. cikkelye kimondta, hogy a királyi famíliához tartozó személyek csak úgy házasodhatnak, ha előtte erre a mindenkori japán császár uralkodói rendeletben adott engedélyt.[18] I Un koreai trónörökös, Dokhje hercegnő és I Gon herceg valamennyien japánnal kötöttek házasságot előre elrendezett frigyekben; s a palotahivatal I U herceg hitvesének is egy japánt szánt gróf Janagiszava Jaszucugu leánya személyében, aki I Gon herceg és I Un trónörökös feleségével is rokonságban állt. A közös őst Nabesima Naohiro őrgróf, egykori daimjó jelentette, így ha I U herceg Janagiszava grófkisasszonyt vette volna feleségül, akkor a koreai uralkodócsalád fiúutódjai valamennyien Nabesima-leszármazottak lettek volna.[37]

Maga Gang herceg, I U herceg édesapja ellenezte azt, hogy fiai japán nővel kössenek házasságot, és I U herceg is koreai hitvest szeretett volna.[14] A menyasszonyjelöltek közé ilyenformán bekerült a Gang herceggel szoros kapcsolatot ápoló gróf Pak Jonghjo unokája is, aki a japán házasság elöli kiútként hamar ígéretet is kapott az egybekelésre.[38] Pak Cshandzsu (1914–1995) elismert szépségnek számított, a nők oktatásáért folytatott kiemelkedő tevékenységet. A menyasszony az uralkodóházzal is kapcsolatban állt: nagyapja, Pak Jonghjo felesége Csholdzsong koreai király leánya volt. Gróf Pak Jonghjo reformpárti politikus és később a függetlenségért küzdő államférfi volt, neki tulajdonítják a koreai zászló megalkotását.[39] I U herceg mostohaanyja, kvangszani Kim úrhölgy azonban ellenezte a választást, mivel Pak Jonghjóra az a gyanú vetült, hogy 1895-ös miniszterelnöksége folyamán érintett volt Kim Hagu meggyilkoltatásában és egy I Dzsunjong herceg elleni lázadás tervezésében.[14] I U herceg a vőlegényi levél és a jegygyűrű elküldésével kérte meg a grófkisasszony kezét, és csak a leánykérés után értesítette erről a királyi család ügyeit intéző kormányszerv miniszterét, kész tényként közölve vele az eljegyzést.[40] A koreai palotahivatal a japán császár beleegyezése nélkül félt a herceg döntésének elfogadásától, ehelyett továbbra is nyomást igyekezett gyakorolni rá, hogy a japán császári családból válasszon magának jövendőbelit.[41]

I U és Pak Cshandzsu esküvői fényképe (1935)

I U herceg koreai feleség mellett való makacs kitartásának és Pak Jonghjo a japánok politikája ellen folytatott lobbijának hatására a japán és a koreai palotahivatal is meghátrált végül, és tudomásul vették a herceg és Pak Cshandzsu egybekelését. Pak Jonghjo személyesen utazott el a japán fővárosba, hogy a japán felsőház és a császári államtanács tagjaihoz fűződő kapcsolatai révén mozdítsa elő unokája házasságának ügyét. [42] A frigy engedélyezése fölötti állásfoglalást a palotahivatal 1934. július 11-én hozta nyilvánosságra,[43] 1935. április 17-én pedig Hirohito japán császár is beleegyezését adta.[44]

I U koreai herceg és Pak Cshandzsu 1935. május 3-án tartották esküvőjüket a herceg tokiói villájában,[45] amelyen a herceg katonai díszegyenruhát, a menyasszony pedig nyugati stílusú fehér ruhát viselt. Koreába visszatérve június 28-án a hagyományos koreai szertartásokon is részt vettek, valamint a Csoszon Szállodában és az Unhjon-palotában adtak esküvői fogadást.[46] A párnak két fiúgyermeke született, mindketten a tokiói villában láttak napvilágot:

  • I Cshong (이청, 李淸; 1936– ),[47] az Unhjon-palota ura
  • I Dzsong (이종, 李淙; 1940–1966),[48] autóbalesetben vesztette életét.[49]

I U herceget már kisgyermekként is értelmes, vidám, de ugyanakkor kiegyensúlyozott természetűnek írták le, aki hajlamos a versengésre.[10] Osztálytársa a hadiakadémiáról, a japán császári ház mellékágához tartozó Aszaka Takahiko herceg (朝香宮孚彦王) visszaemlékezése szerint „mivel szíve mélyén folyamatosan ott lángolt a gondolat, hogy Koreát fel kell szabadítani, I U a japánokkal szemben sosem veszített és nem engedett nekik utat, mindenben megpróbált elöl járni.”[50] „I U jófejű ember. Ha megharagudott, koreaiul beszélt. Szépen írt és énekelt, japán és koreai dalokat egyaránt. Amikor vitatkozott, rögtön koreait használt, így nem lehetett érteni.”[36] Az Unhjon-palota magántanára kiemelte, hogy I U hercegnek „megingathatatlan hite volt abban, hogy Koreát fel kell szabadítani, és tartott a japán hadseregtől.”[50] A koreai palotahivatal egyik vezető beosztású japán munkatársa azt mondta a herceggel kapcsolatban, hogy „a bátyja, I Gon herceg szelíd természetű ember lévén nem gond, azonban I U herceg nehéz eset, mivel a világért sem hallgat a belső emberekre.”[51][52]

Sógornéja, a japán származású I Bangdzsa trónörökösné elmondása szerint „I U herceg általánosságban társaságkedvelő természetű és intelligens volt, de Japánnal szemben dacos, és emiatt a japánok között bajkeverőként viselkedett. […] Japán beavatkozásait kivétel nélkül elutasította.”[51]

1938 környékén Hvang Sindok nőmozgalmi aktivista vállalkozói iskolát építendő helyet keresett az intézménynek, és az ügyben I U herceget is megkereste. A Szöul belvárosában ingatlannal rendelkező herceg örömmel egyezett bele abba, hogy a tulajdonjogot átruházza Hvang Sindokra és a telken épüljön fel az iskola.[14] A leányiskola 1940-ben nyitotta meg kapuit Pak Cshandzsu hercegné hathatós segítségével; a hercegnét később, 1950 folyamán beválasztották az alapítványi intézmény igazgatótanácsába is.

Halála és emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A herceg halálát közlő újság
A koreai áldozatok emlékoszlopa Hirosimában

I U herceget 1945. június 10-én alezredessé léptették elő,[53] és ezzel egy időben a szövetségesek előrenyomulása és a szárazföldi területek tarthatatlansága okán visszarendelték a Japán-szigetekre.[54] A herceg azonban nem tett eleget a parancsnak, minthogy otthon szeretett volna maradni és ott akarta hagyni a sereget. Ahelyett, hogy Japánba ment volna, az Unhjon-palotában tartózkodva a leszereltetéséért, illetve a szülőhazájába való áthelyezésért folyamodott, ám mindkét kérvényét elutasították.[14] Az Unhjon-palotában töltött egy hónap során a herceg koreai újságírókkal és politikusokkal lépett érintkezésbe, és kifejtette a jövővel kapcsolatos aggodalmait: „Japán veresége elfogadott tény, Korea függetlenné válása pedig csak idő kérdése. Ám minthogy sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió nem fog nyugton maradni, a felszabadulás utáni megegyezés súlyos probléma.”[55]

1945. július 16-án a herceg a japán fővárosban találkozott a koreai trónörökös házaspárral, majd néhány nappal később távozott, hogy átvegye új posztját Hirosimában.[55] Augusztus 6-án – noha a hirosimai katonai vezetés biztosított számára autót – a herceg ragaszkodott hozzá, hogy aznap lóháton menjen dolgozni, mivel hallotta az autót vezető szárnysegédjét egészségügyi problémáiból adódó fájdalmakra panaszkodni.[36] A hirosimai 2. hadseregcsoport főhadiszállásához vezető úton, a Hukuja bevásárlóközpont környékén tartott, amikor ledobták a hirosimai atombombát. A robbanás középpontjától mintegy 710 méterre lévő herceg súlyosan megsérült, sárral borított testére délután találtak rá a bomba célpontjaként szolgáló Aioi híd alatt. Még aznap este a Hirosimától délre fekvő, az atomtámadástól megmenekült Ninosima szigetén lévő haditengerészeti kórházba szállították, és az eszméletét visszanyerte ugyan, de éjfél körül állapota rohamosan romlani kezdett, és augusztus 7-én hajnalban, magas láztól szenvedve végül elhunyt.[36][56][50]

Halálának másnapján testét repülőgéppel szállították az Unhjon-palotába, és konzerválták.[50] A herceg japán segédtisztje, Josinari Hirosi (吉成弘), aki a végzetes napon a herceg előtt indult el autóval, és így elkerülte a robbanást, augusztus 8-án este szeppukut követett el, mivel szárnysegédként képtelen volt megvédelmezni a herceget.[36] Augusztus 13-án a herceget posztumusz ezredesi rangra emelték.[57] A végső tiszteletadást augusztus 15-én délben tartották volna a mai Dongdemun stadionban, azonban Hirohito japán császár rádióadásban közvetített beszéde miatt elhalasztották délután három órára.[36] A szertartást, mely a koreai hadsereg magas rangú tisztjének kijáró keretek között zajlott, a Szöulban japán mintára felállított Csoszon singung sintó szentély íjásza vezette;[50] és Abe Nobujuki koreai főkormányzó mellett több, magas beosztású japán tiszt és hivatalnok is részt vett rajta. A herceg maradványait az Unhjon-palota háznépének közös temetkezési helyén, a Szöul melletti Namjandzsu városban található Hungvon (흥원, 興園) síremlékben helyezték örök nyugalomra mostohaapja mellé.[36][14] Feleségét és közlekedési balesetben elhunyt második fiát szintén ide temették.

I U koreai herceget a család hagyományait követve halála után a Hungjonggun (흥영군, 興永君) névvel illették; ez azonban nem hivatalos posztumusz név, hanem úgynevezett „magán posztumusz név” (사시, 私諡), amit az elhunyt hozzátartozói használnak a halott megnevezésére.

1959. október 17-én a japán kormány a család hozzájárulása nélkül helyezte el I U herceg lélektábláját a Japánban háborús hősöknek tekintett katonáknak és civileknek emléket állító Jaszukuni-szentélyben. A nyilvánosság előtt sokáig ismeretlen, csak nemrégiben köztudottá vált tényt koreai oldalról sokan nehezményezték és vitatták.[36][50] 1970. április 10-én a Japánban élő koreaiak Dél-Koreához kötődő szervezete, a Mindan Hirosima prefektúrában emlékművet emelt az atombomba koreai áldozatainak emlékére.[58] A síremlék elhelyezése a hirosimai emlékparkban akkor politikai nehézségekbe ütközött,[59] így helyette oda került, ahol I U herceg testét megtalálták a bomba ledobása után. A kő elülső felére a következő feliratot vésték: „Az atombomba koreai áldozatainak emlékműve. I U herceg őfensége és 20 000 másik ember lelkének emlékére.”[60] 1999 júliusában, hosszas egyeztetések után az emlékművet végül átköltöztették a Hirosimai Béke Emlékparkba.[36][61][58]

A 2000-es években I U herceg koreai honlapokon és különböző internetes fórumokon felbukkanó és terjedő fényképei, valamint a róla szóló anekdoták felkeltették az internetes közösség figyelmét; a herceg a „csinos császárunoka” (얼짱 황손) becenevet kapta.[62] 2009. december 412. között a herceg életén alapuló darabot (운현궁 오라버니) állítottak színpadra a Namszan Művészeti Központban.[63]

Leszármazása; utódjainak sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

kvangszani Kim úrhölgy, I U herceg és mostohahúga, I Dzsinvan hercegnő

1945-ben, a független koreai állam létrejötte után életbe lépett, az uralkodóház vagyonáról rendelkező törvény (구황실재산법) államosította a család vagyonát, azonban az Unhjon-palota Pak Cshandzsu hercegné és a néhai Tevongun I Haung herceg magánbirtokaként kivételt képezett az állami tulajdonba való vétel alól,[64] így 1948-ban I U herceg fia és örököse, I Cshong herceg peres úton visszaszerezte a tulajdonjogot a birtok felett.[65] I Cshong később felosztotta a palotához tartozó földeket, és eladta őket különböző oktatási intézményeknek – többek között a Dokszong Nőegyetemnek –, majd 1993-ban maga a palota lett Szöul város tulajdona, hogy felújítása után ma múzeumként fogadja a látogatókat.

I U herceg elsőszülött fia, I Cshong herceg felsőfokú tanulmányait az Egyesült Államokban végezte, itt szerzett építészmérnöki diplomát.[64] Később visszatért Koreába, és felmenőivel, elsősorban Tevongun régensherceggel kapcsolatban végez kutatómunkát.[66] A másodszülött fiú, I Dzsong herceg szintén amerikai egyetemen végzett; 1966. december 25-én közlekedési balesetben hunyt el.

A 2000-es években egy I Cshonam nevű férfi azzal az igénnyel lépett fel, hogy ő I U herceg és Ju Dzsongszun házasságon kívül született fiúgyermeke. Állítása szerint Ju Dzsongszun rövid ideig a herceg menyasszonya volt Pak Cshandzsu előtt,[67] azonban sem erre, sem a rokonsági kapcsolatra sincsen semmilyen bizonyíték I Cshonam beszámolóján kívül,[68] és az elvégzett DNS-teszt sem támasztotta alá állítását, hazugságnak minősítve azt.[69]

 
I Haung
Hungszon Tevongun
 
 
 
Min Johung
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
phungszani Hong úrhölgy
 
I Dzsemjon
Hung császári herceg
 
Kodzsong
 
Csang úrhölgy
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I Dzsunjong
Jongszon herceg
 
 
 
 
 
I Gang
I császári herceg
 
Kim Hungin
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I U
 
Pak Cshandzsu
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I Cshong
 
I Dzsong
 
 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kim 2010  58. old.
  2. „태왕 전하의 뜻을 받들어 이강 공의 아들을 이준 공의 대를 이을 아들로 삼다.” Lásd Csoszoni Évkönyvek Szundzsong idejéből – 1917. március 23-i bejegyzés (koreai-kínai nyelven). Szundzsong-évkönyvek (순종실록). Nemzeti Történelmi Gyűjtemény Bizottsága (국사편찬위원회), 1917. március 23. (Hozzáférés: 2013. február 2.)
  3. 이준공 후사의 어내의. 매일신보, (1917. márc. 25.) (koreai nyelven)
  4. „궁내 대신(宮內大臣) 남작(男爵) 하타노 요시나오〔波多野敬直〕가 특지(特旨)에 의하여 이강 공(李堈公)의 둘째 아들 이우(李鍝)를 이준 공(李埈公)의 대를 이을 아들로 삼았다고 하는 사실을 고시하였다.” Lásd Csoszoni Évkönyvek Szundzsong idejéből – Hatano Josinao miniszter feljegyzései (koreai-kínai nyelven). Szundzsong-évkönyvek (순종실록). Nemzeti Történelmi Gyűjtemény Bizottsága (국사편찬위원회), 1917. május 28. (Hozzáférés: 2013. február 2.)
  5. ^ a b 내지전보: 이준공 계자 발표. 매일신보, (1917. máj. 30.) (koreai nyelven)
  6. Csong 2006 437. old.
  7. „이준 공의 양자 이우 공 집의 재산 관리 및 보육의 후견인으로 이준 공의 비와 이왕직의 장관으로 할 것을 명하다.” Lásd Csoszoni Évkönyvek Szundzsong idejéből – 1917. augusztus 4-i bejegyzés (koreai-kínai nyelven). Szundzsong-évkönyvek (순종실록). Nemzeti Történelmi Gyűjtemény Bizottsága (국사편찬위원회), 1917. augusztus 4. (Hozzáférés: 2013. február 2.)
  8. Csong 2006 479. old.
  9. 이우공의 답사, 귀여운 유치원의 졸업식. 매일신보, (1918. márc. 29.) (koreai nyelven)
  10. ^ a b c 운현궁의 어린 주인. 매일신보, (1917. márc. 29.) (koreai nyelven)
  11. Csong 2006 479. old.
  12. 이우공 전하 학습원에 유학. 동아일보, (1922. ápr. 7.) (koreai nyelven)
  13. 이우공 전하 작야 동경유학. 동아일보, (1922. júl. 6.) (koreai nyelven)
  14. ^ a b c d e f g h I Cshong 2007
  15. 이우공 전하 신관에 어이전. 매일신보, (1925. szept. 14.) (koreai nyelven)
  16. „후작 윤택영을 총호원으로 임명하고 이해창, 이해승, 이윤용 등을 종척 집사에 임명하다.” Lásd Csoszoni Évkönyvek Szundzsong idejéből – 1926. április 26-i bejegyzés (koreai-kínai nyelven). Szundzsong-évkönyvek (순종실록). Nemzeti Történelmi Gyűjtemény Bizottsága (국사편찬위원회), 1926. április 26. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  17. „천릉할 때의 수빈원과 종척 집사를 임명하다.” Lásd Csoszoni Évkönyvek Szundzsong idejéből – 1926. május 10-i bejegyzés (koreai-kínai nyelven). Szundzsong-évkönyvek (순종실록). Nemzeti Történelmi Gyűjtemény Bizottsága (국사편찬위원회), 1926. május 10. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  18. ^ a b 조선총독부황실령 제12호 (koreai nyelven). 王公家軌範 / 왕공가궤범. Nemzeti Törvényhozási Információs Központ (국가법령정보센터), 1941. július 10. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  19. I Gidong 1982  232. old.
  20. Csong 2006 481. old.
  21. 포병연대에 듭신 이우공 전하 육군사관학교를 졸업하신후. 매일신보, (1931. márc. 19.) (koreai nyelven)
  22. I Gidong 1982  233. old.
  23. Csong 2006 488. old.
  24. 이우공 전하 소위 어임관. 매일신보, (1933. okt. 18.) (koreai nyelven)
  25. 양전하 어승임. 매일신보, (1935. okt. 11.) (koreai nyelven)
  26. I Gidong 1982  240. old.
  27. 육군정기이동내명. 매일신보, (1936. júl. 29.) (koreai nyelven)
  28. ^ a b I Gidong 1982  241. old.
  29. 육군정기이동발령. 매일신보, (1938. márc. 1.) (koreai nyelven)
  30. 이우공 전하 육군대학교 어입교. 매일신보, (1938. dec. 28.) (koreai nyelven)
  31. 이우공 전하 어참내. 매일신보, (1940. okt. 3.) (koreai nyelven)
  32. Csong 2006 490. old.
  33. 육군이동발표 – 타케히코왕 이우공 양전하 어진급. 매일신보, (1941. okt. 16.) (koreai nyelven)
  34. 일본 육군소좌 이우가 일본육군대학… 매일신보, (1942. márc. 11.) (koreai nyelven)
  35. Csong 2006 491. old.
  36. ^ a b c d e f g h i KBS 2007
  37. I Gidong 1982  234–35. old.
  38. Csong 2006 485. old.
  39. Pak Jonghjo életrajza (koreai nyelven). Encyclopedia of Korean Culture. (Hozzáférés: 2013. február 5.)
  40. I Gidong 1982  236. old.
  41. 박후작 영손 찬주양 이우공비로 어내정. 매일신보, (1933. dec. 13.) (koreai nyelven)
  42. I Gidong 1982  239–40. old.
  43. 이우공 어배우로 박찬주양을 어확정 종질료에서 어약혼 정식발표. 매일신보, (1934. júl. 12.) (koreai nyelven)
  44. 이우공 전하 어결혼칙허. 매일신보, (1935. ápr. 18.) (koreai nyelven)
  45. 이우공 전하 어혼의 3일 동경서 신식으로 어거행 궁중어참내는 4일. 매일신보, (1935. máj. 4.) (koreai nyelven)
  46. 이우공 동비 양전하 가례후 어초환가. 매일신보, (1935. jún. 29.) (koreai nyelven)
  47. 이우공비 전하 23일 어경사. 매일신보, (1936. ápr. 24.) (koreai nyelven)
  48. 이우공비 전하 제2남자 어분만. 매일신보, (1940. nov. 10.) (koreai nyelven)
  49. 이종 부고 기사. 경향신문, (1966. dec. 28.) (koreai nyelven)
  50. ^ a b c d e f Kir és Szunami 2007
  51. ^ a b I Bangdzsa: 세월이여 왕조여 (42)사랑의 승리. 경향신문, (1984. aug. 17.) (koreai nyelven)
  52. Kim 2010  64. old.
  53. 이우공 전하 중좌에 어진급. 매일신보, (1945. jún. 12.) (koreai nyelven)
  54. I Gidong 1982  243. old.
  55. ^ a b I Bangdzsa: 세월이여 왕조여 (49)원폭 투하. 경향신문, (1984. szept. 3.) (koreai nyelven)
  56. 이우공 전하 7일 히로시마서 어전사. 매일신보, (1945. aug. 9.) (koreai nyelven)
  57. 이우공 전하 대좌에 어진급 공삼급금치훈장을 배수. 매일신보, (1945. aug. 14.) (koreai nyelven)
  58. ^ a b Szunami 2007
  59. I Szunguk (이승욱): 한일 양국의 ‘무시와 방치’… 밀항서 법정투쟁까지 (koreai nyelven). OhMy News (오마이뉴스), 2005. február 10. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  60. Macubara Mijoko: Monument in Memory of the Korean Victims of the Atomic Bomb (angol nyelven). The Spirit of Hiroshima. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  61. Monument in Memory of the Korean Victims of the Atomic Bomb (angol nyelven). Peace Memorial Park and Peace Memorial Museum. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
  62. Kim Kjongdal (김경달): 〈클릭! 이 주일의 키워드〉‘원조 얼짱’은 대원군 손자 이우. 동아일보, (2003. nov. 13.) (koreai nyelven)
  63. 운현궁 오라버니 (koreai nyelven). Play DB. (Hozzáférés: 2013. február 14.)
  64. ^ a b Han Dzsinszu (한진수): 인터뷰 대원군 5대 종손 이청씨 “운현궁 판돈 조국서 자선사업”. 동아일보, (1991. dec. 11.) (koreai nyelven)
  65. 운현궁의 역사 (koreai nyelven). 운현궁 (az Unhjon-palota hivatalos honlapja). (Hozzáférés: 2013. február 7.)
  66. Kvon Csehjon (권재현): 이청씨, 한중일 역사자료 종합 ‘흥선대원군…’ 4권 펴내. 동아일보, (2006. jan. 10.) (koreai nyelven)
  67. [조명조선 왕손의 '진정한 광복운동] (koreai nyelven). 뉴스메이커, 2005. augusztus 16. (Hozzáférés: 2013. február 14.)
  68. 황실복원 논란과 관련된 의혹들 (koreai nyelven). 헤럴드경제, 2006. október 10. (Hozzáférés: 2013. február 14.)
  69. Kim Jurim (김유림): 그들만의 황실, 그들만의 싸움. 주간동아, (2010. máj. 12.) (koreai nyelven)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az 이우 (1912년) című koreai Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csong 2006: Csong Bomdzsun (정범준): 제국의 후예들. (hely nélkül): Hvangszodzsari kiadó (황소자리). 2006 ISBN 8991508189  
  • I Cshong 2007: I Cshong (이청): 나의 아버지 이우공 (koreai nyelven). Szöuli Történelmi Múzeum (서울역사박물관), 2007. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  • I Gidong 1982: I Gidong (이기동): 비극의 군인들. (hely nélkül): Ilcsogak kiadó (일조각). 1982  
  • KBS 2007: Csong Jongmi (정영미): 조선황족 이우, 그는 왜 야스쿠니에 있는가? (koreai nyelven). KBS 1TV 수요기획, 2007. augusztus 14. (Hozzáférés: 2013. február 5.)
  • Kim 2010: Kim Ulhan (김을한): 조선의 마지막 황태자 영친왕. (hely nélkül): 페이퍼로드 kiadó. 2010 ISBN 9788992920452  
  • Kir és Szunami 2007: Kir Junhjong (길윤형); Szunami Geszukhe (스나미 게스케): 조선 황족 이우, 야스쿠니에 있다 (koreai nyelven). 야스쿠니 캠페인. 한겨례21, 2007. május 3. (Hozzáférés: 2013. február 6.)
  • Szunami 2007: Szunami Geszukhe (스나미 게스케): 반쪽난 히로시마 위령비를 아십니까 (koreai nyelven). 야스쿠니 캠페인. 한겨례21, 2007. augusztus 24. (Hozzáférés: 2013. február 12.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]