III. Henrik alsó-lotaringiai herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henrik, alsó-lotaringiai herceg és limburgi gróf
Blason Lorraine.svg

Alsó-Lotaringia hercege, Limburg és Arlon grófja
Uralkodási ideje
1082 – 1119
Koronázása
1082 - Arlon és Limburg grófja, 1101 - Alsó-Lotaringia hercege
Elődje I. Walerán
Utódja II. Walerán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Ardennes-Bouillon-ház
Teljes neve "Heinricus dux…Lempurch", "Henricum de Lemburc"
Született
kb. 1059
Elhunyt
1119
Házastársa 1) ? 2) Adelheid von Botenstein
Gyermekei Walerán, Ágnes, Adelheid, Mathilde
Édesapja I. Walerán
Édesanyja Luxemburgi Judit

Henrik (kb. 10591119) középkori középkori német nemesúr, 1082-től haláig Arlon és Limburg grófja, majd 1101-től 1106-ig Alsó-Lotaringia hercege I. Henrik néven.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja I. Walerán limburgi gróf, anyja Jutta alsó-lotaringiai hercegnő (Frigyes alsó-lotaringiai herceg lánya), 1059 körül született. 1082-ben, apja halála után örökölte a limburgi és arloni grófi címeket.

1096-ban a helyi nemesség jelentős része, köztük Bouillon Gottfried, Henrik szövetségese, elmentek, hogy részt vegyenek az első keresztes hadjáratban. Henrik visszaélt azzal, hogy a szomszédos államok meggyengültek, mígnem 1101-ben IV. Henrik német-római császár büntetőhadjáratot indított ellene és elfoglalta Limburg várát.

Henrik kénytelen volt elismeni a császár fennhatóságát, cserébe viszont megkapta Alsó-Lotaringia hercegi címét, amely Bouillon Gottfried 1100-ban bekövetkezett halálával megüresedett. Hercegként I. Gottfried leuveni gróffal vetélkedett, illetve megpróbált beavatkozni a Német-Római Császárság örökösödési küzdelmeibe: eleinte az ifjú trónörökös Henrik, a későbbi V. Henrik német-római császárt támogatta apja ellenében, majd mégis visszatért IV. Henrik oldalára. Vesztére, mert IV. Henrik 1106-ban meghalt és ekkor V. Henrik megfosztotta hercegi címétől, elfoglalta Limburgot és Henriket börtönbe vetette. A hercegi címet ekkor Gottfried leuveni gróf kapta meg.

Henrik később megszökött fogságából és megkísérelte visszaszerezni hercegségét. Kudarcot vallott és békét kellett kötnie az új császárral és az új herceggel, ettől fogva viszont Limburg hercege néven emlegette magát. Később részt vett az V. Henrik elleni felkelésekben, Lothár szász herceg, későbbi német-római császár oldalán és ott volt az 1114-es és 1115-ös csatákban, amelyeket Lothár és V. Henrik vívott.

1119-ben halt meg, utóda fia, II. Walerán limburgi gróf lett, aki 1125-ben szintén megkapta az alsó-lotaringiai hercegi címet.

Családja és leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felesége nem ismert, de a házasságot a korabeli krónikák feljegyezték. Második felesége Adelheid von Botenstein (? - 1106. után), Ottó von Bothenstein gróf lánya. Házasságukból öt gyermek született:

  • Walerán (kb. 1085 - 1139. augusztus 6.)[1], aki 1119-ben II. Walerán néven örökölte apja címét.
  • Ágnes (? - 1136)[2]. Első férje (1110) Frigyes palotagróf, Putelendorf grófja. Második férje (1125) Walo von Veckenstedt.
  • Adelheid (? - 1144. február 6.)[2]. Első férje feltehetően Frigyes, Arnsberg grófja. Második férje (1130 előtt) Kuno, Horburg grófja. Harmadik férje (1140 előtt) II. Konrád, Dachau grófja.
  • Matilda (? - 1148 után)[3] Férje Henri de Namur, Laroche grófja, III. Albert namuri gróf fia.
  • Henrik (? - 1131 után)[4]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán[1] elérhető

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Annalista Saxo nevezi meg "Walrabonum ducem qui et Paginus dicebatur" (azaz "Walerán herceget"), mint "Heinricus dux de Lintburh" (Henrik limburgi herceg") fiát. Forrás: Annalista Saxo 1036. Idézi: Crawley
  2. ^ a b Az Annalista Saxo nevezte meg Ágnest és Adelheidet, mint "Heinricus dux de Lintburh" és felesége, Adelheid von Botenstein lányait, megnevezte Ágnes első férjét: "Friderico comiti palatino de Putelenthorp", illetve második férjét: "Walo iunior de Vakenstide" is. Forrás: Annalista Saxo 1036. Idézi: Crawley
  3. Leszármazását a staveloti apátság egyik feljegyzése igazolja: "dominis suis Heinrico de Rupe et Heinrico de Lemburch quorum alter, id est de Rupe, advocatus ecclesie nostre erat et alterius Heinrici amite filius" (azaz Henrik de Laroche és Limburgi Henrik urak, előbbi egyházunk támogatója, utóbbi szeretett fia". Forrás: Halkin, J. and Roland, C. J. (eds.) (1909) Recueil des Chartes de l'abbaye de Stavelot-Malmédy, Tome I (Brussels) (“Stavelot”) I, 208, p. 413. Idézi: Crawley
  4. Csak egy forrás utal Henrikre, mint Walerán öccsére, amikor állítólag Walerán megpróbált egyházi birtokot szerezni Henriknek, és Lotár császár a helyi nemesurakat nevezte ki a vita döntőbíráinak. Forrás: Wouters, M. J. (1849) Notice historique sur l´ancienne abbaye d´Averboden (Gand), Annexes, Vita B. Andreæ primi abbatis Averbodiensis monasterii, XIII, p. 147. Idézi: Crawley

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
V. Gottfried
Alsó-Lotaringia hercege
11011106
Lotaringia címere
Következő uralkodó:
VI. Gottfried