III. Alfonz asztúriai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Alfonz
Alfonso III el Magno de Asturias.jpg

Asztúria király
Uralkodási ideje
866910
Elődje I. Ordoño
Életrajzi adatok
Született 838/848
Oviedo
Elhunyt 910. december 20.
Zamora, León
Házastársa Jimena Garcés
Gyermekei Garcia király
Ordono király
Fruela király
Gonzalo
Ramiro
Bermudo
Édesapja I. Ordoño
Édesanyja Munia

III. (Nagy) Alfonz (848910. december 20.) aki valamennyi forrásmunka szerint nem León, hanem Asztúria királya volt, 866-tól 910-ig uralkodott. A Kantábriai-házból származott, I. Ordoño asztúriai király fia és utóda. Édesanyja Munia, avagy Nuña volt.

Hódítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amint arra a „nagy” jelző utal, rendkívül jelentős uralkodó volt a királyság történetében. Miután az utódlásért folyó küzdelemben elnyerte a trónt, Oviedóból a római kori városba, Leónba tette át királyi székhelyét. Alfonz arra törekedett, hogy visszaállítsa a vizigót királyságot. Uralkodása kezdetén az akkor még Pamplonai Királyságnak nevezett Navarrával szövetségben vezette a mórok elleni hadjáratait. 871-ben meghódította Coimbrát és Észak-Portugáliát, Kasztília egy részét, továbbá biztosította a León feletti fennhatóságát, megduplázta Asztúria területi kiterjedését. Később azonban a baszk tartományokkal kapcsolatos konfliktus miatt szakított Navarrával, és formálisan vazallusává tette.

Elsősorban a királyság határvidékén több, mórok támogatta felkelést kellett levernie. 898-ban Grajal mellett, 904-ben Zamora mellett nagy győzelmet aratott a mórok felett, ezek hatására időnként még császárnak is neveztette magát. A mórok vereségét elsősorban az okozta, hogy a córdobai emirátusban a berberek lázadása belvillongásokat okozott, az emirátus meggyengült, így Alfonz hódításaival szemben a mórok nem tudtak fellépni. Uralkodásának végén elfoglalta Zamorát és Burgost is, délről származó menekülteket telepített az országba.

Harc a fiaival[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemcsak a mórokkal kellett azonban szembeszállnia. Már a 890-es évek végétől folyamatosan szembesült fiai, García, Ordoño és Fruela lázongásaival. A testvérek nem csak a nemesség egy részének, hanem édesanyjuknak, Jimenának (? – 912) a támogatását is élvezték. Jimena az Arista-Íñiga házból származó García Íñiguez pamplonai királynak a leánya és Fortun Garcés pamplonai királynak a testvére volt.

III. Alfonz végül belefáradt a fiaival való konfliktusba. A polgárháború elkerülése céljából engedett a feudális nemességnek, 910-ben lemondott a három fia javára, és felosztotta köztük a birodalmát. Még ebben az esztendőben elhunyt.

Nagy Alfonz szobra Madridban, (L. S. Carmona, 1750-53)

Fiai közül I. García leóni király, míg II. Ordoño Galícia királya, később León királya, II. Fruela Asztúria királya, később León királya lett. I. García volt az első leóni, II. Fruela pedig az utolsó asztúriai király.

Nagyon valószínű, hogy III. Alfonz király inspirációjára és felügyelete mellett írták meg III. Alfonz krónikáját, amely 672-től kezdődően III. Alfonz trónra lépéséig tartalmazza a vizigót királyság és az asztúriai királyság történetét. A mű azonban komoly fenntartásokkal kezelendő.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Antonio C. Floriano: Cronologia y genealogia de los reyes de Asturias, Archívum, Tomo VI., 1956.
  • Diccionario de historia de Espana I-III, Madrid, 1968-1969.
  • Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en Espana (Anos 364-1994), Vigo, 1994.
  • Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994.
  • Uralkodók és dinasztiák (Magyar Világ Kiadó, 2001.)
  • http://www.homar.org/genealog/
  • http://www.genealogie-mittelalter.de/
Előd:
I. Ordoño
Asztúria királya

866910

Utód:
I. García
Galícia királya

866910

Utód:
II. Ordoño