II. Vilmos holland gróf
| Vilmos | |
| Vilmos királyi pecsétje | |
|
|
|
| Német király | |
| Uralkodási ideje 1247. október 3.[1] – 1256. január 28. 1252. március 25-én újraválasztva[1] 1254-ig ellenkirályként |
|
| Koronázása | Aacheni dóm 1248. november 1.[1] |
| Elődje | IV. Konrád |
| Utódja | Richárd és Alfonz |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Holland-ház |
| Született | 1228. februárja Leyden[1] |
| Elhunyt | 1256. január 28. (27 évesen) Hoogwoud |
| Nyughelye | Middelburg |
| Édesapja | IV. Flórián hollandi gróf |
| Édesanyja | Brabanti Matild |
Holland Vilmos (németül Wilhelm von Holland), (1228. februárja – 1256. január 28.[1]), Holland és Zeeland grófja 1234-től (II. Vilmos néven), német ellenkirály 1247-től, király 1254-től haláláig.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Ifjúsága [szerkesztés]
IV. Flórián gróf és Brabanti Matilda fiaként látta meg a napvilágot.[1] Amikor édesapja halálos sebet kapott a Cobie-i viadalon, Vilmos mindössze hét éves volt. Nagybátyjai, Vilmos és Ottó, voltak a gyámjai 1239-ig.
Ellenkirállyá választása [szerkesztés]
Raspe Henrik halála után a rajnai érsekek (Mainz, Köln, Trier), valamint az észak-rajna-vesztfáliai területek birtokosai választották meg ellenkirállyá 1247-ben.[1] Hosszabb ostrom után elfoglalta Aachent, itt meg is koronázták 1248. november 1-jén.[1] 1249-ben elismerte őt Lotaringia és Karintia is, de a birodalom északi és keleti felében nem igazán talált támogatókra.[1] Csak II. Frigyes halála és IV. Konrád Itáliába vonulása után került előtérbe személye.[1]
1251 húsvétján IV. Ince pápa is elismerte, 1252-ben kötött házassága révén a még mindig elég hatalmas Welfekkel került rokonságba: felségül vette Erzsébet braunschweigi hercegnőt (1235–1266), I. Ottó braunschweig–lüneburgi herceg leányát.[1] Ez újabb befolyásos támogatókat jelentett ügyének.[1] 1252. március 25-én formálisan újraválasztották német királynak.[1]
Ennek ellenére, bár Vilmos "nem volt híján bátor és lovagias tulajdonságoknak… uralma soha sem terjedt túl a Rajna parti országokon.".
Egyeduralkodó [szerkesztés]
IV. Konrád 1254-es halálát követően a hosszas háborúskodásba belefáradt, viszont a Hohenstaufoknak hű rajnai városok is átálltak az ő oldalára.[2]
Otthoni harcok [szerkesztés]
Hazájában ezalatt Vilmos a flamandok ellen harcolt Zeelandért. (Német királyként) megtette magát Zeeland grófjának. 1253 júliusában legyőzte a flamand sereget Westkapellenél, amit egy év múlva fegyverszünet követett. Flamand ellenes politikája megrontotta a viszonyát Franciaországgal.
1254 májusában vereséget mért a tartományával szomszédos frízekre.[3] Épített néhány megerősített kastélyt Heemskerkben és Haarlemben és utakat, a frízek elleni háború során.
Halála [szerkesztés]
1256 elején újabb hadjáratot indított a frízek ellen.[3] A Hoogwoud közeli csatában január 28-án, Vilmos megpróbált átkelni egy befagyott tavon[forrás?], de a lova alatt beszakadt a jég.[3] Ebben a védtelen pozícióban a frízek agyonverték[3], testét pedig titokban temették el, egy ház padlója alá. Maradványait fia, V. Flórián, ravatalozta fel huszonhat évvel később (1282), aki csak két éves volt, amikor követte édesapját a trónon. Vilmost ez után Middelburgban temették el. Melis Stoke, V. Flórián írnoka jegyezte le Vilmos halálát.
Jegyzetek [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
| Előző uralkodó: IV. Flórián |
|
Következő uralkodó: V. Flórián |

