II. Nékó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Nékó
előd
egyiptomi fáraó
utód
I. Pszammetik
XXVI. dinasztia
II. Pszammetik

Necho-KnellingStatue BrooklynMuseum.png

Uralkodása Kr. e. 610Kr. e. 594
Prenomen Nékó
Nomen Uhemibré
Apja I. Pszammetik
Főfelesége Khedebneithirbinet
Gyermekei II. Pszammetik

II. Nékó, görögösen Nekaó (görög betűkkel Νεκαω), uralkodói nevén Uhemibré (Kr. e. 660 körül – Kr. e. 594. februárja/áprilisa) egyiptomi fáraó Kr. e. 610-től haláláig. Folytatta édesatyja politikáját, elősegítette külfölddel (főként a görögökkel) való kereskedelmet.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nékó I. Pszammetik fiaként született,[1] nevét nagyapja után kapta. Pszammetik halála után lépett a trónra.

Keleti hódításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fel akarván használni Asszíria hanyatlását, Szíriában hódítani kezdett.[1] Névleg a még mindig Harránban védekező II. Assur-uballit megsegítésére indult, valójában Asszíria maradványainak felosztásában kívánt részt venni, illetve ütközőzónát létrehozni Babilon és Egyiptom között. Harcaiban idegen, nagyrészt ión zsoldosok segítették.[1]

Jósiás júdai királyt Megiddónál (a Hérodotosz Magdolusánál) Kr. e. 609-ben legyőzte[2][1], bevette Palesztinának egy nagy városát, Kadütiszt (Cadytis, fekvése bizonytalan)[1]; eljutott Karkemisig az Eufrátesz mellett, így fennhatóságát – legalább névleg – idáig terjesztette,[1] sőt még ezen is túl, egészen Kommagéné városig hatolt északra. Az elkövetkező négy évben Nékó korlátlan úr volt Palesztinában, Szíriában és Föníciában. A helyi fejedelemségek Babilon ellen Nékó szövetségét keresték. Nékó elűzte Júdea trónjáról Jóakházt, és helyére Jójákimot ültette, akinek a zsidóság sosem bocsátotta meg, hogy egyiptomi kegyből került hatalomra. Ezt a nagyhatalmi pozíciót Nékó valószínűleg annak köszönhette, hogy Nabú-apal-uszur ezekben az években azon dolgozott, hogy Lüdia és Kilikia felől ne fenyegesse veszély, amíg délen hadakozik.

Nékó nagy sereget vezetett ellene Kr. e. 605-ben; ismét Kharkhemiszig nyomult előre, de ott Nabú-apal-uszur fiától II. Nabú-kudurri-uszurtól teljes vereséget szenvedett összes hódításait elvesztve.[1] Az általa trónra ültetett júdeai királyt Nabú-kudurri-uszur legyőzte. Nyolc évvel később elűzte, helyére Jójákint helyezte hatalomba. Egy évvel Jeruzsálem eleste – Kr. e. 605 – után Egyiptom kapuja, Askalon is elveszett Nékó számára. Ettől kezdve Nékó más utakon kereste a hatalmat és gazdagságot.

Nékónak a külpolitikai helyzettel ezen túl szerencséje volt. Júdea még évekig elfoglalta Nabú-kudurri-uszurt, miközben a korábbi szövetségesek, a médek és babiloniak konfrontálódtak. Az Kr. e. 590-es években Mezopotámiában példátlan erődépítési hullám figyelhető meg, elkészült a méd fal. Ez mentesítette Egyiptomot a konkrét támadástól.

Csatornaépítési terve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereskedelem előmozdítása végett csatornával akarta összekötni a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel, úgy hogy a terv szerint Bubasztisztól valamivel északabbra kezdődött volna a csatorna és az Arab tengeröbölbe torkollott volna.[1] Azonban, bár állítólag 120 000 egyiptomi pusztult el a munka alatt (ez minden bizonnyal a későbbi görög történetírók légbőlkapott találgatása), a mű nem készült el alatta, hanem csak I. Dareiosz fejezte be.[1] A csatorna talán már a XVIII. dinasztia korában elkészült, ez esetben eltömődött és a kitisztítását végezték.

A sikertelenségnek nem anyagi természetű okai voltak. Nékó alatt nagyszabású restaurálási munkák kezdődtek Egyiptom minden szegletében. Felújították a régi sírokat, templomokat és egyéb középületeket. A legfontosabb régi temetkezésekben még az elrabolt halotti kelengyét is pótolták. E miatt nevezik a XXVI. dinasztia korát a „szaiszi (vagy szaita) reneszánsz” korának.

Új hajóutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nékó uralkodásának második felében hatalmas flottákat építtetett.[2] Föníciai hajókat küldött ki, hogy körbehajózzák Afrikát.[1] Szuezből indultak ki a Földközi-tenger felé és a harmadik évben érkeztek vissza.[1]

Titulatúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név
G5
S32
ib
Srxtail2.svg
Si3-ib
Nebti-név
G16
mAa xrw
M3ˁ-ḫrw
Arany Hórusz-név
G8
R8 R8 R8 mr
Mri-nṯrw
Alsó‑  és Felső‑Egyiptom királya
M23 L2
Hiero Ca1.png
n
E1
w
Hiero Ca2.png
N-kaw
Ré fia
G39 N5
 
Hiero Ca1.png
ra wHm ib
Hiero Ca2.png
Wḥm-ib-Rˁ

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.  
  2. ^ a b Hahn IstvánKákosy LászlóKomoróczy Géza: Az Ókor története II.Az ókori kelet története (Egyiptom és Elő-Ázsia) – egységes jegyzet (kézirat, 13. változatlan utánnyomás), Tankönyvkiadó, Budapest, 1983, 68. oldal


Előző uralkodó:
I. Pszammetik
Egyiptom uralkodója
Kr. e. 610Kr. e. 594
A fáraók kettős koronája
Következő uralkodó:
II. Pszammetik