II. Marcus Antonius Gordianus római császár
| II. Gordianus | |
| II. Gordianus sesterciusa | |
|
|
|
| a Római Birodalom princepse | |
| Uralkodási ideje 238. március 22. – április 12. |
|
| Elődje | Severus Alexander |
| Utódja | Pupienus |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Gordianusok |
| Teljes neve | születési név: Marcus Antonius Gordianus Sempronianus Romanus Africanus; uralkodói név: Caesar Marcus Antonius Gordianus Sempronianus Romanus Africanus Augustus |
| Született | kb. 192 |
| Elhunyt | 238. április 12. (46 évesen) Carthago |
II. Gordianus (192 k. – 238. április 12.) (eredeti teljes neve: Marcus Antonius Gordianus Sempronianus Romanus) társcsászár apjával I. Gordianusszal 238 márcus-áprilisban a Római Birodalom Africa provinciájában Maximinus Thrax ellencsászára volt.
Tartalomjegyzék |
Előélete [szerkesztés]
Születési időpontja bizonytalan, azt 192-re becsülik. Első magas ismert tisztségét Achaea tartomány helytartójaként töltötte be. Amikor apját Africa provincia helytartójának nevezték ki, elkísérte a tartomány fővárosába, Karthágóba, és ott a helytartó helyetteseként működött.
Trónra kerülése [szerkesztés]
238-ban a Africa tartomány fiatal arisztokratái és földbirtokosai fellázadtak Maximinus Thrax adószedője ellen, azt megölték és a provincia helytartóját nyilvánították császárrá. Amikor (némi vonakodás után) I. Gordianus elfogadta a császári bíbort, maga mellé emelte társcsászárnak fiát II. Gordianus néven. A társcsászár megkapta az Augustus nevet és a pontifex maximusi tisztség kivételével mindenben egyenrangú uralkodóvá vált, amit a szenátus jóváhagyott.
Bukása [szerkesztés]
A társuralkodóknak korábbi időből származó peres ügyük volt a szomszédos Numidia provincia helytartójával, Capellianusszal, aki hű maradt Maximinus Thrax császárhoz. Capellianus az ellencsászárok fellépésével szinte egy időben erős hadsereggel indult meg Karthágó ellen. Numidia helytartója tapasztalt, a barbárok elleni hadviselésben edzett minden típusú fegyverzettel felszerelt hadsereggel rendelkezett, melyet szervezetten, hozzáértéssel irányított. II. Gordianus számbeli fölényben vezette a karthágói csapatokat, de ezek kiképzetlenek és rosszul felfegyverzettek voltak. Hérodianosz leírása szerint a numidiaiak „…könnyedén megfutamították a hatalmas karthágói csőcseléket; a karthágóiak meg sem várták a numidiaiak rohamát, hanem eldobálták fegyvereiket és futásnak eredtek.” A numidiai roham áldozatai között volt a karhágói csapatokat vezető II. Gordianus is, akinek holtteste sem került elő. I. Gordianus a csatával egyidőben öngyilkos lett. Capellianus Karthágóba bevonulva terorisztikus hatalmat gyakorolt, amit kiterjesztett a Africa provincia más területére is, megtorolva ezzel a császár hatalma elleni lázadást.
A történészek értékelése szerint bebizonyosodott, hogy egy lázadás vagy államcsíny a hadsereg támogatása nélkül eleve sikertelenségre van ítélve.
Felhasznált forrás [szerkesztés]
- Michael Grant: Róma császárai. Corvina Kiadó. Budapest. 1996.
- Ferenczy Endre-Maróri Egon-Hahn István: Az ókori Róma története. Tankönyvkiadó.Budapest 1992.
| Előző uralkodó: I. Gordianus |
|
Következő uralkodó: Balbinus |

