II. Honoriusz (ellenpápa)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Honoriusz (ellenpápa)
a katolikus egyház vezetője
Eredeti neve Pietro Cadalo
Született 1009, Verona
Verona
Megválasztása 1061. október 28.
Pontifikátusának
vége
1072
Elhunyt 1072 (62 évesen)
Parma
Előző pápa
Következő pápa
II. Miklós
II. Sándor

II. Honoriusz a történelem folyamán a 18. ellenpápaként lépett fel. 1061. október 28-án foglalta el helyét II. Sándor pápa ellenében. Megválasztását II. Miklós pápa 1059-es reformjai segítették elő, amelyek a pápaválasztás szabályait változtatták meg. Honoriusz ellenpápasága a reformpárti klerikusok és világi urak, valamint a reformellenes egyháziak ellentétéből született meg.

Eredetileg Cadalus (Cadolus, Cadalus, Kadalus, Cadalous, Cadelohus, Kadulus, Cadolah) néven született Veronában, nemesi családban. 1028-ban klerikusként említik, 1030-ban szubdiakónus, 1034-ben diakónus lett. 1045. május előtt nevezték ki Párma püspökévé, valószínűleg a császári udvar (különösen Ágnes császárné) kegyeltjeként. Több alkalommal is – a pávia i (1049), mantovai (1052) és firenzei zsinaton – szimóniával vádolták, de egyszer sem ítélték el.

Amikor 1061-ben meghalt Miklós, az általa alkotott pápaválasztási szabályok törésvonala mentén két ellenséges párt állt szemben egymással. A bíborosok kollégiuma szeptember 30-án a kánoni törvényeknek megfelelően megválasztotta II. Sándort egyházfőnek. Ezt a választást azonban nem akarta elismerni a véleményalkotásból kizárt római nemesség és természetesen a reformokat ellenző egyháziak sem. Hamarosan megtalálták a megfelelő szövetségest, a német-római császári udvarban. Tudniillik Miklós szabályai a császári befolyást minimális elfogadásra csökkentették le, ezért a sértődött udvar, Ágnes császárné vezetésével, áldását adta egy új pápaválasztásra. Október 28-án Bázelben a Sándort ellenző párt Cadalust választotta meg a katolikus egyház vezetőjének, aki felvette a II. Honoriusz uralkodói nevet.

1062 tavaszán Honoriusz tekintélyes méretű sereg élén Rómába tartott. Útján vele tartott Benzo, császári kancellár és Alba püspöke is, hogy a Szent Birodalom érdekeit képviselje. Sándor mindössze a normannokra és a toszkánai herceg segítségére számíthatott. Április 14-én rövid, de véres csatában csaptak össze az ellenfelek. A pápai csapatok alulmaradtak Honoriusz seregével szemben, akinek sikerült elfoglalnia a Szent Péter-bazilika környékét. Májusban azonban Gottfried toszkánai őgróf hadseregével, és felszólította a két vetélytársat, hogy vonuljanak vissza saját egyházmegyéjükbe és várják meg a császári döntést. Honoriusz tehát Parmába, Sándor pedig Luccába távozott.

Közben a Anno kölni érsek elfoglalta a császári udvart, és átvette Ágnestől a régensi hatalmat. A császárnő a piemonti Fructuaria zárdába vonult vissza, Anno pedig beszüntette a harcokat Sándor ellen, és új birodalmi gyűlést hívott össze Augsburgban 1062 októberében. Ezen a gyűlésen úgy döntöttek, hogy Anno unokaöccse, Burchard, halberstadti püspök Rómába utazik, és kivizsgálja Sándor megválasztásának körülményeit. A vizsgálat eredményeként 1063-ban hivatalosan is elismerték Sándor uralmát, és kiközösítették Honoriust.

Honoriusz azonban sereget gyűjtött maga köré, és 1064-ben Róma ellen indult. Itt sikerült elfoglalnia az Angyalvárat, és onnan még majdnem egy éven keresztül igyekezett megszerezni Sándor trónját. De idővel rá kellett döbbennie, hogy nincs esélye a győzelemre, így visszavonult Parmába. Az 1064 pünkösdjén tartott mantovai zsinat formálisan is megerősítette Sándor pápaságát, ennek ellenére Honoriusz egész életében fenntartotta a pápaságra vonatkozó igényét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2008. 134–136. o. ISBN 978 963 370 953 5.
  • Simonetta Cerrini: Onorio II, antipapa. In: Enciclopedia dei Papi. Roma. 2000. On-line elérés
  • Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000. Online hozzáférés
  • Thomas Oestereich: Cadalous. in: Catholic Encyclopedia 3. New York: Robert Appleton Company. 1908. On-line elérés