I. Szafí perzsa sah
| I. Szafí | |
| Perzsa sah | |
| Uralkodási ideje 1629. január 28. – 1642. május 12. |
|
| Koronázása | Iszfahán[1] 1629. január 29.[1] |
| Elődje | I. Abbász |
| Utódja | II. Abbász |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Szafavidák |
| Született | 1611 |
| Elhunyt | 1642. május 12. (31 évesen) Kásán[1] |
| Nyughelye | Kum, Perzsia |
| Édesapja | I. Abbász |
I. Szafí (1611[1] – Kásán, 1642. május 12.) I. (Nagy) Abbász unokája, Perzsia sahja (uralkodott 1629. január 21-étől haláláig), a Szafavida-dinasztia tagja volt. Uralkodása jórészt az Oszmán Birodalom elleni háborúskodással telt, melyek végeztével hosszas békés időszak kezdődött a nyugati határokon.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Szafí Abú n-Nászir Szám néven született még nagyapja uralkodása alatt Muhammad Bákir Szafí trónörökös és egy grúz vagy cserkesz felesége, Díl Aram Hánum gyermekeként. Muhammadot 1614-ben apja megölette, kisebbik fiát, Szulajmánt pedig 1621-ben vakíttatta meg, hogy idősebbik unokája számára biztosítsa a trónt. Amikor a hódító Nagy Abbász meghalt, az oszmánok megindultak utódja ellen, ám az Abbásztól örökölt haderő megállta a helyét – igaz, ez nem elsősorban a visszavonult, alkoholista Szafí érdeme volt.
A törökök 1629 nyarán indultak meg, hogy az öt éve elvesztett iraki területeket visszafoglalják, de Bagdad megszerzésére indított támadásuk kudarccal végződött 1630-ban. 1632-ben a Van-tó mellett szenvedtek súlyos vereséget a perzsáktól, akik így megvetették lábukat Kelet-Anatóliában. A veszteségbe belenyugodni nem tudó törökök személyesen IV. Murád vezetésével foglalták el Jerevánt 1635-ben, majd 1638-ban sikerült Bagdadot is visszaszerezniük. A megkötött béke majdnem száz évig tartott, és a mai Irán nyugati határai nagyjából ekkor jöttek létre, amikor I. Szafí végleg lemondott Irakról. Cserében Azerbajdzsánt beolvaszthatta, a kaukázusi grúz és örmény államocskákat pedig saját befolyási övezetévé tehette.
Szafí idején folytatódott Abbász központosító politikája, amelyben a tartományi igazgatást igyekezett visszaszorítani, és minél több birtokot próbált a személyes kincstári földek közé sorolni. Nagy Abbász korának művészeti pezsgése is tovább folytatódott még: ekkorra fejeződött csak be a hatalmas Sah-mecset 1611 óta tartó építése, és a híres festő-kalligráfus, Rizá Abbászí 1635-ben bekövetkezett haláláig az udvar szolgálatában állt.
Utódai [szerkesztés]
I. Szafí halálát a túlzott alkoholfogyasztás okozta. A sahnak több felesége is volt, köztük a mingréliai I. Manúcsihr főherceg vagy I. Theimuraz kartli-kahetii király lánya. Tőlük hat fia és legalább két lánya született. Elsőszülött fia, az 1632-ben született Abbász Mirza még apja halála előtt elhunyt, így az 1642-ben kilenc esztendős második fiú, Muhammad Mirza örökölte a trónt II. Abbász néven. Négy fivérét trónra lépésekor megvakították.
Jegyzetek [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- Sárközy Miklós: Iráni történeti kronológia. (egyetemi jegyzet)
- Nyitrai István: Irán története a muszlim hódítástól napjainkig. In: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M. Piliscsaba, Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, 2007. pp. 119-261
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Abbász |
|
Következő uralkodó: II. Abbász |
