I. Ramiro asztúriai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Ramiro

Asztúria király
Uralkodási ideje
842 850
ElődjeII. Alfonz
UtódjaI. Ordoño
Életrajzi adatok
UralkodóházKantábriai-ház
Született791
Oviedo
Elhunyt850. február 1.
Oviedo
NyughelyePantheon of Asturian Kings
ÉdesapjaI. Bermudo
ÉdesanyjaNumila (?)
Házastársa1) Paterna
2) Gontroda
GyermekeiI. Ordoño
Garcia
Aldonza
Rodrigo
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ramiro témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

I. Ramiro (Oviedo, 791Oviedo, 850. február 1.) Asztúria királya (842–850) a Kantábriai-házból. I. (Diakónus) Bermudo fia, II. (Tiszta, Szemérmes) Alfonz utóda. Édesanyja az egyik forrás szerint Numila, másik forrás szerint Ursinda.

Élete[szerkesztés]

Elődje uralkodásának vége felé szinte folyamatosan lázadozott II. Alfonz ellen, akinek végül a társuralkodója lett, és 842-ben, II. Alfonz halálakor, követte is a gyermektelen uralkodót a trónon. A hatalom megtartásáért le kellett győznie Nepociano grófnak, II. Alfonz sógorának az ellenállását. (A gróf II. Alfonz ismeretlen nevű leánytestvérét vette feleségül, veresége után megvakították, kolostorba zárták, és ott is maradt haláláig.) Sikeresen vette fel a harcot az Ibériai-félszigeten először megjelenő vikingek (normannok), de a mórok ellen is. A hagyomány szerint 844-ben, a Clavijo melletti csatában aratott győzelemnél, idősebb Szent Jakab apostol segítette a keresztény sereget az Omajjád-dinasztiából származó córdobai emír, II. Abd Al-Rahmán (792 – 852) csapatai ellen, akikkel 846-ban és 848-ban is csatázott. Szigorúan, de igazságosan kormányzott, ezért az „igazság vesszőjének (pálcájának)” nevezték. Támogatta az építkezéseket.

I. Ramiro szobra

Utóda a fia, I. Ordoño lett. Édesanyját illetően eltérnek az adatok. Van olyan forrásmunka, amely szerint I. Ramiro Paterna nevű első felesége, és van olyan forrás, amely szerint I. Ramiro második felesége, Gontroda, akinek a király a második férje, Ordoño édesanyja.

Források[szerkesztés]

Előd:
II. Szemérmes Alfonz
Asztúria királya

842850

Utód:
I. Ordoño