I. Q. – A szerelem relatív
| I. Q. – A szerelem relatív (I. Q.) |
|
| Rendező | Fred Schepisi |
| Producer | Fred Schepisi Carol Baum Scott Rudin Neil A. Machlis |
| Forgatókönyvíró | Andy Breckman |
| Főszerepben | Tim Robbins Meg Ryan Walter Matthau |
| Zene | Jerry Goldsmith |
| Operatőr | Ian Baker |
| Vágó | Jill Bilcock |
| Jelmeztervező | Ruth Myers |
| Díszlettervező | W. Steven Graham |
| Gyártás | |
| Gyártó | Paramount Pictures Sandollar |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol német |
| Időtartam | 95 perc |
| Költségvetés | 25 millió dollár[1] |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  Paramount Pictures UIP-Duna Film |
| Bemutató | 1994. december 25. 1995. május 4. |
| Bevétel | 26 381 221 dollár[1] |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap |
|
Az I. Q. – A szerelem relatív (I.Q.) 1994-es amerikai romantikus vígjáték, melynek rendezője Fred Schepisi, főszereplői Tim Robbins, Meg Ryan és Walter Matthau.
Tartalomjegyzék |
Cselekmény [szerkesztés]
A kedves és jóképű autószerelő, Ed Walters (Tim Robbins) összetalálkozik a szép és okos princetonos matematikus-jelölt Catherine Boyddal (Meg Ryan). A lány merev és aggodalmaskodó vőlegényével, James Morelanddel (Stephen Fry) Ed műhelyébe viszi a lány elromlott autóját. Catherine műhelyben felejtett óráját Ed hazaviszi a lánynak, ahol szembe találja magát Catherine bácsikájával, Albert Einsteinnel (Walter Matthau). Albert, a kedves és humoros zseni idős, ám pajkos barátaival (Nathan (Joseph Maher), Kurt (Lou Jacobi), Boris (Gene Saks) együtt felismeri, hogy Ed jobb társ lenne Catherine-nek, mint vőlegénye. Ennek érdekében megpróbálják Edet okosabbnak feltüntetni, és elhitetni a lánnyal, hogy a fiú egy zseni. Eközben pedig próbálják meggyőzni Catherine-t, hogy az életben nem csak az ész számít, hanem a szív is. A lány végül rájön a cselre, és az átverés miatt érzett ellenére szerelmes lesz Edbe.
Szereplők [szerkesztés]
- Tim Robbins - Ed Walters
- Meg Ryan - Catherine Boyd
- Walter Matthau - Albert Einstein
- Lou Jacobi - Kurt Gödel
- Gene Saks - Boris Podolsky
- Joseph Maher - Nathan Liebknecht
- Stephen Fry - James Moreland
- Tony Shalhoub - Bob Rosetti
- Frank Whaley - Frank
- Charles Durning - Louis Bamberger
- Keene Curtis - Eisenhower
- Alice Playten - Gretchen
- Greg Germann - Bill Riley, a Times Magazine riportere
Fogadtatás [szerkesztés]
A film Észak-Amerikában az első hétvégéjén 11. helyezettként nyitott 3,1 millió dolláros bevétellel, összbevétele 26,3 millió dollár lett.[1]
A Variety kritikája szerint Tim Robbins olyan szerethető és karizmatikus karaktert kapott, mellyel sokak elismerését vívta ki.[2] Roger Ebert a Chicago Sun-Times cikkében Meg Ryant dicséri az alakításért, ahogyan eljátszotta a makacs Catherine szerepét, aki nem hagyja magát irányítani.[3] A The Washington Post kritikusa szerint „ahogy együtt játszanak, olyan, mintha egymásnak teremtették volna őket.”[4]
Források [szerkesztés]
- ^ a b c 'I. Q. (1994)' (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
- ↑ 'I. Q.' (angol nyelven). variety.com. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
- ↑ 'I.Q.' (angol nyelven). rogerebert.suntimes.com, 1994. december 25. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
- ↑ Hinson, Hal: 'I.Q.' (angol nyelven). washingtonpost.com, 1994. december 25. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- I.Q. az Internet Movie Database-ben (angolul)
- I. Q. – A szerelem relatív a PORT.hu-n
