II. Károly nyugati frank király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Károly nyugati frank király szócikkből átirányítva)
II. Károly
Charles le Chauve denier Bourges after 848.jpg

\mathfrak{Charles} \mathfrak{le} \mathfrak{Chauve}
Francia király
Uralkodási ideje
843. augusztus 11. – 877. október 6.
Koronázása
848, Orléans
Elődje I. Lajos
Utódja II. Lajos
Életrajzi adatok
Született
823. június 13.
Frankfurt am Main
Elhunyt
877. október 6. (54 évesen)
Avrieux
Házastársa 1) Orléans-i Ermentrude
2) Provence-i Richilde
Gyermekei 1.-től:
Martell Judit
II. Lajos
Aquitániai Károly
Karlamnn
Lothár
Ermentrud
Hildegard
Gisela
Rotrud

2.-tól:
Rothild
Drogo
Pipin
NN
Károly
Édesapja I. Lajos frank császár
Édesanyja Welf Judith

II. (Kopasz) Károly (franciául: Charles le Chauve, németül: Karl der Kahle) (823. június 13.877. október 5. vagy 6.), római császár (875-877) és nyugati frank király (840-877) volt a Karolingok dinasztiájából, I. Jámbor Lajos legkisebb fia, az egyedüli második feleségétől Judithtól. Mint császár, a második, de a „francia” királyok sorában is őt veszik második Károlynak, noha az első nyugati frank király, de a nagyapja (I. Nagy Károly) és az apja (I. Jámbor Lajos), mint "minden frankok uralkodói", nem csak genealógiailag voltak Kopasz Károly elődei, hanem az uralkodó számozását illetően is. [1]

Testvérháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly Frankfurtban született 823. június 13-án, apja második házasságából, amikor bátyjai már felnőttek voltak és saját királyságaikban próbálták megszervezni a hatalmukat. Ám Jámbor Lajos elrendelte a végrendeletének megváltoztatását és így a területek felosztásának megváltoztatását, hogy Károlynak is juttasson egy részkirályságot. Először Alemanniát majd, Pipin lázadása után, a Meuse (Maas) folyó és a Pireneusok közti területet (kb. a mai Franciaország) adta neki. Ám ezek a kísérletei sikertelenül végződtek. A császár ellen lázadás tört ki, hogy tagadja ki Károlyt örökségéből. A lázadókat a közös cél érdekében egymással fegyverszünetet kötő idősebb fivérek, Lothár és Pipin vezették. Hozzájuk hasonlóan a negyedik testvér, Német Lajos, is Károly aquitániai uralmát csak ideiglenes megoldásnak vette. Ám Jámbor Lajos nem adta fel és megtette Károlyt annak a területnek az örökösévé, amit egykor Galliának később pedig Nyugat-Frankföldnek, majd Franciaországnak hívtak. A Crémieux közelében 837-ben megtartott birodalmi gyűlésen a császár kötelezte a nemeseket, hogy hódoljanak be Károlynak urukként. Ez eredményezte az utolsó felkelést, melyben Pipin is életét vesztette 838-ban. Így hát Károly jogosan örökölhette a királyságot. Pipin fia, II. Pipin, Károly alárendeltjeként lett Aquitánia királya.

A császár 840-es halála adta meg a végső szikrát a fivérek közti háború kirobbanásához. Károly szövetkezett Német Lajossal az új császár, Lothár, ellen, hogy elnyerjék önállóságukat és végül le is győzték bátyjukat Fontenay-en-Puisaye-nél 841. június 25-én. A következő évben a két fivér megerősítette céljait a Strasbourgi esküben. A háború a Verduni szerződéssel ért véget 843 augusztusában. Ennek értelmében Károly lett a független Nyugati Frank Királyság királya, amely nagyjából megfelel a mai Franciaországnak és Katalóniának. Német Lajos szerezte meg a Frank Birodalom keleti felét, amely Keleti Frank Királyság néven lett független királyság, majd később Német Királyság néven a Német-római Birodalom magja. Lothár megtartotta a császári címet és Lombardia vaskoronáját. Ezen felül uralma alá vette a Flandriára, Burgundiára és a Rajna völgyére kiterjedő Középső Frank Királyságot.

Uralma nyugaton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly uralkodásának első évei, egészen Lothár 855-ös haláláig, békésen telltek. Ezen évek alatt a három fivér létrehozta a "kormányzati konferenciát". Rendszeresen találkoztak, Koblenzben 848-ban, Mersenben 851-ben és Attigny-ben 854-ben. 858-ban Lajos, kihasználva a nemesek lázadását, elűzte trónjáról Károlyt, meghódítva ezzel a nyugati királyságot. Károly népszerűtlensége miatt képtelen volt szervezni egy sereget trónja visszafoglalására, így Burgundiába menekült. Egyedül a püspökök tartottak ki mellette, megtagadva Lajos kérését, hogy koronázzák nyugati frank királlyá, illetve a Welfek szövetsége, anyjának, Judithnak, a rokonai. 860-ban megpróbálta megszerezni unokaöccse, Provence-i Károly királyságát, de kudarcot vallott. Unokaöccse, II. Lothár, 869-es halálával Károly az ő birtokaira próbálta meg rátenni a kezét, de a 870-es Merseni szerződés értelmében meg kellett osztania azt Német Lajossal.

Ezen családi harcok mellett Károlynak meg kellett küzdenie az aquitániai és a breton lázadókkal is, akiket Nomenoë és Erispoë vezetett és akik 845-ben Ballonnál és 851-ben Juvardeilnél megverték a királyt. A bretonok végül el is érték a részleges függetlenséget. Károly emellett még a vikingekkel is harcolt, akik északról támadták a Szajna és a Loire völgyét. Végül Károly rákényszerült, hogy békét kérjen fivéreitől, hogy kezelhesse a kialakult nehéz helyzetet. Károly seregeket küldött a megszállók ellen és 864-ben a Pistresi ediktummal sokkal mozgékonyabbá tette egységeit, ugyanebben az ediktumban hidak építését is elrendelte, hogy megakadályozza a viking hajózást a folyókon. Két ilyen híd védte Párizst a 885-86-os ostrom idején.

Császár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

875-ben, II. Lajos császár (Károly féltestvérének, I. Lothárnak, a fia) halála után, Károly VIII. János pápa támogatásával Itáliába utazott, hogy királlyá koronázhassák Páviában és a fejére kerüljön a császári korona december 29-én Rómában. Német Lajos, a másik jelölt II. Lajos örökségére, ezt azzal torolta meg hogy elfoglalta Károly birodalmát, így Károlynak sürgősen Burgundiába kellett menekülnie. Német Lajos 876. augusztus 28-án bekövetkezett halála után Károly visszatért és megpróbálta megszerezni Lajos földjeit is, de döntő vereséget szenvedett Andernachnál 876. október 8-án. Időközben a pápát a szaracénok fenyegették, így hát arra kérte Károly hogy siessen a segítségére Itáliába. Károly ismét átkelt az Alpokon, ám a nemesek és lombard régensei, valamint Boso, megtagadták a segítséget. Ugyanekkor Karlmann, Német Lajos fia, betört Észak-Itáliába. Károly nagybetegen visszafordult Galliába, de a Mont Cenis hágójában utolérte a halál Brides-les-Bain közelében 877. október 5-én vagy 6-án.

Örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlyt fia, Hebegő Lajos, követte a trónon. Károly figyelmét leginkább az oktatásra, a levelezésre és az Egyház támogatására fordította.

Valószínűtlen, hogy Károly tényleg kopasz volt. Valószínűbb hogy a Kopasz melléknév a kora középkori humor és a történetírók játéka, amely Károly sűrű szőrzetére, hosszú hajára és szakállára, utalt.

Család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly 842-ben vette feleségül Orléans-i Ermenturde-t, I. Odó orléans-i gróf lányát. Az asszony 869-ben halt meg. 870-ben Károly elvette Provence-i Richilde-t, aki egy lotaringiai nemesi családból származott, de egyik gyermeke sem játszott nagy szerepet a továbbiakban.

Ermenturde-től:

Richilde-től:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kopasz Károly számozására vonatkozóan lásd a következő web-lapokat: http://fr.wikipedia.org/wiki/Roi_de_France, http://de.wikipedia.org/wiki/Karolinger.


Előző uralkodó:
I. Lajos
Frank király
nyugaton 843877
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
II. Lajos
Előző uralkodó:
II. Lajos
Itália királya
875877
Corona ferrea monza (heraldry).svg
Következő uralkodó:
Karlmann
Előző uralkodó:
II. Lajos
római császár
875877
Nagy Károly koronájának ábrázolása
Következő uralkodó:
III. Károly