II. Károly nyugati frank király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Károly nyugati frank király szócikkből átirányítva)
II. Károly
Charles le Chauve denier Bourges after 848.jpg

\mathfrak{Charles} \mathfrak{le} \mathfrak{Chauve}
Francia király
Uralkodási ideje
843. augusztus 11.877. október 6.
Koronázása
848, Orléans
Elődje I. Lajos
Utódja II. Lajos
Életrajzi adatok
Született 823. június 13.
Frankfurt am Main
Elhunyt 877. október 6. (54 évesen)
Avrieux
Házastársa 1) Orléans-i Ermentrude
2) Provence-i Richilde
Gyermekei 1.-től:
Martell Judit
II. Lajos
Aquitániai Károly
Karlamnn
Lothár
Ermentrud
Hildegard
Gisela
Rotrud

2.-tól:
Rothild
Drogo
Pipin
NN
Károly
Édesapja I. Lajos frank császár
Édesanyja Welf Judith

II. (Kopasz) Károly (franciául: Charles le Chauve, németül: Karl der Kahle) (823. június 13.877. október 5. vagy 6.), római császár (875-877) és nyugati frank király (840-877) volt a Karolingok dinasztiájából, I. Jámbor Lajos legkisebb fia, az egyedüli második feleségétől Judithtól. Mint császár, a második, de a „francia” királyok sorában is őt veszik második Károlynak, noha az első nyugati frank király, de a nagyapja (I. Nagy Károly) és az apja (I. Jámbor Lajos), mint "minden frankok uralkodói", nem csak genealógiailag voltak Kopasz Károly elődei, hanem az uralkodó számozását illetően is. [1]

Testvérháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly Frankfurtban született 823. június 13-án, apja második házasságából, amikor bátyjai már felnőttek voltak és saját királyságaikban próbálták megszervezni a hatalmukat. Ám Jámbor Lajos elrendelte a végrendeletének megváltoztatását és így a területek felosztásának megváltoztatását, hogy Károlynak is juttasson egy részkirályságot. Először Alemanniát majd, Pipin lázadása után, a Meuse (Maas) folyó és a Pireneusok közti területet (kb. a mai Franciaország) adta neki. Ám ezek a kísérletei sikertelenül végződtek. A császár ellen lázadás tört ki, hogy tagadja ki Károlyt örökségéből. A lázadókat a közös cél érdekében egymással fegyverszünetet kötő idősebb fivérek, Lothár és Pipin vezették. Hozzájuk hasonlóan a negyedik testvér, Német Lajos, is Károly aquitániai uralmát csak ideiglenes megoldásnak vette. Ám Jámbor Lajos nem adta fel és megtette Károlyt annak a területnek az örökösévé, amit egykor Galliának később pedig Nyugat-Frankföldnek, majd Franciaországnak hívtak. A Crémieux közelében 837-ben megtartott birodalmi gyűlésen a császár kötelezte a nemeseket, hogy hódoljanak be Károlynak urukként. Ez eredményezte az utolsó felkelést, melyben Pipin is életét vesztette 838-ban. Így hát Károly jogosan örökölhette a királyságot. Pipin fia, II. Pipin, Károly alárendeltjeként lett Aquitánia királya.

A császár 840-es halála adta meg a végső szikrát a fivérek közti háború kirobbanásához. Károly szövetkezett Német Lajossal az új császár, Lothár, ellen, hogy elnyerjék önállóságukat és végül le is győzték bátyjukat Fontenay-en-Puisaye-nél 841. június 25-én. A következő évben a két fivér megerősítette céljait a Strasbourgi esküben. A háború a Verduni szerződéssel ért véget 843 augusztusában. Ennek értelmében Károly lett a független Nyugati Frank Királyság királya, amely nagyjából megfelel a mai Franciaországnak és Katalóniának. Német Lajos szerezte meg a Frank Birodalom keleti felét, amely Keleti Frank Királyság néven lett független királyság, majd később Német Királyság néven a Német-római Birodalom magja. Lothár megtartotta a császári címet és Lombardia vaskoronáját. Ezen felül uralma alá vette a Flandriára, Burgundiára és a Rajna völgyére kiterjedő Középső Frank Királyságot.

Uralma nyugaton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly uralkodásának első évei, egészen Lothár 855-ös haláláig, békésen telltek. Ezen évek alatt a három fivér létrehozta a "kormányzati konferenciát". Rendszeresen találkoztak, Koblenzben 848-ban, Mersenben 851-ben és Attigny-ben 854-ben. 858-ban Lajos, kihasználva a nemesek lázadását, elűzte trónjáról Károlyt, meghódítva ezzel a nyugati királyságot. Károly népszerűtlensége miatt képtelen volt szervezni egy sereget trónja visszafoglalására, így Burgundiába menekült. Egyedül a püspökök tartottak ki mellette, megtagadva Lajos kérését, hogy koronázzák nyugati frank királlyá, illetve a Welfek szövetsége, anyjának, Judithnak, a rokonai. 860-ban megpróbálta megszerezni unokaöccse, Provence-i Károly királyságát, de kudarcot vallott. Unokaöccse, II. Lothár, 869-es halálával Károly az ő birtokaira próbálta meg rátenni a kezét, de a 870-es Merseni szerződés értelmében meg kellett osztania azt Német Lajossal.

Ezen családi harcok mellett Károlynak meg kellett küzdenie az aquitániai és a breton lázadókkal is, akiket Nomenoë és Erispoë vezetett és akik 845-ben Ballonnál és 851-ben Juvardeilnél megverték a királyt. A bretonok végül el is érték a részleges függetlenséget. Károly emellett még a vikingekkel is harcolt, akik északról támadták a Szajna és a Loire völgyét. Végül Károly rákényszerült, hogy békét kérjen fivéreitől, hogy kezelhesse a kialakult nehéz helyzetet. Károly seregeket küldött a megszállók ellen és 864-ben a Pistresi ediktummal sokkal mozgékonyabbá tette egységeit, ugyanebben az ediktumban hidak építését is elrendelte, hogy megakadályozza a viking hajózást a folyókon. Két ilyen híd védte Párizst a 885-86-os ostrom idején.

Császár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

875-ben, II. Lajos császár (Károly féltestvérének, I. Lothárnak, a fia) halála után, Károly VIII. János pápa támogatásával Itáliába utazott, hogy királlyá koronázhassák Páviában és a fejére kerüljön a császári korona december 29-én Rómában. Német Lajos, a másik jelölt II. Lajos örökségére, ezt azzal torolta meg hogy elfoglalta Károly birodalmát, így Károlynak sürgősen Burgundiába kellett menekülnie. Német Lajos 876. augusztus 28-án bekövetkezett halála után Károly visszatért és megpróbálta megszerezni Lajos földjeit is, de döntő vereséget szenvedett Andernachnál 876. október 8-án. Időközben a pápát a szaracénok fenyegették, így hát arra kérte Károly hogy siessen a segítségére Itáliába. Károly ismét átkelt az Alpokon, ám a nemesek és lombard régensei, valamint Boso, megtagadták a segítséget. Ugyanekkor Karlmann, Német Lajos fia, betört Észak-Itáliába. Károly nagybetegen visszafordult Galliába, de a Mont Cenis hágójában utolérte a halál Brides-les-Bain közelében 877. október 5-én vagy 6-án.

Örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlyt fia, Hebegő Lajos, követte a trónon. Károly figyelmét leginkább az oktatásra, a levelezésre és az Egyház támogatására fordította.

Valószínűtlen, hogy Károly tényleg kopasz volt. Valószínűbb hogy a Kopasz melléknév a kora középkori humor és a történetírók játéka, amely Károly sűrű szőrzetére, hosszú hajára és szakállára, utalt.

Család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly 842-ben vette feleségül Orléans-i Ermenturde-t, I. Odó orléans-i gróf lányát. Az asszony 869-ben halt meg. 870-ben Károly elvette Provence-i Richilde-t, aki egy lotaringiai nemesi családból származott, de egyik gyermeke sem játszott nagy szerepet a továbbiakban.

Ermenturde-től:

Richilde-től:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kopasz Károly számozására vonatkozóan lásd a következő web-lapokat: http://fr.wikipedia.org/wiki/Roi_de_France, http://de.wikipedia.org/wiki/Karolinger.


Előző uralkodó:
I. Lajos
Frank király
nyugaton 843877
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
II. Lajos
Előző uralkodó:
II. Lajos
Itália királya
875877
Corona ferrea monza (heraldry).svg
Következő uralkodó:
Karlmann
Előző uralkodó:
II. Lajos
római császár
875877
Nagy Károly koronájának ábrázolása
Következő uralkodó:
III. Károly