I. Johanna flamand grófnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Johanna flamand grófnő
Blason fr Hainaut ancien.svg

Hainaut és Flandria grófnője
Uralkodási ideje
1206 – 1244
Koronázása
1206
Elődje Blason fr Hainaut ancien.svgBlason Comte-de-Flandre.svgI. Balduin latin császár
Utódja Blason fr Hainaut ancien.svgBlason Comte-de-Flandre.svgII. Margit flamand grófnő
Életrajzi adatok
Uralkodóház Flandria grófja
Született 1200
Valenciennes
Elhunyt 1244. december 5.
Marquette, Lille közelében
Nyughelye Marquette
Házastársa 1. Portugál Ferdinánd 2. Szavojai Tamás
Gyermekei Mária
Édesapja I. Baldvin konstantinápolyi latin császár
Édesanyja Champagne-i Mária

Konstantinápolyi Johanna (Valenciennes, 1200 – Marquette, 1244. december 5.) I. Balduin latin császár lánya és örököse. 1206-tól Flandria és Hainaut grófnője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja IX. Balduin néven flamand gróf, VI. Balduin néven hainauti gróf; anyja Mária, I. Henrik champagne-i gróf lánya.[1] Apja[2] 1202-ben a Szentföldre utazott a negyedik keresztes hadjárat egyik vezetőjeként[3], anyja nemsokára követte. Távollétükben, Johanna kiskorúsága idejére, Balduin régensi tanácsot nevezett ki Flandria és Hainaut irányítására, aminek tagja volt nagybátjya, I. Fülöp namuri gróf is.

Amikor apja halálhíre 1206. februárjában elért Flandriába, Johanna örökölte a flamand és a hainaut-i grófi címeket. Fülöp és a régensi tanács ezután Johanna nevében uralkodott, de hamarosan nehéz helyzetbe kerültek: 1206-ban Fülöp eljegyezte II. Fülöp Ágost francia király lányát és újdonsült apósa arra kényszerítette, hogy Johannát és húgát, Margitot Párizsba, a francia király udvarba küldje.[4]

Fülöp Ágost előbb eladta Johanna gyámságát egyik leghűségesebb támogatójának, Coucy grófjának, III. Enguerrand-nak, aki feltehetően feleségül akarta venni nagykorúsága elérése után. Bár ez a terv nem valósult meg, de Fülöp Ágost szervezte meg Johanna első házasságát is, férjének pedig Ferdinánd portugál herceget (1188. március 24. - Noyon, 1233), I. Sancho portugál király fiát választotta.[5] A házasságra 1212. január 1-jén került sor Párizsban és Ferdinánd felesége jogán felvette a flamand grófi címet.

A házasságot követően Johanna és Ferdinánd visszaindult Flandriába, de útközben Lajos, Fülöp Ágost fia foglyul ejtette őket, aki anyja örökségét, Artois grófságát akarta visszaszerezni (amit Johanna apja, Balduin foglalt vissza Fülöp Ágosttól 1198-ban). Johannát csak azután engedték szabadon, hogy beleegyezett ebbe. Lajos ezen felül elfoglalta Aire és Saint-Omer birtokokat is, amit az 1212. február 25-én aláírt Pont-à-Vedin-i szerződés aláírásával Johanna kénytelen volt elismerni.[6]

Nem is csoda, hogy Johanna és Ferdinánd egyik első dolga volt, hogy csatlakozzon Földnélküli János angol király és IV. Ottó német-római császár franciaellenes szövetségéhez, valamint elüldözték a grófságból a francia királyhoz hű nemeseket. Fülöp Ágost 1213-ban Anglia elleni hadjáratot tervezett és Johanna megtagadta, hogy részt vegyen ebben. Válaszul a francia sereg feldúlta Flandriát és arra kényszerítette Ferdinándot, hogy Zeeland grófságában keressen menedéket.

1214-ben a flamand, angol és német sereg Fülöp Ágost ellen vonult és bár számszerűleg fölényben voltak, de az egyesült sereg súlyos vereséget szenvedett július 27-én a bouvines-i csata során. Johanna férje, Ferdinánd is a francia király fogságába esett és Párizsba vitték.[7] A vereség után Johanna kénytelen volt aláírni a párizsi szerződést, amelynek értelmében a Flandria déli részén fekvő erődítményeket lerombolták, a francia király támogatóit birtokokhoz juttatták és Flandriát lényegében a király személyes birtokává tették.[8] Ennek ellenére Fülöp Ágost megtagadta, hogy szabadon engedje Ferdinándot, amíg Johanna el nem vált tőle és feleségül nem ment Péterhez, Bretagne hercegéhez (egy másik francia vazallushoz).

Az elkövetkező 12 évben Johanna egyedül uralkodott, amíg Ferdinánd fogságban maradt. Ez idő alatt Johannának számos nehézsége volt Flandriában: elhidegült Margit nővérétől, elsősorban annak öröksége és házasságai miatt. A kérdést tovább bonyolította, hogy 1225-ben felbukkant egy ál-Balduin, aki az 1205-ben bolgár fogságban elhunyt I. Balduinnak vallotta magát, akit csak a következő évben fogtak el és végeztek ki. 1226-ban Johanna aláírta a melun-i szerződést, aminek értelmében Ferdinánd kiszabadult, váltságdíja 50000 arany volt.[9]

1233-ban elhunyt Ferdinánd.[10] Johanna csak 1237-ben házasodott újra[11], második férje, Tamás szavojai gróf (Château de Montmélian, 1199 - Chambéry, 1259. február 7.), a francia és angol királyok rokona, aki felesége révén szintén felvehette a flamand grófi címet.[12][13] Johanna 1244-ben bekövetkezett halála[14][15] után Tamás nem tartotta meg a grófi címet[16] és visszatért Szavojba.

Utóda nővére, II. Konstantinápolyi Margit grófnő lett.

Családja és leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johanna és Ferdinánd házasságából egyetlen gyermek ismert:

  • Mária portugál infánsnő (1231 - 1235/36)[17] Apja halála után IX. Lajos francia király azt követelte, hogy Mária Párizsban, a királyi udvarban nevelkedjék, ahol 1235. júniusában eljegyezték Lajos fiával, Róbert királyi herceggel.

Johanna és Tamás házasságából nem született utód.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán[1] elérhető

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Chronicon Hanoniense jegyezte fel ebben az évben "filia comitis Henrici Maria" és "filium [comitis Flandrie] Theobaldum" eljegyzését, utóbbi feltehetően "Balduinum"-ra vonatkozik. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 528.
  2. A Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana nevezi meg Balduin lányait: "Iohannam et Margaretam". Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Marchianensis, MGH SS IX, p. 306.
  3. Chronica Monasterii Sancti Bertini auctore Iohanne Longo de Ipra 46.11, MGH SS XXV, p. 824.
  4. Nicholas, D.: Medieval Flanders, p. 151.
  5. A De Rebus Hispaniæ, Rodericus Ximenes krónikája rögzítette "Ferdinandum", "Rex…Sancius" fiatalabbik fiának és "Flandriæ Comitissam" házasságát. Roderici Toletani Archiepiscopi De Rebus Hispaniæ, Liber IX, VII, 5, RHGF XII, p. 383.
  6. Nicholas, p. 152.
  7. Nicholas, pp. 152-3.
  8. Nicholas, pp. 153-4.
  9. Nicholas, pp. 155-6.
  10. A Continuatio Clarimariscensis jegyezte fel "1233 VI Kal Aug" dátummal "Fernandus Flandriæ comes" halálát. Hugonis Continuatio Clarimariscensis 1233, MGH SS XXIV, p. 101.
  11. Annak ellenére, hogy nem kapta meg a pápa engedélyét, mivel ő és férje túlságosan közeli vérrokonok voltak. Sturdza, p. 490.
  12. A Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana nevezi meg "Thome fratri comitis Sabaudie", mint "Iohanna" második férjét. Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Leidensis et Divionensis (Cod. Divion. et Cisterc. addunt), MGH SS IX, p. 308.
  13. Az Annales Blandinienses feljegyezte 1237-ben "Iohannam comitissam Flandrie" és "Thomas avunculus reginarum Francie et Anglie" házasságát. Annales Blandinienses 1237, MGH SS V, p. 31.
  14. Annales Blandinienses 1244, MGH SS V, p. 31.
  15. Necrologio Sanctæ Waldetrudis, MGH SS XXI, p. 619.
  16. Nicholas, p. 156.
  17. A Chronica Andrensis utal "comes Flandrie Fernandus" kiskurú lányára ("filia parvula") amikor feljegyzi halálát. Willelmi Chronica Andrensis 252, MGH SS XXIV, p. 772.


Elődje:
VI. Balduin hainaut-i gróf
Hainaut-i gróf
1205 – 1244
A hainaut-i grófok címere
Utódja:
II. Margit hainaut-i grófnő