Izabella lotaringiai hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Izabella lotaringiai hercegnő szócikkből átirányítva)
Izabella
Lotaringiai Izabella (Erzsébet)
Izabella portréja egy XVII. századi festményen, Uffizi Képtár, Firenze
Izabella portréja egy XVII. századi festményen, Uffizi Képtár, Firenze

Nápolyi Királyság királynéja
Isabella di Lorena
Uralkodási ideje
1435. február 2. 1442. június 2.
ElődjeEnghieni Mária
UtódjaKasztíliai Mária
Nápolyi Királyság régense
Isabella di Lorena
Uralkodási ideje
1435. október 18. 1438. május 19.
ElődjeI. Renátusz
UtódjaI. Renátusz
Lotaringiai Hercegség uralkodó hercegnője
Isabella I/Isabelle I
Uralkodási ideje
1431. január 25. 1453. február 28.
ElődjeII. Károly
UtódjaII. János
Anjou Hercegség hercegnéje
Isabelle de Lorraine
Uralkodási ideje
1434. november 12. 1453. február 28.
ElődjeSavoyai Margit
UtódjaMonforti Johanna
Életrajzi adatok
UralkodóházChâtenois-ház
Született1400
Elhunyt1453. február 28. (53 évesen)
Angers, Anjou Hercegség
NyughelyeSzent Móric Székesegyház, Angers, Anjou Hercegség
ÉdesapjaII. Károly lotaringiai herceg (1364–1431)
ÉdesanyjaPfalzi Margit (1376–1434) német királyi hercegnő, rajnai palotagrófnő
Testvére(i)Catherine of Lorraine, Margravine of Baden-Baden
HázastársaI. Renátusz nápolyi király (1409–1480)
Gyermekei1. János (1425–1470)
2. Renátusz (1426–fiatalon)
3. Lajos (1427–1444)
4. Miklós (1428–fiatalon)
5. Jolán (1428–1483)
6. Margit (1429–1482)
7. Károly (1431–1432)
8. Izabella (megh. fiatalon)
9. Lujza (1436–fiatalon)
10. Anna (megh. fiatalon)
A Wikimédia Commons tartalmaz Izabella témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Izabella (1400Angers, Anjou Hercegség, 1453. február 28.), katalánul: Isabel de Lorena, occitánul: Isabèl de Lorena, franciául: Isabelle de Lorraine, olaszul: Isabella di Lorena, németül: Isabella von Lothringen, Lotaringia uralkodó hercegnője, szicíliai[1] (nápolyi) királyné, Anjou és Bar hercegnéje, Provence és Forcalquier grófnéja. Renátusz nápolyi király 1. felesége, VII. Károly francia király sógornője, VI. Henrik angol király anyósa, I. (Pfalzi) Rupert német király unokája, valamint II. Péter szicíliai király és Görzi Erzsébet karintiai hercegnő ükunokája.

Élete[szerkesztés]

II. Károlynak (13641431), Lotaringia uralkodó hercegének, valamint Pfalzi Margit (13761434) német királyi hercegnőnek és rajnai palotagrófnőnek a legidősebb lánya. Anyja révén I. (Pfalzi) Rupert német király és Nürnbergi Erzsébet unokája, valamint II. Péter szicíliai király és Görzi Erzsébet karintiai hercegnő ükunokája volt.

1420. október 24-én Nancyban hivatalosan is eljegyezték Anjou Renátusz herceggel, Guise grófjával, II. Lajos címzetes nápolyi királynak és Anjou hercegének, valamint Jolán aragón infánsnőnek a másodszülött fiával, akit az anyai nagyanyjának, Bar Jolán aragón királynénak az öccse, Lajos bíboros, Bar hercege 1419-ben örökbe fogadott, és örökösévé tett a Bar Hercegségben. Miután Lotaringia örököse Izabella volt, ezzel a házassággal a két szomszédos hercegség, Lotaringia és Bar későbbi egyesülését segítették elő. Mivel a vőlegény még nem érte el a férfiaknál a házassághoz szükséges kort (14. életév), ezért ténylegesen csak 1423 körül keltek egybe. A házasságukból 10 gyermek született, de csak hárman érték meg közülük a felnőttkort.

Izabella síremléke, Szent Móric Székesegyház, Angers

Férje 1430. június 23-án örökölte meg a Bar hercegséget. Fél évvel később, 1431. január 25-én pedig meghalt Izabella édesapja, II. Károly, Lotaringia uralkodó hercege, és az örökség a legidősebb lányára, Izabella hercegnőre szállt, akinek a férjét is megillette a lotaringiai hercegi cím a felesége jogán. Az örökség átvétele bonyodalmakba ütközött, ráadásul a férje ennek következtében III. (Jó) Fülöp burgundi herceg fogságába került, aki az angolok francia trónigényét támogatta Izabella sógoráéval, VII. Károlyéval szemben. A fogságban lévő férjét megerősítette a hercegség uralkodói székében Luxemburgi Zsigmond német király mint főhűbérúr 1434-ben. Ugyanebben az évben halt meg férjének a bátyja gyermektelenül mint a nápolyi trón örököse, ezért az ugyancsak gyermektelen II. Johanna (13731435) nápolyi királynő az Anjou Hercegség új uralkodóját, Renátuszt tette meg örökösévé és egyben Calabria hercegévé. A következő év (1435) elején meghalt II. Johanna, így a trón Renátuszra szállt. Névleg ő lett Nápoly királya I. Renátusz néven, de a fogoly király nem tudta elfoglalni a trónját. Szerencséjére az ellenlábasa, I. Ferdinánd aragón király fia, V. Alfonz (13941458) aragón király milánói fogságba került, ezért nem tudta ekkor még elfoglalni a trónt. Renátusz a régensséget feleségére, Izabellára ruházta, aki 1435. október 18-án bevonult Nápolyba, és régens királynéként kormányozta a királyságot férje kiszabadulásáig. I. Renátusz 1438. május 19-én érkezett Nápolyba, és vette át az ország irányítását. Ő volt az egyetlen a negyedik Anjou-ház életében, aki ténylegesen uralkodott a Nápolyi Királyságban. Az uralma nem lett hosszú életű, hiszen V. Alfonz nem adta fel a küzdelmet, és 1442. június 2-án elfoglalta Nápolyt. Renátusz király a családjával Provence-ba menekült.[2]

Izabella 1453. február 28-án az Anjou Hercegség székhelyén, Angers-ben halt meg. Az angers-i Szent Móric Székesegyházban helyezték örök nyugalomra, és férjét is Izabella mellé temették 1480-ban. A Lotaringiai Hercegség élén fia, János követte.

Lotaringiai Mária (15151560) skót királyné, Stuart Mária skót királynő anyja révén a skót (1542-től, Stuart Mária trónra léptétől) és az angol (1603-tól, Stuart Mária fiának, Stuart Jakabnak az uralkodásától) királyok, valamint Lotaringiai Ferenc császár (1708-1765), III. Ferenc néven lotaringiai herceg, Mária Terézia (17171780) magyar királynő férje és a Habsburg–Lotaringiai-ház megalapítója is I. Izabella lotaringiai leszármazottai között szerepelnek.

Gyermekei[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó az Appennini-félsziget déli részén elhelyezkedő országra. Ez az elnevezés a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság), a csak a Szicília szigetére kiterjedő királyságtól való megkülönböztetésre szolgált.
  2. I. Johanna (1326-1382) nápolyi királynő szintén provence-i birtokára menekült, mikor I. (Nagy) Lajos magyar király elfoglalta a Nápolyi Királyságot 1348-ban.
  3. Neville Anna második férje III. Richárd angol király volt, akitől egy fia született.

Irodalom[szerkesztés]

  • Pesendorfer, Franz: Lothringen und seine Herzöge : Im Zeichen der drei Adler, Bécs, Styria, 1994.
  • Schneider, Jean: Histoire de la Lorraine, Párizs, Presses Univ. de France, 1951.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Előző
II. Károly
Lotaringia hercege
1431 – 1453
Következő
II. János
Előző
Enghieni Mária
Nápolyi királyné
1435 – 1442
Következő
Kasztíliai Mária
Előző uralkodó:
I. Renátusz
Szicíliai uralkodó
1435 - 1438 Nápolyi király (Régens)
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
I. Renátusz