I. Gottfried namuri gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Godfrey namuri gróf szócikkből átirányítva)
I. Gottfried namuri gróf

Namur grófja
Uralkodási ideje
kb. 1102 1139
ElődjeIII. Albert namuri gróf
UtódjaI. Henrik namuri gróf
Életrajzi adatok
UralkodóházNamur-ház
Született1067/1068
Namur
Elhunyt1139. augusztus 19.
Namur
ÉdesapjaIII. Albert namuri gróf
ÉdesanyjaSzász Ida
Testvére(i)
  • Albert of Namur
  • Frederick of Liege
Házastársa1. Sibylle de Porcien
2. Luxemburgi Ermesinde
Gyermekei1. Erzsébet, Flandrina
2. Albert, Henrik, Alix, Clemence, Beatrix
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Gottfried namuri gróf témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

I. Gottfried namuri gróf (1068 körül – 1139. augusztus 19.) középkori frank nemesúr, a Német-római Birodalomhoz tartozó Lotaringiai Hercegség területén fekvő Namuri Grófság hűbérura volt.

Élete[szerkesztés]

Szülei III. Albert namuri gróf és Szász Ida (Ida von Sachsen) voltak. A "Chronicon Huberti" nevezi meg, mint "Godefrido filio Alberti comitis Namucensis".[1] A "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" felsorolja testvéreivel ("Godefridum comitem de Namuco et comitem Albertum de Rupe et sorores eorum"), mint apja gyermekeit. 1097-től első házassága révén Château-Porcien grófja, majd 1102-ben apja halálát követően örökölte a Namur grófja címet. 1121-ben megalapította Floreffe apátságát.

Családja és leszármazottai[szerkesztés]

Első felesége Sibylle de Porcien, Roger Château-Porcien grófjának és Ermengardénak a lánya. 1087-ben házasodtak össze és 1104-ben váltak el. A "Chronicon Huberti" jegyzi fel "filiam suo [=Rogerus Porcensium comes] Sibillam" mint Gottfried feleségét.[1] Sibyllét elcsábította Enguerrand de Boves, Coucy ura, akivel elszökött és törvénytelen gyermeket szült neki.[2]

Második felesége 1109-től Luxemburgi Ermesinde (? – 1141. június 26., II. Albert dagsburgi gróf özvegye, I. Konrád luxemburgi gróf és Ermensende de Longwy lánya. A "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" nevezi meg Ermesindét, Vilmos luxemburgi gróf nővérét ("Ermensendem sororem comitis Guilelmi de Luscelenburg"), mint Gottfried második feleségét.[3] 1124-ben megerősítette az előző férje, Albert által a Verdun Sainte-Vanne templomnak tett adományt, amelyet férje és fia is aláírt ("domni mei Godefridi comitis et filii mei Henrici comitis, Hugonis filii Folmari comitis, Everardi filii Aiulfi comitis").[4] Ermesinde 1136-ban örökölte a Luxemburg grófnője címet. A Verdun Sainte-Vanne templom feljegyzései örökítették meg halálát 1141. június 26-án ("VIII Kal Jun" "Ermensendis comitissa Namucensis qui cum viro suo…comite Alberto cellam Montis Sancti Martini…confirmavit").[5]

Gottfried Sibylle de Porciennel kötött első házasságából két gyermek született:

  • Elizabeth de Namur Nevét a "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" rögzítette, amely szerint "Elizabeth filiam comitis Godefridi Namucensis" volt a felesége "frater…Balduini de Burgo Gervasius"-nak. A krónika azt is megadja, hogy anyja "Sibilla filia comitis Rogeri Porcensis" volt, vagyis Gottfried első házasságából származott, valamint második házasságát "Clarembaldus de Roseto"-val, és az abból származó gyerekeket.[6] Első férje Gervais, Rethel grófja (? – 1124), Hugues de Rethel és felesége, Mélisende de Montlhéry fia. Második férje Clarembaud de Rosoy (? – 1158) volt, a "Chronicon Hanoniense" szerint a házasságból négy gyermek született ("Raynaldum…Rogerum…episcopus Laudunensis…et sorores eius…Aeliz de Cimeco, altera Alfelisia que ex nobili viro Philippo de Altaripa genuit Mathildem quam habuit Windus Doiscenus [Doische, Namur, Philippeville?] et de Erpens [Erpent, Namur?]").[7]
  • Flandrine de Namur Gottfried második gyermeke az első házasságából,[8] férje Hugo d'Epinoy d'Antoing.[9]

Gottfried és Luxemburgi Ermesinde házasságából további öt gyermek született:

  • Albert de Namur (1109/101125. január 7. után) A "Chronicon Hanoniense" közli Gottfried második házasságából származó két fiának nevét, és azt is hozzáteszi, hogy Albert fiatalon meghalt.[10] Gottfried és felesége, Ermesinde birtokokat adományozott a floreffe-i apátságnak egy 1125. január 7-ére datált oklevél szerint és a szöveg megjegyzi, hogy mindezt fiaik "filiis suis Alberto et Heinrico…" hozzájárulásával tették. A szöveg alapján Albert volt az idősebb fiú, aki nem sokkal ezután meghalt.[11]
  • Henrik de Namur (11111196. augusztus 14.) A "Chronicon Hanoniense" közli nevét. 1131-ben apjával együtt ("Godefridus comes Namucensis eiusque filius Henricus") tanúként írtak alá egy birtokadományozási dokumentumot, amelyben V. Gottfried alsó-lotaringiai herceg és leuveni gróf volt az adományozó.[12] A felsorolásból arra lehet következtetni, hogy Albert ekkor már nem élt. 1136-ban első unokaöccse utódaként megkapta a Luxemburg grófja címet, 1139-ben apja halála után pedig I. Henrik néven örökölte a Namur, Laroche és Durbuy grófja címeket. 1141-ben megtámadta Adalberon trieri érseket, amiért kiközösítették és elvesztette luxemburgi területeit, amikor az érsek ellentámadásba ment át. Csak 1146-ban kötöttek békét Speyerben.[13] A területi veszteség ellenére később összetűzésbe került a liègi püspökkel is, amikor ostrom alá vette Bouillon kastélyát, amelyet a püspökök Bar grófjaitól örököltek meg. Henrik 1151-ben az Ardennekben vereséget szenvedett II. Henrik liègi püspök (11451164) seregeitől.[14]
  • Alix de Namur (kb. 1112/141169. július) A "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" felsorolja Gottfried mindhárom lányát: "ducissa Cyringie..Beatrix..Alidis..", bár Alix volt a legidősebb.[15] A Chronicon Hanoniense alapján Alix Gottfried és Ermesinde lánya, Balduin hainaut-i gróf felesége lett ("Alidem…Godefridi comitis Namurcensis et Ermesendis comitisse filiam" férje "Balduinus comes Hanoniensis, Balduini comitis et Yolendis comitisse filiuis").[16] Férje IV. Balduin hainaut-i gróf (11101171. november 6. vagy 8.), akit bátyja általános örökösének nevezett meg, bár csak Alix fia, a későbbi V. Balduin foglalhatta el a namuri trónt apja 1171-es halála után.
  • Clemence de Namur (1114/151158. december 28.) A "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" felsorolja Gottfried mindhárom lányát: "ducissa Cyringie..Beatrix..Alidis..".[17] A "Genealogia Zaringorum" Konrád zähringeni herceg feleségeként jegyzi ("Clementia de nobilissuma progenie Francorum de castro…Nammecensi").[18] A "Chronicon Hanoniense" szintén felsorolja Gottfried három lányát, első helyen Clemence-t: "ducissam…Ciringiorum et comitissam de Retest et..Alidem comitissam Hanoniensem". Mindhárom forrás azt sugallja, hogy Clemence volt a három nővér közül az idősebbik, de tény, hogy Henrik bátyjuk Alix férjét jelölte meg örököseként, vagyis ő lehetett a legidősebb. Mindenesetre semmilyen utalás nem maradt fenn arra nézve, hogy Zähringen hercegei bármikor is maguknak követelték volna a namuri grófságot. Ebből feltehetően az következik, hogy a források azért írták első helyen Clemence nevét, mert férje hercegi rangot viselt. A schwarzwaldi Szt. Péter templom feljegyzései örökítették meg halálát.[19]
  • Beatrix de Namur (1115/161160) Nevét a "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" említi, amikor megadja Gottfried három lányának nevét: "ducissa Cyringie…Beatrix…Alidis…" és megemlíti férjét is ("unam filiarum supradicti comitis Namurensis [=comitis Godefridi] Beatricem" "castellanum Guitherum…Vitriaci").[20] Férje Ithier de Rethel, Rethel és Vitry grófja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Chronicon Sancti Huberti Andaginensis 65 (77), MGH SS VIII, p. 601.
  2. Gade, J. A. (1951) Luxemburg in the Middle Ages (Leiden).
  3. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1168, MGH SS XXIII, p. 851.
  4. Die älteren Urkunden des Klosters S. Vanne zu Verdun, Jahrbuch der Gesellschaft für lothringische Geschichte und Altertumskunde, 10th year, pp. 384-443, and 14th Year, p. 48-98, 1902, LXXVI, p. 98
  5. Necrology Verdun Saint-Vanne, p. 142.
  6. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1116, MGH SS XXIII, p. 822.
  7. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 508.
  8. A "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" közli "comes Godefridus de Namuco" lányának nevét
  9. "minus nobiliter…Hugo de Spineto" Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1168, MGH SS XXIII, p. 851.
  10. "Henricum…et Albertum qui iuvenis decessit". Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 508.
  11. Actes des Comtes de Namur de la Première Race 946-1196, Rousseau, F. (ed.)
  12. Gesta Abbatum Gemblacensium 81 "Carta de Dudinsarte", MGH SS VIII, p. 553.
  13. Gade, J. A. (1951) Luxemburg in the Middle Ages (Leiden), pp. 88-9.
  14. Gade, pp. 87-8.
  15. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1168, MGH SS XXIII, pp. 851-2.
  16. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, pp. 507 and 508.
  17. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1168, MGH SS XXIII, pp. 851-2.
  18. Genealogica Zaringorum 5, MGH SS XIII, p. 736.
  19. Necrologium minus monasterii S Petri Nigræ Silvæ, Konstanz Necrologies, p. 334.
  20. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1116 and 1168, MGH SS XXIII, pp. 822 and 851-2.

Források[szerkesztés]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető