Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem

Frigyes Vilmos
I. Frigyes Vilmos, a Nagy Választó - G. Flinck festménye 1652-ből
Brandenburg választófejedelme
Uralkodási ideje 1640 – 1688
Elődje	György Vilmos
Utódja	I. Frigyes
Életrajzi adatok
Született	1620. február 16. Berlin
Elhunyt	1688. május 9. (68 évesen) Potsdam

I. Frigyes Vilmos, ném.: Friedrich Wilhelm I., (Berlin, 1620. február 16. - Potsdam, 1688. május 9. a Nagy Választóként emlegetett brandenburg választófejedelem és porosz herceg, aki ezeket a tisztségeket 1640-től gyakorolta. A Hohenzollern-ház tagja, apja György Vilmos választófejedelem volt.

Uralkodása

Uralkodásának kezdetén birodalma nem alkotott egységes egészet, így legfontosabb törekvése ezen területek egyesítése volt. A vesztfáliai béke (1648) lehetővé tette Poroszország felemelkedését, amennyiben új területekkel gyarapodott, így például Hátsó-Pomerániával, Halberstadttal, Mindennel, a kammini püspökséggel, valamint Magdeburg érsekségével.

I. Frigyes Vilmos nevéhez fűződik Poroszország katonai hatalommá tétele. Az állandó hadsereggel (miles perpetus) a fejedelem megteremtette a militarizált porosz állam alapjait, mely tovább erősödött az 1675. június 28-i fehrbellini ütközettel, melynek során a svéd seregeket Rigáig kergették.

Poroszország katonai megerősödése egyúttal új fenyegetést jelentett elsősorban déli szomszédjának, a Habsburg Birodalomnak.

Támogatta ezen kívül az ipart, utakat építtetett, fejlesztette a közlekedést és kereskedelmet.

Külpolitika

1672-ben Poroszország–Brandenburg az uralkodó vezetésével szövetségre lépett Hollandiával a franciák ellen. A francia–holland háborúban Brandenburg Hollandia szövetségeseként lépett be, emiatt 1674-ben XIV. Lajos szövetségese, XI. Károly svéd király megtámadta Brandenburgot. Kitört a svéd–brandenburgi háború, amelybe Dánia is bekapcsolódott (skånei háború). A svédek támadását Frigyes Vilmos hadserege több sikeres ütközetben (pl. az 1675-ös fehrbellini csatában) visszaverte. 1678-ban azonban szövetségesei, a legyőzött Hollandia és a protestáns Brandenburgra féltékeny I. Lipót császár a nijmegeni békeszerződés aláírásával magára hagyták Brandenburgot, szemben a francia–svéd szövetséggel. 1679 elejére Frigyes Vilmos így is kiűzte a támadókat országából, és visszafoglalta egész Pomerániát is. A francia hadsereg támadása nyomán azonban 1679-ben Frigyes Vilmos kénytelen volt aláírni a saint-germaini békeszerződést, amelynek értelmében ismét vissza kellett adnia a svédeknek a tőlük karddal visszaszerzett pomerániai tartományokat.

Ennek hatására Frigyes Vilmos előbb Franciaországgal kötött katonai szövetséget. Később ismét megromlott a viszonya Franciaországgal. 1685-ben XIV. Lajos visszavonta a nantes-i ediktumot és protestáns-üldözésbe fogott. Ennek hatására francia hugenotta menekültek özönlöttek Poroszországba (a menekültek száma kb. félmillióra tehető, ebből 15 ezren Poroszországban telepedtek le). A nantes-i ediktum visszavonására válaszul Poroszország uralkodója 1685-ben kiadta a potsdami ediktumot, ennek szellemében letelepedést és vallásszabadságot biztosított a hugenotta menekülteknek. Az ediktum a vallási tolerancia egyik jelképévé vált. A francia hugenotta kereskedők és iparosok beköltözése jelentősen hozzájárult Brandenburg gazdaságának fejlődéséhez.

Lásd még

• Poroszország és Brandenburg uralkodóinak listája

Forrás

• Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 77. old.

Külső hivatkozások

Előző uralkodó: György Vilmos

Brandenburg választófejedelme 1640 – 1688 Hohenzollern

Következő uralkodó: III. Frigyes (választófejedelem)