I. Dárajavaus perzsa király

I. Dárajavaus
Perzsia királya
Uralkodási ideje Kr. e. 522 – Kr. e. 486
Elődje	Bardíja
Utódja	I. Khsajársá
Egyiptom fáraója
Uralkodási ideje Kr. e. 522 – Kr. e. 486
Elődje	Bardíja
Utódja	I. Khsajársá
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Akhaimenida-ház
Született	Kr. e. 549
Elhunyt	Kr. e. 486. októbere
Nyughelye	Naqsh-i Rustam
Gyermekei	Kurus
Édesapja	Vistászpa
Édesanyja	Rhodoguné

Dárajavaus (óperzsa 𐎭𐎼𐎹𐎺[𐏃]𐎢𐏁 D^a-a-r^a-y^a-v^a(-h^a)-u-š^a,, normalizált alakban Dārajava(h)uš, ismert hellenizált alakban ógörögül: Δαρειος, azaz I. Dareiosz, elterjedt latinos írásmóddal Dárius, perzsául داریوش, [dɔːriˈuːʃ], babiloni Dariamuš, elámi Dariyamauiš, arameus Dryhwš, héberül דַּרְיָוֶשׁ Daryaweš, Kr. e. 549 – Kr. e. 486. októbere) Vistászpa (Vištāspa, Hüsztaszpész) fia, Hakhámanis (Haxāmaniš, Akhaimenész) leszármazottja, perzsa nagykirály volt Kr. e. 522 és Kr. e. 486 között.

Nagy államférfiként és jó szervezőként tartjuk számon. Teljesen átalakította hazája kormányzati rendszerét és jogi szabályait (bizonyítási szabályozás, rabszolga-kereskedelem, vesztegetési ügyek elbírálása, erőszakos cselekedetek elbírálása).

Hadvezérként, hódítóként közel sem volt olyan sikeres, mint Nagy Kürosz. Hadserege éppen hogy, csak megmenekült görög segítséggel a szkíták elleni hadjáratban. Többször is próbálta elfoglalni Görögországot, de Kr. e. 492-ben a flottája viharba került, és megsemmisült, két évvel később pedig az athéniak győzték le seregét Marathónnál.

Sírjának megépítését még életében elrendelte, melyet Perszepolisztól nem messze, a Naks-e Rosztam-i majdnem merőleges sziklafalba vágatott.

Élete

Út a hatalomhoz

Dareiosz az Akhaimenida dinasztia oldalágához tartozott, apja Vistászpa (Hüsztaszpész), nagyapja Arsáma (Arszamész), dédapja Arijáramna (Ariaramnész), ükapja Csispis (Teiszpész), ő volt elődei közül az utolsó király), és végül ükapjának az apja volt a dinasztiaalapító Hakhámanis (Akhaimenész). Dareiosz apja Parthia satrapája (tartományi kormányzó) volt. A Dareiosz életéről fennmaradt legfontosabb korabeli források a saját maga által készített feliratok, elsősorban a behisztuni sziklafelirat, amely trónra kerülésének történetét írja le, és ami szerint ő volt a dinasztia kilencedik királya két ágon.

Hérodotosz és Ktésziasz görög történetírók beszámolója természetesen több ponton is erre a hivatalos változatra támaszkodik, de átszövik a különböző legendák is. Hérodotosz szerint II. Kurus király (Kr. e. 559–529) azzal gyanúsította az ifjú Dareioszt, hogy összeesküvést sző ellene. Később a királyi testőrség tagjaként Dareiosz Egyiptomban járt Kambúdzsijánál (II. Kambüszész), Kürosz fiánál és a trón várományosánál. Kambüszész Kr. e. 522 nyarán bekövetkezett halála után Dareiosz Médiába sietett, ahol szeptemberben hat perzsa nemes segítségével megölte Bardíját (Szmerdész), Kürosz másik fiát, aki március óta bitorolta a trónt. A behisztuni feliraton azzal indokolta tettét és a trónra támasztott igényét, hogy a trónbitorló valójában Gaumáta mágus volt, aki Szmerdésznek adta ki magát, miután az utóbbit Kambüszész titokban eltétette láb alól. Dareiosz azt bizonygatta tehát, hogy csak az Akhaimenida-ház törvényes hatalmát állította helyre. Ő maga azonban a királyi család egyik oldalágához tartozott, s mivel trónra lépésekor még az apja és a nagyapja is élt, bizonyos, hogy nem ő következett az örökösödési sorban. Sok mai történész úgy véli, hogy Dareiosz csak tettei igazolására találta ki Gaumata történetét, s a meggyilkolt király valóban Kürosz fia volt.

Az első időszakban Dareiosz uralmát több helyen nem ismerték el, így erőszakkal kellett azt megszilárdítania. Miután megölte Szmerdiszt, országszerte, de különösen a keleti tartományokban felkelések törtek ki, melyek összeomlással fenyegették a birodalmat.

Szúszában, Babilóniában, Médiában, Szagartiában és Margianában önálló hatalmi központokat hoztak létre többnyire olyan emberek, akik azt állították magukról, hogy a korábbi uralkodócsaládokhoz tartoznak. Babilónia kétszer, Szúsza pedig háromszor lázadt fel. Perzsiában egy bizonyos Vahjazdata szerzett támogatást magának azzal, hogy Szmerdisznek adta ki magát. Ezek a felkelések azonban spontán módon, nem összehangoltan robbantak ki, így Dareiosz hadvezéreivel - bármennyire kis létszámú volt is a seregük - egyenként le tudta verni őket.

Miután letörte a harmadik szúszai felkelést, Kr. e. 519-re sikerült megszilárdítania hatalmát a birodalom keleti felén. Hatalma megszilárdítása érdekében feleségül vette több összeesküvő – például Gobrüasz lányát, Phaedümét és az akhaimenida Otanész lányát, valamint Nagy Kürosz valamennyi nő leszármazottját (két lányát, Atosszát – tőle született Xerxész – és Artüsztoét, és egy unokáját, Parmüszt). Kr. e. 518-ban a lázadó országként említett Egyiptomba ment, ahol kivégeztette az engedelmességet megtagadó satrapát, Arüandészt.

A birodalom megerősítése

A belső rend helyreállítása után számtalan hadjáratot indított külföldre, hogy megerősítse birodalma határait, és elejét vegye a nomád törzsek betöréseinek. Kr. e. 519-ben megtámadta a Kaszpi-tengertől keletre élő „szkítákat” – valójában szakákat vagy dahákat –, majd néhány évvel később elfoglalta az Indus völgyét. Kr. e. 513-ban, miután leigázta a keleti trákokat és a gétákat, átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére. A visszavonuló nomád szkíták azonban elpusztították a kiürített területeket, így az ellátási gondokkal küszködő perzsa seregnek, 80.000 fős veszteség mellett, vissza kellett vonulnia. A kis-ázsiai satrapák befejezték Trákia leigázását, behódolásra kényszerítették Makedóniát, s elfoglalták az égei-tengeri Lemnosz és Imbrosz szigetét. Görögország megközelítési útvonalai ezzel perzsa kézre kerültek. A perzsák ellenőrizték a tengerszorosokon át lebonyolódó s a görög gazdaság számára rendkívül fontos fekete-tengeri gabonakereskedelmet is. Logikus lépésként az következett, hogy a perzsák meghódítják Görögországot, így akadályozva meg, hogy az uralmuk alatt élő kis-ázsiai görögök segítséget kapjanak európai testvéreiktől. Hérodotosz szerint a szkíták ellen indított hadjárat előtt Dareiosz hajókat küldött a görög partvidék felderítésére, de csak Kr. e. 499-ben szánta el magát a katonai fellépésre, amikor Athén és Eretria támogatást nyújtott a perzsa uralom ellen fellázadt kis-ázsiai ión városoknak. A lázadás leverése után Mardónioszt, Dareiosz vejét bízták meg azzal, hogy indítson hadjáratot a két város ellen, de az Athosz-hegyfoknál viharba keveredett, és elvesztette hajóhadát (Kr. e. 492), így kénytelen volt felhagyni tervével. Két évvel később a méd Datiszt vezetésével egy másik perzsa sereg elpusztította Eretriát, s a város lakóit rabszolgasorba döntötte, de Marathónnál vereséget szenvedett az athéniaktól.

Dareiosz, az államszervező

Bár Dareiosz megszilárdította elődei hódításait, és újabb területeket csatolt birodalmához, a perzsa történelembe elsősorban államszervezőként írta be nevét. Befejezte a birodalom szatrapiákra (tartományokra) történő felosztását, amit még Nagy Kürosz kezdeményezett, s meghatározta, hogy az egyes tartományoknak mennyi adót kell fizetniük évente. A 20 szatrapia élére perzsa és méd nemeseket nevezett ki, akik mint szatrapák viszonylag függetlenek voltak. Uralkodása idején nagyra törő és előrelátó terveket valósítottak meg a birodalomi kereskedelem fellendítésére. Egységesítették a pénzrendszert (dareikosz), a súlyokat és a mértékegységeket, fejlesztették az úthálózatot és a tengeri útvonalakat. A királyi utakon postaállomásokat létesítettek. A legismertebb királyi út Szardeisz kis-ázsiai várost kötötte össze Szúzaval, a perzsa fővárossal. A kariandai Szkülax vezetésével egy perzsa expedíció lehajózott az Induson, s felfedezte a folyó deltáját Egyiptommal összekötő tengeri útvonalat. Dareiosz uralma idején megjavították és befejezték a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő csatornát, melynek építését még valószínűleg I. Nékó egyiptomi fáraó a Kr. e. 7. században kezdte el. Miközben a mértékegységek szabványosításával Dareiosz egységes kormányzás alá akarta vonni a birodalom területén élő népeket, Kürosz példáját követve tiszteletben tartotta a vallási intézményeiket. Egyiptomban például felvett egy helyi egyházi címet, s tevékenyen támogatta a vallásgyakorlást. A Kharga-oázisban templomot építtetett Amon isten tiszteletére, adományt juttatott az idfúi templomnak, s több szentélyt helyreállíttatott. Engedélyezte az egyiptomiaknak, hogy ismét megnyissák a szaiszi templomban működő orvosképzőt, s utasította szatrapáját, hogy a helyi papokkal egyeztetve hozza meg törvényeit. Az egyiptomi hagyományok az ország egyik legnagyobb jogalkotójaként és jótevőjeként tartják számon. Kr. e. 519-ben engedélyezte a zsidóknak, hogy - Kürosz korábbi rendeltével összhangban - újjáépítsék a jeruzsálemi Templomot. Néhány szakértő szerint Dareiosz feliratai arról tanúskodnak, hogy vallási meggyőződésére Zarathustra tanításai is hatottak, s valószínűleg az ő nevéhez fűződik a zoroasztrizmus államvallássá válása Perzsiában.

További nyitás volt az egész birodalomban használatos egységes hivatali nyelv, az arameus bevezetése, melyet Elő-Ázsiában már régóta használták a közigazgatásban és a kereskedelemben.

A nagykirály szigorúan ügyelt a bíráskodásra. Azokat a bírákat, akiket súlyos bűncselekményekben bűnösnek találtak, elevenen megnyúzták, és társaik elrettentésére a bírói ülőhelyüket bőrükkel vonták be. Uralma alatt élte virágkorát az Akhaimenida-építészet, az ekkor kialakult stílus a birodalom bukásáig változatlan maradt. Kr. e. 521-ben az uralkodó Szúzát tette meg a birodalom központjának, helyreállíttatta a város erődítményét, és építtetett egy fogadócsarnokot (apadana), valamint egy lakóhelyül szolgáló palotát. A palota alapításáról szóló feliratok beszámolnak arról, hogyan hozatott a birodalom különféle részeiből mestereket és anyagokat az építkezéshez. A szülőföldjén, Fárszban fekvő Perszepoliszban új királyi székhelyet alakított ki, amely átvette a korábbi főváros, Paszargadai szerepét. Dareiosznak tulajdonítják a város erődítményeinek, apadanájának, tanácstermének, kincstárának és palotájának megépítését, bár mindezek az épületek csak a halála után készültek el. Dareiosz építkezett Ekbatanában és Babilónban is.

A trónon fia, Xerxész követte.

Irodalom

• Brosius, M: Women in Ancient Persia, 559-331 BC, Clarendon Press, Oxford, 1998.
• A nagy király mamája (Nádasdy Ádám, MaNcs, 2000. szeptember 21.)
• Darius and the Behustan Inscription

Források

• Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISBN 963 389 425 5, ISSN 1218 9855 (2003) 
• Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
• http://www.iranica.com/articles/darius-i-iii#iii

Előző uralkodó: Bardíja (Gaumáta)

Ó-Perzsia királya Kr. e. 522 – Kr. e. 486

Következő uralkodó: I. Khsajársá

Előző uralkodó: Bardíja

Egyiptom uralkodója Kr. e. 522 – Kr. e. 486

Következő uralkodó: I. Khsajársá