I. Klodvig frank király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Chlodvig szócikkből átirányítva)
I. Klodvig
François-Louis Dejuinne (1786-1844) - Clovis roi des Francs (465-511).jpg
François-Louis Dejuinne: Clovis, a frankok királya
(1835)

Frank király
Uralkodási ideje
482 – 511
Elődje I. Childerich
Utódja I. Theuderich, Chlodomer, I. Childebert, I. Chlothar
Életrajzi adatok
Született
466
Tournai[1]
Elhunyt
511. november 27. (45 évesen)
Párizs[1][2]
Gyermekei Chlodomer frank király
I. Chlothar frank király
I. Childebert frank király
I. Theuderich frank király
Édesapja I. Childerich
Édesanyja Thüringiai Basina
Egy nem kortárs érme, hátulján „Clovis Roy de France” felirattal

I. Klodvig[3] más névváltozatban Chlodvig, Chlodovech (466[1]511. november 27.[1]), a száli frank Meroving dinasztia egyik királya, apját, I. Childerichet követte a trónon 481/482-ben.[4] Uralkodása során a frankok száli ágának Tournai és Cambrai környéki törzsterületeiről kiindulva meghódította csaknem a teljes Galliát, létrehozva nagyjából a mai Franciaország területén a kor egyik meghatározó germán államát. Ezért a francia történetírás Klodvigot tekinti az első francia királynak.

Hódításait törvénykezéssel és egyházpolitikájával is stabilizálta, nevéhez fűződik, hogy a frankok a kereszténység katolikus ágához csatlakoztak, szemben az ariánus vizigótokkal vagy az osztrogótokkal. Ez hozzájárult uralmának elfogadásához Gallia latin lakosságának körében. Családjának a VIII. századig nem akadt riválisa.[2]

Gallia meghódítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, I. Childerich halála után Klodvig került a száli frankok élére, akik ekkoriban a Rajna alsó folyásától nyugatra, a mai francia-belga határ mentén éltek, Tournai[5] és Cambrai központokkal. Klodvig azonnal Gallia elfoglalására indult[6]: 486-ban Ragnachar segítségével Klodvig legyőzte Syagriust, Nyugat-Gallia utolsó római helytartóját,[4] akinek uralma Soissons környékére terjedt ki, azaz a mai Picardiára. E győzelemmel a Loire-tól északra fekvő területek túlnyomó része (a Somme és a Szajna vidéke[6]) a frankok ellenőrzése alá került.[4] 487 és 494 között dél felé egészen Párizs-ig megszilárdította hatalmát[6], de a nyugat-galliai armorikok és a Rajna-vidék germán törzsei ellenálltak további terjeszkedésének[6], a Loire-nál pedig szembekerült az itáliai osztrogót király Theoderich védelme alatt álló vizigótokkal[6]. Helyzetét bebiztosítandó Klodvig megerősítette szövetségét a keleti gótokkal: testvérét, Audofledát feleségül adta Nagy Theodorik királyhoz. Ő maga 493-ban Clotilde burgund hercegnővel kötött házasságot.[4][6] 491-ben türingiaiak egy kis csoportjára mért vereséget északon, majd más frank törzsek vezetőivel közösen megverte az alemannokat a tolbiaci csatában.[forrás?]496-ban az alemannok elleni vesztésre álló csatában Klodvig Istent hívta segítségül, és serege győzedelmet aratott[6]. 497-ben[7] vagy 498-ban[4] felvette a katolikus kereszténységet,[4] (bár a frankok többsége a sírleletek tanúsága szerint egészen a VII. századig pogány maradt)[6] szemben más germán népek (vizigótok, vandálok) királyaival, akik az ariánus hitet választották. Klodvig döntésének eredményeként megerősödött a kapcsolat a germán hódítók és a római katolikus hiten lévő meghódítottak között.[7] Bernard Bachrach ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy Klodvig katonai pozíciója ezzel meggyengült, ugyanis a frank előkelők nem nézték jó szemmel a hitüktől való eltávolodását.

A dijoni csatában (500) sikertelen kísérletet tett a burgund királyság elfoglalására,[forrás?] de néhány évre sikerült elnyernie a burgundok támogatását, akik később, az 507-es vouilléi csatában[4] segítségére voltak a toulouse-i vizigót királyság ellen. Ezután egészen Bordeaux-ig nyomult[6], fiát pedig a vizigótok fővárosa, Toulouse ellen küldste[6]. Győzelmével visszaszorította a vizigótokat az Ibériai-félszigetre és Aquitania nagy részét államához csatolta. A dél-galliai területeket azonban nem igázta le tartósan, hanem visszatért északra[6], és terjeszkedő birodalma székhelyének Párizst tette meg,[4] ahol a Szajna déli partján Szent Péternek és Szent Pálnak szentelt apátságot alapított. Az apátságot később Párizs védőszentjéről, Szent Genovéváról nevezték el.[4][8]

A vouilléi csata után – Tours-i Szent Gergely történetíró szerint – I. Anasztáziusz bizánci császár konzuli címet adományozott Klodvignak, ám mivel neve nem szerepel a konzulok listáján, ez az adat bizonytalan. Szintén Gergely tudósít Klodvig vouilléi csata utáni hadjáratairól, melyek célja más frank vezetők eltávolítása: többek között Kölni Sigibert és fia, Chloderic; Chararic, a száli frankok egy másik vezetője, Cambrai Ragnachar, valamint testvérei, Ricchar és Le Mans-i Rigomer.

Röviddel halála előtt, Klodvig zsinatra hívta össze Gallia püspökeit Orléans-ba,[4], amelyen maga is részt vett[9], és ahol egyházi reformokat kezdeményezett és megerősítette a korona és a püspöki kar közti köteléket. Kibocsátotta a száli törvényt, amely a meghódított vidéken a frank király hatalmát erősítette meg.[4]

Uralkodásának meghatározó eredménye volt, hogy a Gallia területén élő romanizált népcsoportok is elfogadták uralkodójuknak[2], és az ő támogatásukkal indulhatott harcba az ariánus gótok ellen[2]. Ennek következtében a frank uralom alatti földek vallása a római, és nem az ariánus kereszténység lett[2]. A mai Belgium és a Rajna-vidék területén élő frank törzseket Klodvig egyetlen politikai egységbe fogta össze, és utat nyitott a frank uralom további, Rajnán túli terjeszkedésnek[2].

Hagyatéka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klodvig 511-ben halt meg,[4] a párizsi Saint-Denis-i apátságba temették el[4] (apja és a korábbi Meroving királyok nyughelye Tournai). Halála után négy fia (Theuderich, Chlodomer, Childebert, Chlothar) felosztotta egymás közt a birodalmat: Reims, Orléans, Párizs és Soissons központtal új politikai egységeket hoztak létre. Ezzel kezdetét vette a szétdaraboltság korszaka, mely – rövid kivételektől eltekintve – a Meroving-dinasztia uralmának végéig (751) fennállt.

A francia hagyomány a frankokat tartja az ország megalapítóinak, s mivel Klodvig volt az első, aki a majdani Franciaország területének túlnyomó részét elfoglalta, őt nevezik az első francia királynak.

Klodvig és utódainak birodalma (511561)

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A király kegyetlenségét jól mutatja a következő történet:

Mikor Chlodovechus király Paris városában tartózkodott, titokban Sigibertus fiához üzenetet küldött: »Íme atyád elaggott és beteg lábával sántikál. Ha meghalna – üzente – barátságunkkal együtt jog szerint nyernéd el királyságát.« (Chlodericus) lelkét csábította az uralom vágya és elhatározta, hogy megöli apját. Mikor (Sigibertus) kiment Colonia (Köln) városából, átkelt a Rajnán és úgy intézte dolgát, hogy a buconiai erdőben sétálhasson, majd déltájban elszunnyadt sátrában. Fia orgyilkosokat küldött ellene, és itt az említett sátorban meg is ölette. (Azt hitte, hogy) most már majd övé lesz a királyság. De Isten akaratából abba a verembe hullott bele, amelyet apjának ásott ellenség módjára. Követeket küldött ugyanis Chlodovechus királyhoz, hogy jelentsék neki apja halálát és ezeket mondják: »Atyám meghalt és most kincseivel együtt enyém a királysága. Gyere el hozzám, hogy kincseiből azt, ami tetszik, szíves jóakarattal átadjam.« Ő pedig így válaszolt: »Köszönöm jóakaratodat és arra kérlek, hogy odaérkező embereimnek mutasd meg mindazt, ami ezután a tied lesz.« (A király követeinek) megérkeztével megmutogatja apja kincseit. Mikor a követek megtekintették a különféle (drágaságokat), (Chlodericus) így szólt: »Apám ebbe a ládikába szokta az aranypénzeket rakni.« »Dugd csak bele a kezed – mondják a (király követei) – egészen a fenekéig és kerítsd elő mindet!« Mikor ezt megtette és mélyen lehajolt, az egyik felemelte a karját és szekercéjével széthasította az agyvelejét. Így (Chlodericus) ugyanarra a sorsra jutott, mint amit méltatlanul ő művelt az apjával.

Mikor Chlodovechus tudomást szerzett Sigibertusnak és fiának megöletéséről, ő maga is megjelent (Kölnben), összehívatta az egész népét és így szólt: »Halljátok, mi történt. Mikor én Scaldis (Schelde) folyón hajóztam, Chlodericus, rokonom fia nem tágított apja mellől és folyton azt hajtogatta, hogy én meg akarom ölni. Mikor aztán (Sigibertus) a buconiai erdőben járt, (fia) gyilkosokat bérelt fel ellene és megölette. De miközben apja kincseit kutatta, valaki őt is leszúrta. Ami engem illet, semmiképpen sem vagyok részes a dologban, mert én nem volnék képes rokonaim vérét ontani, ilyen istentelenségre vállalkozni. De ha már így történt, azt tanácsolom nektek, hátha elfogadhatónak találjátok: térjetek énhozzám, hogy az én védelmem alatt legyetek.« Mikor ezt hallották, összeverték pajzsaikat, helyeslőleg kiáltoztak, majd pajzsra emelték és így királyukká választották…"

– Tours-i Gergely: Historia Ecclesiastica Francorum. II. könyv 40.[10]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
  2. ^ a b c d e f Uralkodók és dinasztiák, 391. oldal
  3. Az OH. 934. o. szerint Klodvig, az MHSz.-ben pedig nem szerepel.
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m Britannica Hungarica „KLODVIG, I.” szócikk
  5. Britannica Hungarica, „FRANK” szócikk
  6. ^ a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák, 390. oldal
  7. ^ a b szerk.: Geoffry Barraclough és Norman Stone: The Times Atlasz - Világtörténelem. Akadémiai Kiadó, 106-107. o (1992) 
  8. 1802-ben lerombolták, egyedül a román stílusú Klodvig-torony (Tour Clovis) maradt meg, amely ma a IV. Henrik Líceum területén áll, a Panthéontól keletre.
  9. Uralkodók és dinasztiák, 390–391. oldal
  10. Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999. december 19.)

Forrásjegyzék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Britannica Hungarica Világenciklopédia, (szerkesztette: Halász György, Széky János), elektronikus kiadás, Budapest: J.I.T. LEXIKON (2005)
  • Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Klodvig frank király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
I. Childerich
Frank király
482511
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
I. Theuderich, Chlodomer
I. Childebert, I. Chlothar