I. Chilperich frank király
| I. Chilperich | |
 | |
| Frank király | |
| Uralkodási ideje | |
| 561 – 584 | |
| Elődje | I. Chlothar |
| Utódja | II. Chlothar |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Merovingok |
| Született | 539 nem ismert |
| Elhunyt | 584. szeptember 27. (45 évesen) Chelles |
| Nyughelye | saint-germain-des-prés-i apátság |
| Édesapja | I. Chlothar |
| Édesanyja | Arnegonda |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Chilperich témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Chilperich (539 – 584. szeptember 27.) frank király Neustriában 561-től haláláig.
I. Chlothar fiaként született.[1] Édesapja halála után (561) ajándékok által a legbátrabb frankokat megnyerte a maga pártájának s ezután Párisba ment, ahol elfoglalta a trónt;[1] de később féltestvérei: Charibert, Guntram és Sigebert kényszerítették, hogy ossza meg velük a birodalmat;[1] Chilperich Armorikát és a száli tartományt kapta Soissons főhellyel,[1] de ravasz, vállalkozó fejedelem lévén hamarosan gyámolatlan testvéreinek országaiban is magához ragadta a hatalmat.[1]
581-ben, illetve 583-ban két hercegséget alapított Akvitániában, hogy gátat vessen a baszkok betöréseinek. A hercegségek élére hűbéreseit nevezte ki: az egyikbe Toulouse központtal Bladastest (Bladast néven is említik), a másikba Akvitániai Desideriust, és nagy sereggel a baszkok ellen küldte őket. A hercegek csúfos vereséget szenvedtek, miként 587-ben is, amikor – valószínűleg Toulouse-tól nyugatra – megpróbálták feltartóztatni a baszk ellencsapást (amit a frank történetírók fosztogató hadjáratként írnak le). Desideriusról tudjuk, hogy ebben az évben halt meg – lehet, hogy a harcokban.
Első felesége, Galswintha Athanagild nyugati gót király leánya volt. Ő azonban hamarosan háttérbe szorult Fredegunde, Chilperich kedvese előtt, és a király 567-ben meg is gyilkoltatta. Ezért Galswintha nővére, Brunhilda, Siegbert ausztráziai király felesége háborúra ingerelte férjét Chilperich ellen.[1][2] Tovább bonyolította dolgot, hogy Chilperich visszakövetelte magának Bordeauxt, Limogest és Cahorst, azt a három várost, amelyet jegyajándékul adott Galswinthának[3] – Brunhilda ellenben elérte, hogy Cahors az övé legyen , mint a meggyilkolt nővére örököséé.[3] Ez a kérdés még elkeseredettebbé tette harcát fivérével.[3] Chilperich hatalma, sőt élete is már veszedelemben forgott. Chilperich meggyilkoltatta Fredegunde férjét, Sigebertet,[1] őt viszont 584-ben Chelles táján (Párizs közelében) egy vadászaton gyilkolták meg.[1][2][4] Tours-i Gergely így ír erről.
|
A kicsapongó életű király az egyház ellensége volt:[1]
Egyéb[szerkesztés]
"Ímhol, szegényen maradt kincstárunk, íme gazdagságunk az egyházakhoz ment át, teljességgel nem mások, de csak a püspökök uralkodnak." – panaszkodott a király.[7] Chilperich gyakran szét is tépte főrangú, gazdag alattvalóinak a végrendeletét, ha az egyházat tették örökösükké.[7] A király a gondosan vezetett adókönyveire különösen vigyázott.[8] Uralkodása alatt történt, hogy súlyos adók miatt felkelt Lemovice – Limoges – népe, s meg akarta ölni Marcust, a király római adóbehajtóját.[8] A város püspökének sikerült Marcust megmentenie, de az összesereglett sokaság megkaparintotta és elégette az adókönyveket.[7] "Emiatt a király nagyon megharagudott, kiküldte személyes megbízottait, hatalmas büntetésekkel sújtotta, büntetésekkel rémítette a népet, sőt egyeseket még ki is végeztetett. Azt is beszélik, hogy az apátokat és presbitereket karókhoz kötözték, és mindenféle kínzóeszközzel gyötörték, mert a királyi kiküldöttek azzal vádolták meg őket, hogy a felkelés alkalmával segédkeztek a népnek az adókönyvek elégetésében. Ezután pedig még súlyosabb adókat róttak ki."[8]
Tetteiért Tours-i Szent Gergely Heródesnek, meg Neronak nevezi művében.[1][2] Korához mérten meglehetős műveltséggel bírt, írni-olvasni megtanult,[8] két kötetnyi verset,[8] szent himnuszokat,[8] imádságokat költött.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j Bokor József (szerk.). Chilperich, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 449. oldal
- ↑ a b c Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 106. oldal
- ↑ Dr. Márki Sándor: A középkor története (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest; reprint kiadás: Laude Kiadó, ISBN 963-7830-81-2, 56. oldal) műve szerint saját felesége, Fredegunda gyilkoltatta meg, mert Chilperich rájött, hogy felesége udvarmesterét, Landrichot szereti. Ezt erősíti meg a Tolnai Világtörténelme, Középkor I., 106. oldala is.
- ↑ A stadium római hosszmérték: 190 m.
- ↑ Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999)
- ↑ a b c Varga Domokos – Vekerdi László: Európa születése (Képes történelem sorozat), Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-11-2042-2, 35. oldal
- ↑ a b c d e f g Európa születése, 35–36. oldal
Lásd még[szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Chlothar |
|
Következő uralkodó: II. Chlothar |
| Merovingok |
|  | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
