I. Chilperich frank király
| I. Chilperich | |
 |
|
|
|
|
| Frank király | |
| Uralkodási ideje 561 – 584 |
|
| Elődje | I. Chlothar |
| Utódja | II. Chlothar |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 539 |
| Elhunyt | 584. szeptember 27. (45 évesen) Chelles |
| Édesapja | I. Chlothar |
| Édesanyja | Arnegonda |
I. Chilperich (539 – 584. szeptember 27.) frank király Neustriában 561-től haláláig.
I. Chlothar fiaként született[1]. Édesapja halála után (561) ajándékok által a legbátrabb frankokat megnyerte a maga pártájának s ezután Párisba ment, ahol elfoglalta a trónt[1]; de később féltestvérei: Charibert, Guntram és Sigebert, mégis arra kényszerítették, hogy a birodalmat velük megossza[1], mely alkalommal Chilperich Armorikát és a száli tartományt kapta Soissons főhellyel[1]. Mint ravasz, vállalkozó fejedelem gyámolatlan testvéreinek országaiban is magához ragadta a hatalmat[1]. Első felesége, Galswintha Athanagild nyugati gót király leánya volt, ki azonban Fredegunde, Chilperich kedvese előtt háttérbe szorult s 567-ben meg is gyilkoltatott, amiért azután Galswintha nővére, Brunhilda, Siegbert ausztráziai király felesége, férjét Chilperich ellen háborúra ingerelte[1][2]. Tovább bonyolította dolgot, hogy Chilperich visszakövetelte magának Bordeauxt, Limogest és Cahorst, azt a három várost, amelyt jegyajándékul adott Galswinthának[3]. Brunhilda ellenben elérte, hogy Cahors az övé legyen , mint a meggyilkolt nővére örököséé[3]. Ez a kérdés még elkeseredettebbé tette harcát fivérével[3]. Chilperich hatalma, sőt élete is már veszedelemben forgott, melyből azonban azáltal szabadult ki, hogy Fredegunde férjét, Sigebertet meggyilkoltatta[1]. Chilpericht 584-ben Chelles táján (Párizs közelében) vadászat alkalmával meggyilkolták[1][2][4]. Tours-i Gergely így ír erről.
|
A kicsapongó életű király az egyház ellensége volt[1]:
Egyéb [szerkesztés]
"Ímhol, szegényen maradt kincstárunk, íme gazdagságunk az egyházakhoz ment át, teljességgel nem mások, de csak a püspökök uralkodnak." – panaszkodott a király[7]. Chilperich gyakran szét is tépte főrangú, gazdag alattvalóinak a végrendeletét, ha az egyházat tették örökösükké[7]. A király a gondosan vezetett adókönyveire különösen vigyázott[8]. Uralkodása alatt történt, hogy súlyos adók miatt felkelt Lemovice – Limoges – népe, s meg akarta ölni Marcust, a király római adóbehajtóját[8]. A város püspökének sikerült Marcust megmentenie, de az összesereglett sokaság megkaparintotta és elégette az adókönyveket[7]. "Emiatt a király nagyon megharagudott, kiküldte személyes megbízottait, hatalmas büntetésekkel sújtotta, büntetésekkel rémítette a népet, sőt egyeseket még ki is végeztetett. Azt is beszélik, hogy az apátokat és presbitereket karókhoz kötözték, és mindenféle kínzóeszközzel gyötörték, mert a királyi kiküldöttek azzal vádolták meg őket, hogy a felkelés alkalmával segédkeztek a népnek az adókönyvek elégetésében. Ezután pedig még súlyosabb adókat róttak ki."[8]
Tetteiért Tours-i Szent Gergely Heródesnek meg Neronak nevezi művében[1][2]. Korához mérten meglehetős műveltséggel bírt, írni-olvasni megtanult[8], két kötetnyi verset[8], szent himnuszokat[8], imádságokat költött[8].
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j Bokor József (szerk.). Chilperich, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ^ a b c Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 449. oldal
- ^ a b c Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 106. oldal
- ↑ Dr. Márki Sándor: A középkor története (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest; reprint kiadás: Laude Kiadó, ISBN 963-7830-81-2, 56. oldal) műve szerint saját felesége, Fredegunda gyilkoltatta meg, mert Chilperich rájött, hogy felesége udvarmesterét, Landrichot szereti. Ezt erősíti meg a Tolnai Világtörténelme, Középkor I., 106. oldala is.
- ↑ A stadium római hosszmérték: 190 m.
- ↑ Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999. május 13.)
- ^ a b c Varga Domokos – Vekerdi László: Európa születése (Képes történelem sorozat), Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-11-2042-2, 35. oldal
- ^ a b c d e f g Európa születése, 36. oldal
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Chlothar |
|
Következő uralkodó: II. Chlothar |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
