I. Ahmed
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
I. Ahmed (1590. április 18. – 1617. november 22.), az Oszmán Birodalom szultánja volt 1603-tól haláláig.
Apját, III. Mehmedet követte a trónon 1603-ban, és az első oszmán szultán volt, aki kiskorúként lett uralkodó. Humánus és engedékeny ember volt, ezt azzal mutatta ki főleg, hogy nem ölette meg testvérét, Musztafát, aki majd követte a trónon. Ismert volt lovaglási, vívási ügyességében, valamint kitűnő nyelvérzéke volt.
Uralkodása első szakaszában energikus és döntőképes volt. Mindkét háborúja (Magyarországon és Perzsiában) kedvezőtlenül végződött a Birodalom számára: a zsitvatoroki béke 1606-ban megszüntette az Ausztria által fizettett éves adót; Grúzia és Azerbajdzsán Perzsiához került.
Hátralevő idejében csak a testi örömöknek élt. A közigazgatásban a demoralizáció és korrupció általánossá lett. A dohány használatát az ő ideje alatt vezették be a Birodalomban. 1617-ben halt meg tífuszban.
Manapság Ahmed főleg az Ahmed szultán mecsetje révén ismert (másként: Kék mecset), amely a muszlim építészet egyik remekműve.
| Elődje: III. Mehmed |
|
Utóda: I. Musztafa |
| Elődje: III. Mehmed |
|
Utódja: I. Musztafa |
