I. Íñigo pamplonai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Íñigo, Pamplona királya szócikkből átirányítva)
Íñigo Arista szobra Madridban, a Plaza de Oriente téren. José Oñate műve (1750–53)

I. Íñigo, teljes nevén Iñigo Iñiguez Arista, baszkul Eneko Enekones Aritza/Haritza/Aiza, arabul ونقه بن ونقه, (Wannaqo ibn Wannaqo) (790?–851?, 852?), a Pamplonai királyság megalapítója és első uralkodója (824–851?, 852?).

Későbbi források valószínűsítik, hogy apja Íñigo Jiménez (762?–?) Gascogne Bigorre grófságának egyik főura (grófja?) volt. Anyja Gascogne-i Ximeno (740?–816?), két öccse:

  • Gascogne-i Lupo Centulle (775–819) és
  • Fortún Íñiguez (فرتون بن ونقه, Fortūn ibn Wannaqo).

Apja birtokát és tisztségét Iñigo Arista örökölte. Anyja ezután másodszor is férjhez ment; második férje Mūsā ibn Fortún ibn Qasi, a Pamplonai királyság déli határán elterülő, (Tudela székhelyű) Banu Qasi taifa emírje lett. Gyermekük, Iñigo Arista féltestvére, Mūsā ibn Mūsā ibn Qasi követte apját az emírség élén, és a két féltestvér szoros szövetséget kötött a frank terjeszkedés ellen. Lehet, hogy Iñigo Arista féltestvére volt az a Mutarrif ibn Mūsā, Mūsā ibn Mūsā ibn Qasi öccse, Pamplona kormányzója is, akit 799-ben frank ügynökök gyilkoltak meg.

Séguin baszk herceg felkelésének bukása után 816-ban birtokaihoz csatolta Baszkföldet (vagy legalábbis annak déli részét).

820-ban csapatokat vezényelt Aragóniába, lemondatta a frankok szövetségeseként ismert I. Aznar aragóniai grófot, és vejét, I. (Rossz) Garcíát ültette a helyébe.

824-ben ő vezette a frankok elleni sikeres szabadságharcot, amivel sikerült kivívni Pamplona önállóságát. A harmadik roncesvalles-i csatában Pamplona, Aragónia és Tudela hadait összefogva megsemmisítő vereséget mért a frank hadakra, és elfogta a frankok mindkét vezérét:

Ezután a felkelő nemesek királyukká választották, Iñigo Arista azonban formálisan továbbra is elismerte a córdobai emírt hűbérurának, ezért Córdobában „keresztény hercegnek” (Christicolae princeps) tekintették. Aznarnak rokonságukra tekintettel megkegyelmezett, Aeblust pedig II. Abd Al-Rahmán córdobai emírhez küldte; Aeblus a fogságban halt meg.

Valószínűleg kétszer házasodott:

  • első feleségétől (Oneca (vagy Toda) Velascez de Pamplona, 785?–?) született gyermekei:
  • Assona Íñiguez, aki apjának féltestvéréhez, Mūsā ibn Mūsā ibn Fortún ibn Qasihoz, Tudela és Huesca urához ment feleségül;
  • García Íñiguez (834–885), a későbbi I. García király;
  • második felesége egyes források szerint Iñiga Ximena volt.

További gyermekei:

Uralkodására mindvégig a hintapolitika volt jellemző: országa függetlenségét úgy őrizte meg, hogy folyamatosan kijátszotta egymás ellen a szembenálló keresztény és muszlim hatalmakat.

  • Féltestvére, Mūsā ibn Mūsā ibn Qasi segítségével a Pireneusok több völgyét elhódította a frankoktól, így terjesztve ki az Ebro felső folyása mentén kialakított királyság határait.
  • 840-ben Abd Allah ibn Kulayb, Zaragoza kormányzója megtámadta a királyságot, de Mūsā ibn Mūsā ibn Qasi fellázadt ellene.
  • 841-ben (840-ben? 842-ben?) viking fosztogatók támadtak Pamplonára. Iñigo Arista és Mūsā ibn Mūsā ibn Qasi felvette velük a harcot, ám Iñigo Arista megbénult a csatában. Ettől fogva régensként fia, a későbbi I. García régensként uralkodott helyette, és ebben nagybátyja, Fortún Íñiguez mint „az ország első lovagja” segítette.
  • 842-ben(?) Mūsā ibn Mūsā ibn Qasi felkelt Córdoba emírje ellen, és a Pamplonai királyság támogatta harcában. II. Abd Al-Rahmán córdobai emír több hadjáratot is vezetett a fellázadt tartományokba, és 843-ban döntő vereséget mért a felkelőkre:
    • Fortún Íñiguez elesett a csatában;
    • Mūsā ibn Mūsā ibn Qasi lovát kilőtték, úgyhogy gyalogosan menekült el a csatatérről néhány kísérőjével;
    • a már béna Iñigo Arista és fia, Galindo Íñiguez is megsebesült; néhány hűséges nemesük mentette ki őket a harcmezőről.
  • A vereség után a felkelők 844-ben fiaikat, Galindo Íñiguezt, illetve Lubb ibn Mūsā-t küldték Córdobába békét kérve. Mūsā ibn Mūsā-nak meg kellett hódolnia.
  • 850-ben Mūsā ibn Mūsā ismét fellázadt II. Abd Al-Rahmán ellen, és a Pamplonai királyság ismét melléállt.

Iñigo Arista a muszlim naptár szerinti 237. esztendőben hunyt el — tehát vagy 851 végén, vagy 852 elején.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Íñigo pamplonai király témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]