Hélène Cixous

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hélène Cixous
Született1937. június 5. (86 éves)[1][2][3][4][5]
Orán[6]
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
  • költő
  • esszéíró
  • színműíró
  • anglicista
  • nőjogi aktivista
  • író
  • nyelvfilozófus
  • irodalomkritikus
  • egyetemi oktató
  • filozófus
IskoláiFaculty of Arts of Paris (–1968, doktorátus (Franciaország))
Kitüntetései
  • Prix du Syndicat de la critique
  • Prix de la langue française
  • a St Andrews Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of Georgetown University
  • Honorary doctorate from Queen's University
  • honorary doctorate from the University of Alberta
  • honorary doctor of University College London
  • Grand prix du théâtre
  • Médicis-díj (1969)
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka (2009. november 13.)[7]
  • a francia Becsületrend tisztje (2014. július 11.)[8]
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (2016. szeptember 13.)[9]
  • Francine and Antoine Bernheim Award for Arts, Literature and Science (2017)[10]
  • a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje (2023. november 29.)[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Hélène Cixous témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hélène Cixous (Francia: [elɛn siksu]) Orán, 1937. június 5. –) egyetemi tanár, feminista író, költő, drámaíró, filozófus, irodalomelmélet- és retorikakutató.[12][13] Számos angliai és amerikai egyetem tiszteletbeli diplomával jutalmazta munkásságát. 2008 és 2014 júniusa között a Cornell University tanáraként dolgozott.

Munkássága[szerkesztés]

Számos műve jelent meg, többek között huszonhárom verseskötet, hat esszékötet, öt darab, és rengeteg tanulmány. Voiles című kötetét Jacques Derridával írta, és munkásságát gyakran sorolják a dekonstruktivizmus iskolájához. Cixous később Portrait de Jacques Derrida en jeune saint juif címmel jelentetett meg könyvet Derridáról

Derridán és Joyce-on kívül írt még monográfiát Clarice Lispector brazil íróról, Maurice Blanchot-ról, Franz Kafkáról, Heinrich von Kleistről, Michel de Montaigne-ről, Ingeborg Bachmannról, Thomas Bernhardról és Marina Cvetajeva orosz költőről.[12]

Luce Irigaray and Julia Kristeva mellett Cixous-t tekintik a posztstrukturalista feminizmus egyik alapítójának.[14] Az 1970-es években, Cixous elkezdett foglalkozni a szexualitás és a nyelv kapcsolatával. Hasonlóan más posztstrukturalista feministákhoz, Cixous is úgy véli, hogy szexualitásunk összefüggésben van azzal, ahogyan a társadalomban kommunikálunk. 1975-ben jelent meg legnagyobb hatású műve, A medúza nevetése (Le rire de la méduse), amely 1976-ban angolul is megjelent.

Fontosabb művei[szerkesztés]

A medúza nevetése (1975)[szerkesztés]

A Kádár Krisztina fordításában megjelent szövegben Cixous egy afféle ultimátumot szegez női olvasóinak: vagy elolvassák, és úgy döntenek, hogy továbbra is testük rabjai maradnak egy olyan nyelvvel, amely nem engedi, hogy kifejezzék magukat; vagy megtanulnak a testükkel kommunikálni.

Az irodalmi utalásokkal átszőtt tanulmány egy új, női írásmódra buzdít. A gyakran idézett "női írás" (écriture féminine) és a "fehér tinta" kifejezések erre az új írásmódra vonatkoznak. Ezzel a logocentrizmus és a fallogocentrizmus kritikáját fejti ki, hasonlóan Jacques Derrida korai munkáihoz. Az esszé a queerelmélet előfutáraként felhívja a figyelmet az univerzális biszexualitásra vagy Freud kifejezésével élve a polimorf perverzitásra, és határozottan elutasítja az akkori angolszász feminizmus esszencializmusát.

Művei[szerkesztés]

Szépirodalom[szerkesztés]

  • Le Prénom de Dieu, Grasset, 1967
  • Dedans, Grasset, 1969
  • Le Troisième Corps, Grasset, 1970
  • Les Commencements, Grasset, 1970
  • Egy igazi kert, Magánkiadás, 2007. Ford: Bánföldi Tibor (Un vrai jardin, L'Herne, 1971)
  • Neutre, Grasset, 1972
  • Tombe, Le Seuil, 1973
  • Portrait du Soleil, Denoël, 1973
  • Révolutions pour plus d'un Faust, Le Seuil, 1975
  • Souffles, Des femmes, 1975
  • La, Gallimard, 1976
  • Partie, Des femmes, 1976
  • Angst, Des femmes, 1977
  • Préparatifs de noces au-delà de l'abîme, Des femmes, 1978
  • Vivre l'orange, Des femmes, 1979
  • Ananké, Des femmes, 1979
  • Illa, Des femmes, 1980
  • With ou l'Art de l'innocence, Des femmes, 1981
  • Limonade tout était si infini, Des femmes, 1982
  • Le Livre de Promethea, Gallimard, 1983
  • La Bataille d'Arcachon, Laval, Québec, 1986
  • Manne, Des femmes, 1988
  • Jours de l'an, Des femmes, 1990
  • L'Ange au secret, Des femmes, 1991
  • Déluge, Des femmes, 1992
  • Beethoven à jamais, ou l'éxistence de Dieu, Des femmes, 1993
  • La Fiancée juive, Des femmes, 1997
  • OR. Les lettres de mon père, Des femmes, 1997
  • Voiles (with Jacques Derrida), Galilée, 1998
  • Osnabrück, Des femmes, 1999
  • Les Rêveries de la femme sauvage. Scènes primitives, Galilée, 2000
  • Le Jour où je n'étais pas là, Galilée, 2000
  • Benjamin à Montaigne. Il ne faut pas le dire, Galilée, 2001
  • Manhattan. Lettres de la préhistoire, Galilée, 2002
  • Rêve je te dis, Galilée, 2003
  • L'Amour du loup et autres remords, Galilée, 2003
  • Tours promises, Galilée, 2004
  • L'amour même dans la boîte aux lettres, Galilée, 2005
  • Hyperrêve, Galilée, 2006
  • Si près, Galilée, 2007
  • Cigüe : vieilles femmes en fleurs, Galilée, 2008
  • Philippines : prédelles, Galilée, 2009
  • Ève s'évade : la ruine et la vie, Galilée, 2009
  • Double Oubli de l'Orang-Outang, Galilée, 2010

Színház[szerkesztés]

  • La Pupulle, Cahiers Renaud-Barrault, Gallimard, 1971
  • Portrait de Dora, Des femmes, 1976
  • Le Nom d'Oedipe. Chant du corps interdit, Des femmes, 1978
  • La Prise de l'école de Madhubaï, Avant-scène du Théâtre, 1984
  • L'Histoire terrible mais inachevée de Norodom Sihanouk, roi du Cambodge, Théâtre du Soleil, 1985
  • Théâtre, Des femmes, 1986
  • L'Indiade, ou l'Inde de leurs rêves, Théâtre du Soleil, 1987
  • On ne part pas, on ne revient pas, Des femmes, 1991
  • Les Euménides d'Eschyle (traduction), Théâtre du Soleil, 1992
  • L'Histoire (qu'on ne connaîtra jamais), Des femmes, 1994
  • "Voile Noire Voile Blanche / Black Sail White Sail", bilingual, trad. Catherine A.F. MacGillivray, New Literary History 25, 2 (Spring), Minnesota University Press, 1994
  • La Ville parjure ou le Réveil des Érinyes, Théâtre du Soleil, 1994
  • Jokasta, libretto to the opera of Ruth Schönthal, 1997
  • Tambours sur la digue, Théâtre du Soleil, 1999
  • Rouen, la Trentième Nuit de Mai '31, Galilée, 2001
  • Le Dernier Caravansérail, Théâtre du Soleil, 2003
  • Les Naufragés du Fol Espoir, Théâtre du Soleil, 2010

Esszék[szerkesztés]

  • L'Exil de James Joyce ou l'Art du remplacement (doctoral thesis), Grasset, 1969
  • Prénoms de personne, Le Seuil, 1974
  • A medúza nevetése (Le rire de la méduse), 1975
  • L'exil de James Joyce ou l'Art du remplacement, New York: David Lewis, 1980
  • Un K. Incompréhensible : Pierre Goldman, Christian Bourgois, 1975
  • La Jeune Née, with Catherine Clément, 10/18, 1975
  • La Venue à l'écriture, with Madeleine Gagnon and Annie Leclerc, 10/18, 1977
  • Entre l'écriture, Des femmes, 1986
  • L'Heure de Clarice Lispector, Des femmes, 1989
  • Photos de racines, with Mireille Calle-Gruber, Des femmes, 1994
  • Portrait de Jacques Derrida en Jeune Saint Juif, Galilée, 2001
  • Rencontre terrestre, with Frédéric-Yves Jeannet, Galilée, 2005
  • Hantai Simon köténye – Anagrammák, Kijárat Kiadó, 2010. Ford: Házas Nikoletta, Orbán Jolán (Le Tablier de Simon Hantaï, 2005)
  • Insister. À Jacques Derrida, Galilée, 2006
  • Le Voisin de zéro : Sam Beckett, Galilée, 2007

Magyarul[szerkesztés]

  • Hantai Simon Köténye. Anagrammák. H. C. és H. S. levelei; ford. Házas Nikoletta, Orbán Jolán; Kijárat, Bp., 2010

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hélène Cixous című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ http://www.isfdb.org/cgi-bin/ea.cgi?17849, 2018. október 4.
  4. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ The Feminist Companion to Literature in English, 210
  7. ↑ PREX0922128D
  8. ↑ PREX1415111D
  9. ↑ http://www.culture.gouv.fr/Nous-connaitre/Organisation/Conseil-de-l-Ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Arretes-de-Nominations-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Nomination-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres-septembre-2016, MCCA1623619A
  10. ↑ http://bernheim.fondationjudaisme.org/
  11. ↑ PRER2321410D
  12. ↑ a b Hélène Cixous Archiválva 2013. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Faculty Profile at European Graduate School with biography and bibliography.
  13. ↑ Hélène Cixous. Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2014. január 17.)
  14. ↑ „How many of these great female thinkers have you heard of?”, Daily Post (Liverpool), 2007. december 11., 12. oldal 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hélène_Cixous&oldid=24944410”