Hylocereus undatus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hylocereus undatus
Undatus149UE.jpg
Természetvédelmi státusz
{{{status}}}
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Hylocereus
Faj: H. undatus
Tudományos név
Hylocereus undatus
(Haworth) Britton & Rose
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hylocereus undatus témájú kategóriát.

A Hylocereus undatus (hullámos kúszókaktusz) epifita kaktusz. Termése, a vörös pitaja végett világszerte termesztik.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valószínűleg Mexikó déli részéről és Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékéről terjedt el. A trópusi Amerikában mindenfelé termesztik; ritkábban Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is ültetik. Dél-Kínában behurcolt növényként szabadon tenyészik. Pontos származási helye nem ismert, hiszen már a prekolumbián indián kultúrák is termesztették gyümölcséért.

Hylocereus undatus fiatal hajtása

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talajlakó vagy epifiton, kúszó, kapaszkodó vagy csüngő termetű, gazdagon elágazó kaktusz. Hosszú, karcsú, pozsgás, háromszögletű, akár 6 m hosszú szárai légzőgyökerekkel kapaszkodnak az aljzathoz. Areolái 30–50 mm távolságban fejlődnek, 1-3 tövist hordoznak, melyek 2–4 mm hosszúak. Virágai elérik a 300 mm hosszt, külső szirmaik sárgászöldek, visszahajlanak, belső szirmaik szélesek, fehérek. A porzók krémszínűek, a bibe hasonlóképp. Magházukat húsos, elálló pikkelyek veszik körül. A számos keskeny-szálas, legfeljebb 11 cm hosszú, sárga vagy fehéres, terpedten szétterülő szirom 2 körben helyezkedik el, és ezek közepéből emelkedik ki a krémszínű porzók csoportja.

Termése tövis nélküli, húsos, gömbölyű, elliptikus vagy széles orsó alakú, 120 mm hosszú bogyó, amit háromszögletű vagy keskeny-lándzsás, alapi részükön kiszélesedő, húsos, legfeljebb 8 cm hosszú, a csúcsukon berzedten (több v. minden oldalról szétterpedten) visszahajló pikkelyek borítanak. A termés akár a 20 cm-t is elérheti; megérve liláspiros, ritkábban sárga. Szilárd, húsos héja kb. 1 cm vastag, és tágas termésüreget zár körül, amelyet üveges, fehér, nagyon bő levű, éretten finom, édeskésen savanyú pulpa tölt ki. E terméshúsba ágyazva ül a sok fényes, fekete, lapos, körte alakú (3 mm × 1,5 mm-es) mag.

A Hylocereus undatus kaktusz termése a vörös pitaja

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg a trópusi és szubtrópusi területekre jellemző, de megél a mélyen fekvő parti síkságokon és a fennsíkokon is.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termését hosszirányban félbevágják, és pulpáját a magokkal együtt kanalazzák ki. Püré formájában vízzel, jéggel és cukorral keverve pompás üdítőitalt szolgáltat. Sziruppá is főzik, hogy süteményeket vagy édességeket fűszerezzenek és fessenek vele.

Termesztése és betakarítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forró, csapadékszegény trópusi klímán tenyészik. Dugvánnyal szaporítják, és dísz-, valamint gyümölcstermő növényként házikertekben, sövények, falak mellett és fákon termesztik. A termést érett állapotban vágják le, mert csak néhány napig tárolható.

Rokonsági viszonyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hylocereus subgenus tagja.

Elképzelhető, hogy a faj a Hylocereus triangularis termesztett változata csupán, melyet a prekolumbián időkben termesztésbe vontak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hylocereus undatus témájú médiaállományokat.