Hyaenodon gigas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hyaenodon gigas
Evolúciós időszak: Oligocén
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Creodonta
Alrend: Preptotheria
Család: Hyaenodontidae
Alcsalád: Hyaenodontinae
Nem: Hyaenodon
Faj: H. gigas
Tudományos név
Hyaenodon gigas
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hyaenodon gigas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hyaenodon gigas témájú kategóriát.

A Hyaenodon gigas az emlősök (Mammalia) osztályának fosszilis Creodonta rendjébe, ezen belül a Hyaenodontidae családjába tartozó faj, amely 41-25 millió évvel ezelőtt élt.[1]

Tudnivalók[szerkesztés]

A Hyaenodon gigas korának a csúcsragadozója volt. Az állat testtömege körülbelül 500 kilogramm lehetett; a marmagassága 1,4 méter volt.[2] A koponyája azt mutatja, hogy jól kifejlett szagló képességgel rendelkezett, de agya kis méretű volt. Állkapcsa elég erős volt ahhoz, hogy csontokat zúzzon szét, és biztos aktívan vadászott, de a döghúst sem vetette meg. Zsákmányai közé tartoztak: a Chalicotherium, az Entelodontidae-fajok, a Paraceratherium borjak (ha az anya állatot le tudták foglalni -ekkor több ragadozó dolgozott össze), és más kisebb állatok. Mivel nem volt olyan gyors, mint a mai ragadozók, és fogai csak a húsevésre voltak alkalmasak, nem tudott versenyezni a Carnivora rend fajaival, biztos ez vezetett kihalásához.

Lelőhelyek[szerkesztés]

Hyaenodon gigas maradványokat találtak Mongólia területén.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hyaenodon gigas (www.bbc.co.uk)
  2. WANG X. & TEDFORD R. H. 2008. — Dogs, their fossil relatives and evolutionary history. Columbia University Press: 1-219.

Források[szerkesztés]

  • WALKING WITH BEASTS review by Karen Marais