Hurri dalok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rajz arról a tábláról, melyen Nikkal himnusza fennmaradt[1]

A hurri dalok ékírásos agyagtáblákon fennmaradt i. e. 14. századi dalok, melyeket Ugarit (ma Rász-Samra, Szíria) városában találtak. Nagy részük töredékes, de egyikük, a h.6 számozást kapott Nikkal-himnusz majdnem teljes egészében fennmaradt, ezzel a világ legrégebbi ismert dallama.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugarit, ahol a dalok előkerültek

Az i. e. 14. századi[2] agyagtáblákon, melyeket az 1950-es években találtak az ugariti királyi palota ásatásakor, körülbelül 36 himnusz maradt fenn, nagyrészt töredékesen.[3] Csak egy van köztük, ami nagyrészt sértetlenül maradt meg.[4] A cseréptöredékeket először Emmanuel Laroche publikálta 1955 és 1968 között. Laroche azonosította a régészek által RS 15.30, 15.49 és 17.387 katalógusszámmal jelölt darabokat ugyanazon agyagtábla töredékeiként, az őáltala összeállított katalógusban a himnuszok jelölése h. (mint hurri) 2–17, 19–23, 25–6, 28, 30, a kisebb töredékeké RS. 19.164 g, j, n, o, p, r, t, w, x, y, aa és gg. A Nikkal-himnusz a h.6 számot kapta.[5] 1975-ben publikálták a táblák javított szövegű kiadását.[6] A dal egy himnusz Nikkalhoz, a gyümölcsösök sémi istennőjéhez; az énekes hangszeres kísérettel (valószínűleg lanttal vagy a sammûm nevű kilenchúros hárfával) adta elő.[7] Míg a töredékesen fennmaradt himnuszok közt van, amelyiknek a szerzője neve is fennmaradt, a Nikkal-himnuszé nem. Némelyik táblán a hárfa hangolásához is szerepelnek instrukciók.[8] A tábla a Damaszkuszi Nemzeti Múzeumban található.

A hurri himnuszok ezer évvel korábbiak, mint sok más ókori zenedarab, köztük Szeikilosz sírverse vagy a delphoi himnuszok, de rekonstrukciójuk vitatott, legalább öt, egymástól nagyon eltérő változata létezik.[9]

Dallam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ugariti királyi palota bejárata

A h.6 tábla tetején szerepel a hurri nyelvű szöveg, alatta kettős elválasztóvonal. A szöveg folyamatos spirálban íródott, a recto és verso oldalakon váltakozva, ami nem jellemző a babiloni szövegekre.[10] Ez alatt szerepelnek az akkád nyelvű zenei utasítások, melyek hangközökből és számokból állnak.[4] Az értelmezési kísérletek különbözőségei ezen páros jelek jelentéséből, illetve a szöveghez fűződő viszonyuk kérdésességéből fakadnak. A zenei utasítások alatt újabb elválasztóvonal szerepel, alatta kolofónban a következő akkád szöveg: „Ez egy nitkibli [azaz nid qabli hangolású] dal, egy zaluzi, melyet Ammurabi jegyzett le.”[11] Ammurabi mellett egy másik, Ipsali nevű írnokot említenek még a táblák, mindkettő sémi név. A Nikkal-himnusz szerzőjét nem említik, de a töredékesen fennmaradt dalok táblái közül öt említ zeneszerzőt is: Tapšiẖuni, Puẖiya(na), Urẖiya (két himnussz, a h.8 és a h.12 szerzője) és Ammiya. Ezek mind hurri nevek.[12]

Az akkád ékírásos zenei jelölés egy heptaton diatonikus skálára utal, amely három akkád táblán maradt fenn (egy óbabiloni és két későbabiloni kori táblán, kb. az i. e. 18. századból).[13] A babiloni zenében terc, kvart, kvint és szext hangközök szerepelnek, de csak az egyes húrcsoportokra van külön kifejezés, melyeket átfog a kéz ekkora távolságban, azaz nem volt külön szó a kvart vagy kvint fogalmára, de külön neve volt például az 1.–4. húr vagy a 2.–6. húr közti távolságnak, mindez egy hét húr közti skálán (bár magának a lantnak, amit használtak, kilenc húrja volt). Így összesen tizennégy kifejezés írta le a zenét, két kifejezés volt hathúros csoportra, három öthúrosra, négy négyhúrosra és öt háromhúrosra. Meglepő, de nem ismert olyan szó, ami egy hangra utal, és a szeptimre sem találtak akkád kifejezést.[14] Ez a tizennégy húrpár képezi a rendszer alapját, az ókori forrásokban kettesével elrendezve szerepelnek (elöl a húrok száma, utána óbabiloni nevük és fordításuk):[15]

1–5 nīš gab(a)rîm (az ellenpár felemelése)
7–5 šērum (dal?)
2–6 išartum (egyenesen/megfelelően)
1–6 šalšatum (harmad)
3–7 embūbum (nádsíp)
2–7 rebûttum (negyed)
4–1 nīd qablim (középső lehangolás)
1–3 isqum (rész)
5–2 qablītum (közép)
2–4 titur qablītim (középső híd)
6–3 kitmum (lezárás)
3–5 titur išartim (išartum-híd)
7–4 pītum (nyitás)
4–6 ṣ/zerdum (?)

Minden egyes pár első elemének neve a hangolás neveként is használatos. Ezek mind kvintek (nīš gab(a)rîm, išartum, embūbum) vagy kvartok (nīd qablim, qablītum, kitmum' és pītum), egy tudós elsődleges hangközöknek nevezte el őket, míg a hangolásban nem használt másik hetet másodlagos hangközöknek.[16]

Az első két sor transzkripciója:

qáb-li-te 3 ir-bu-te 1 qáb-li-te 3 ša-aḫ-ri 1 i-šar-te 10 uš-ta-ma-a-ri
ti-ti-mi-šar-te 2 zi-ir-te 1 ša-[a]ḫ-ri 2 ša-aš-ša-te 2 ir-bu-te 2.[17]

A hangköznevek rendszertelen sora, a lírai szövegnek tűnő sorok alatti elhelyezkedésük és a számok rendszeres közbeszúrása vezetett arra a következtetésre, hogy a táblákon lekottázott zeneszámok szerepelnek. Némelyik kifejezés valamennyire eltér a korábbi zeneelméleti szövegben szereplő akkád kifejezésektől, ami nem meglepő, tekintve, hogy Ugaritban ezek idegen szavaknak számítottak. Például az irbute a táblákon a babiloni szöveg rebûttum szavának felel meg, a šaḫri a šērum, a zirte = a ṣ/zerdum, a šaššate a šalšatum, atitim išarte pedig a titur išartim kifejezésnek. Emellett néhány további, ritkább szó is szerepel, némelyikük nyilvánvalóan hurri, nem akkád. Mivel ezek megszakítják a hangköz-szám váltakozást, valószínűleg módosítják a megelőző vagy őket követő nevesített hangközt. A h.6 első sorának vége például ušta mari, és ez a két szó a töredékesen fennmaradt táblák némelyikén is szerepel, rendszerint egy szám után, de nem előtte.[18]

Szöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nikkal-himnusz szövege nehezen megfejthető, részben mert a hurri nyelvet nem értjük teljesen, részben pedig mert az agyagtábla sérülései miatt a szövegben kisebb lacunák találhatóak. Emellett úgy tűnik, a szöveg egy helyi, ugariti dialektusban íródott, ami különbözik a más forrásokból ismert nyelvváltozatoktól. Az is lehetséges, hogy egyes szavakat máshogy ejtettek, hogy illeszkedjenek a zenéhez.[19] Annyi bizonyos, hogy vallásos szöveg, áldozatokról van benne szó Nikkalhoz, a holdisten feleségéhez. A szöveg négy sorban szerepel a táblán, érdekes módon az első három sor hét utolsó szótagja a tábla verso oldalán (elején) megismétlődik a recto (hátoldal) sorainak elején. Laroche úgy vélte, ezt a technikát a babiloni írnokok módszeréhez hasonlóan itt is azért alkalmazták, hogy megőrizzék a folyamatosságot, amikor egy szöveg több táblára oszlik, Güterbock és Kilmer azonban úgy vélik, hogy mivel ez a módszer sehol nem szerepel ott, ahol az egész szöveg egy táblán szerepel, inkább egyfajta refrénről lehet szó, ami szakaszokra bontja a szöveget. Duchesne-Guillemin úgy tartja azonban, hogy a szöveg recto–verso–recto spirális útja – ami Babilonban nem ismert – elég ok az ismétlésre.[20]

A szöveg értelmezésének első publikált kísérletét 1977-ben tette közzé Hans-Jochen Thiel.[21] At ő művén alapul egy újabb, de még mindig nem véglegesnek tartott értelmezési kísérlet, melyet Theo J. H. Krispijn tett közzé 2001-ben, miután a boğazkalei régészeti felfedezések nagyban előmozdították a hurri nyelv kutatását.[19]

Azoknak, akik áldoznak neked (?)
Készíts két áldozati cipót táljaikban, amikor áldozok előtte.
Az ég felé emelték áldozati ajándékaikat jólétért és szerencséért fohászkodva.
Trónod jobb oldalánál, az ezüstkard szimbólumnál áldoztam neked.
Eltörlöm (a bűnöket). Anélkül, hogy elfedném vagy tagadnám őket, elhozom eléd, hogy ez megfeleljen neked.
Szereted azokat, akik megbékélés céljából járulnak eléd.
Azért jöttem, hogy eléd helyezzem ezeket és elvigyem egy békítési szertartás alatt. Tisztelni foglak téged zsámolyod előtt (…)
Nikkal az, aki megerősíti őket. Ő teszi, hogy a házaspároknak gyermekeik legyenek.
Ő hagyja, hogy az apák gyermeket nemzzenek.
De a nemző azt kiáltja: „Ő nem szült gyermeket!” Miért nem szültem neked gyermeket, ahogy egy jó feleség teszi?[22]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Music of the Ancient Sumerians, Egyptians & Greeks, new expanded edition. Ensemble De Organographia (Gayle Stuwe Neuman and Philip Neuman). CD recording. Pandourion PRDC 1005. Oregon City: Pandourion Records, 2006. [Szerepel rajta a h.6 (A Zaluzi to the Gods címmel), illetve 14 másik himnusz töredékei, M. L. West átírására támaszkodva]
  • Nikkal-himnusz, De La Nada folk-jazz együttes, 2012 (angolul)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Giorgio Bucellati: Hurrian Music
  2. Marcelle Duchesne-Guillemin, "Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on p. 10.
  3. K. Marie Stolba, The Development of Western Music: A History, brief second edition (Madison: Brown & Benchmark Publishers, 1995), p. 2.; M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 171.
  4. ^ a b Anne Kilmer, "Mesopotamia §8(ii)", The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell (London: Macmillan Publishers, 2001).
  5. Emmanuel Laroche, Le palais royal d' Ugarit 3: Textes accadiens et hourrites des archives Est, Ouest et centrales, 2 vols., edited by Jean Nougayrol, Georges Boyer, Emmanuel Laroche, and Claude-Frédéric-Armand Schaeffer, 1:327–35 and 2: plates cviii–cix (Paris: C. Klincksieck, 1955):; "Documents en langue houritte provenent de Ras Shamra", in Ugaritica 5: Nouveaux textes accadiens, hourrites et ugaritiques des archives et bibliothèques privées d'Ugarit, edited by Claude-Frédéric-Armand Schaeffer and Jean Nougayrol, 462–96. Bibliothèque archéologique et historique / Institut français d'archéologie de Beyrouth 80; Mission de Ras Shamra 16 (Paris: Imprimerie nationale P. Geuthner; Leiden: E. J. Brill, 1968). In the latter, the transcribed text of h.6 is on p. 463, with the cuneiform text reproduced on p. 487.
  6. Manfried Dietrich and Oswald Loretz, "Kollationen zum Musiktext aus Ugarit", Ugarit-Forschungen 7 (1975): 521–22.
  7. M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 166.
  8. Anon., "The Oldest Song in the World" (Amaranth Publishing, 2006)
  9. M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 161. In addition to West and Duchesne-Guillemin ("Les problèmes de la notation hourrite", Revue d'assyriologie et d'archéologie orientale 69, no. 2 (1975): 159–73; "Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26; A Hurrian Musical Score from Ugarit: The Discovery of Mesopotamian Music, Sources from the ancient near east, vol. 2, fasc. 2. Malibu, CA: Undena Publications, 1984. ISBN 0-89003-158-4), competitors include Hans Gütterbock, "Musical Notation in Ugarit", Revue d'assyriologie et d'archéologie orientale 64, no. 1 (1970): 45–52; Anne Draffkorn Kilmer, "The Discovery of an Ancient Mesopotamian Theory of Music", Proceedings of the American Philosophical Association 115, no. 2 (April 1971): 131–49; Kilmer, "The Cult Song with Music from Ancient Ugarit: Another Interpretation", Revue d'Assyriologie 68 (1974): 69–82); Kilmer, with Richard L. Crocker and Robert R. Brown, Sounds from Silence: Recent Discoveries in Ancient Near Eastern Music (Berkeley: Bit Enki Publications, 1976; includes LP record, Bit Enki Records BTNK 101, reissued [s.d.] as CD); Kilmer, "Musik, A: philologisch", Reallexikon der Assyriologie und vorderasiatischen Archäologie 8, edited by Dietz Otto Edzard (Berlin: De Gruyter, 1997), 463–82, ISBN 3-11-014809-9; David Wulstan, "The Tuning of the Babylonian Harp", Iraq 30 (1968): 215–28; Wulstan, "The Earliest Musical Notation", Music and Letters 52 (1971): 365–82; and Raoul Vitale, "La Musique suméro-accadienne: gamme et notation musicale", Ugarit-Forschungen 14 (1982): 241–63.
  10. Marcelle Duchesne-Guillemin, "Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on pp. 10, 15–16.
  11. David Wulstan, "The Earliest Musical Notation", Music and Letters 52 (1971): 365–82. Citation on 372.
  12. M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 171.
  13. O. R. Gurney, "An Old Babylonian Treatise on the Tuning of the Harp", Iraq 30 (1968): 229–33. Citations on pp. 229 and 233. Marcelle Duchesne-Guillemin, ""Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on pp. 6.
  14. Marcelle Duchesne-Guillemin, ""Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on pp. 6–8. M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 163.
  15. M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 163.
  16. David Wulstan, "The Tuning of the Babylonian Harp", Iraq 30 (1968): 215–28. Citation on pp. 216 n. 3 and 224.
  17. Manfried Dietrich and Oswald Loretz, "Kollationen zum Musiktext aus Ugarit", Ugarit-Forschungen 7 (1975): 521–22. Citation on p. 522.
  18. David Wulstan, "The Earliest Musical Notation", Music and Letters 52 (1971): 365–82. Citations on pp. 371 and 373–74.
  19. ^ a b Theo J. H. Krispijn, "Musik in Keilschrift: Beiträge zur altorientalischen Musikforschung 2", in Archäologie früher Klangerzeugung und Tonordnung: Musikarchäologie in der Ägäis und Anatolien/The Archaeology of Sound Origin and Organization: Music Archaeology in the Aegean and Anatolia, edited by Ellen Hickmann, Anne Draffkorn Kilmer, and Ricardo Eichmann, 465–79 (Orient-Archäologie 10; Studien zur Musikarchäologie 3) (Rahden: Leidorf, 2001) ISBN 3-89646-640-2. Citation on p. 474.
  20. Marcelle Duchesne-Guillemin, "Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on pp. 13, 15–16.
  21. "Der Text und die Notenfolgen des Musiktextes aus Ugarit", Studi Micenei ed Egeo-Anatolici 18 (=Incunabula Graeca 67) (1977): 109–36.
  22. Casey Goranson cikke a 6. himnuszról

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bielitz, Mathias. 2002. Über die babylonischen theoretischen Texte zur Musik: Zu den Grenzen der Anwendung des antiken Tonsystems, second, expanded edition. Neckargemünd: Männeles Verlag.
  • Braun, Joachim. "Jewish music, §II: Ancient Israel/Palestine, 2: The Canaanite Inheritance". The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell. London: Macmillan Publishers, 2001.
  • Černý, Miroslav Karel. 1987. "Das altmesopotamische Tonsystem, seine Organisation und Entwicklung im Lichte der neuerschlossenen Texte". Archiv orientální 55:41–57.
  • Duchesne-Guillemin, Marcelle. 1963. "Découverte d'une gamme babylonienne". Revue de Musicologie 49:3–17.
  • Duchesne-Guillemin, Marcelle. 1966. "A l'aube de la théorie musicale: concordance de trois tablettes babyloniennes". Revue de Musicologie 52:147–62.
  • Duchesne-Guillemin, Marcelle. 1969. "La théorie babylonienne des métaboles musicales". Revue de Musicologie 55:3–11.
  • Gurney, O. R. 1968. "An Old Babylonian Treatise on the Tuning of the Harp". Iraq 30:229–33.
  • Halperin, David. 1992. "Towards Deciphering the Ugaritic Musical Notation". Musikometrika 4:101–16.
  • Kilmer, Anne Draffkorn. 1965. "The Strings of Musical Instruments: Their Names, Numbers, and Significance". Assyriological Studies 16 ("Studies in Honor of Benno Landsberger"): 261-68.
  • Kilmer, Anne Draffkorn. 1971. "The Discovery of an Ancient Mesopotamian Theory of Music". Proceedings of the American Philosophical Association 115:131–49.
  • Kilmer, Anne Draffkorn. 1984. "A Music Tablet from Sippar(?): BM 65217 + 66616". Iraq 46:69–80.
  • Kilmer, Anne Draffkorn, and Miguel Civil. 1986. "Old Babylonian Musical Instructions Relating to Hymnody". Journal of Cuneiform Studies 38:94–98.
  • Kümmel, Hans Martin. 1970. "Zur Stimmung der babylonischen Harfe". Orientalia 39:252–63.
  • Schmidt, Karin Stella. 2006. "Zur Musik Mesopotamiens: Musiktheorie, Notenschriften, Rekonstruktionen und Einspielungen überlieferter Musik, Instrumentenkunde, Gesang und Aufführungspraxis in Sumer, Akkad, Babylonien, Assyrien und den benachbarten Kulturräumen Ugarit, Syrien, Elam/Altpersien: Eine Zusammenstellung wissenschaftlicher Literatur mit einführender Literatur zur Musik Altägyptens, Anatoliens (Hethitische Musik), Altgriechenlands und Altisraels/Palästinas". Seminar-Arbeit. Freiburg i. Br.: Orientalisches Seminar, Albert-Ludwigs-Universität Freiburg.
  • Thiel, Hans-Jochen. 1978. "Zur Gliederung des 'Musik-Textes' aus Ugarit". Revue Hittite et Asiatique 36 (Les Hourrites: Actes de la XXIVe Rencontre Assyriologique Internationale Paris 1977): 189–98.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]