Hugues Doneau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hugo Donellus
Hugo-Donellus.jpg
Születési neve Hugues Doneau
Született 1527. december 23.
Chalon-sur-Saône
Elhunyt 1591. május 4. (63 évesen)
Altdorf bei Nürnberg
Nemzetisége francia
Foglalkozása jogtudós
Fontosabb munkái Commentarii de iure civili (a Corpus Iuris Civilis szisztematikus elemzése)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hugo Donellus témájú médiaállományokat.

Hugues Doneau (Hugo Donellus, 1527. december 23.1591. május 4.) francia jogtudós, a jogi humanizmus kiemelkedő képviselője. Részletesen elemezte a Corpus Iuris Civilis-t, hogy minden addiginál jobban rendszerezett formába öntse annak tartalmát. Munkássága két évszázaddal később nagy hatást gyakorolt a német pandekistákra.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1527. december 23-án született Chalon-sur-Saône-ban, jogi tudományait pedig Toulouse-ban és Bourges-ban végezte. 1551-ben Bourges-ban szerezte meg a doktori címet a híres humanista jogtudós, François Douaren (Franciscus Duarenus) tanítványaként. Ugyanttt kezdte meg tanári pályáját is, azonban 1572-ben Genfbe kényszerült menekülni hugenotta vallása és a kiújult protestánsüldözések miatt. 1573-tól a heidelbergi egyetem professzora volt, 1579-től pedig a leideni egyetemen tanított. 1588-ban azonban politikai okok miatt el kellett hagynia Leident, és haláláig a Nürnberg közelében található Altdorf nagy tekintélyű egyetemén tanított. 1591. május 4-én itt érte a halál.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Doneau a Corpus Iuris Civilis anyagának minél rendezett formába való öntését tartotta feladatának. Az ebből a célból készült műve a Commentarii de iure civili, amely 28 könyvből állt, és csak halála után jelent meg részben nyomtatásban. Doneau munkássága jelentősen hozzájárult a civil jog mai értelmezésének kialakulásához, és megalapozta az anyagi jog és eljárásjog 19. században bekövetkező elhatárolását.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Földi András és Hamza Gábor. A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, 102.. o (2010)