A Sárga Császár belső könyvei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Huang Di nei jing szócikkből átirányítva)
書.svg  Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Olvass bele!

A Sárga Császár belső könyvei (hagyományos kínai: 黃帝內經; egyszerűsített: 黄帝内经; pinyin hangsúlyjelekkel: Huángdì Nèijīng; magyar népszerű: Huang Ti nej-csing) Kína első, legrégebbinek tartott orvosi, gyógyászati műveinek gyűjteménye. A Huang Di nei jing gyűjtemény könyvei a hagyományos kínai orvoslás mindmáig legfontosabb forrásai, immár kétezer éve. A művek jelentőségeit a nyugati orvostudomány alapjainak számító Corpus Hippocraticumhoz, a Hippokratészi gyűjteményhez hasonlíthatják. A Sárga Császár belső könyveinek jelentőségét az a forradalmi szemléletbeli és világnézeti paradigmaváltás adja, hogy a kínai kultúrkörben korábban létezett és széles körben elterjedt animisztikus és samanisztikus betegség magyarázatokra adtak új, alternatív magyarázatot. A betegségeket immáron nem démonok, gonosz és ártó szellemek okozták, hanem az ember univerzumban elfoglalt helye, és az abból adódó makro- és mikrokozmikus párhuzamokban megfogalmazható egyensúly megbomlása idézi elő. A könyvek szerint olyan racionális tényezők állnak a betegségek hátterében, mint az életmód, az étrend, az időjárás, a pszichés és mentális adottságok vagy az életkor. A hagyományos kínai világnézetre oly jellemző erők és rendező elvek, mint a Dao, a Yin és a Yang, a Qi vagy az öt elem ugyancsak ezekben a művekben állították először olyan rendszerbe, amely az emberi lények biológiai létezéséért és egészségi állapotáért felelős. Olyan, korábbról nem ismert módszereket kínálnak, melyek révén ezen erők egyensúlyi állapota ismét létrehozható és a betegségek megelőzhetők, illetve gyógyíthatók.[1]

Tartalomjegyzék

A gyűjtemény művei [szerkesztés]

A Sárga Császár

A Huang Di nei jing gyűjtőcím alatt kezdetben négy önálló művet tartottak számon:

  1. Su wen (素問/素问) "Egyszerű kérdések"
  2. Ling shu (靈樞) "Szellemi tengely"
  3. Tai su (太素) "A nagy alap"
  4. Ming tang (明堂) "A fény csarnoka"

A Déli Song-dinasztia ideje (1127–1279) óta azonban csak az első két művet sorolják ide, s erre a gyűjteményre gyakran csak a címének rövidített, Nei jing, azaz "Belső könyvek" változatában hivatkoznak. Mind a négy művet hosszú-hosszú századokon át tanulmányozták, kritizálták és kommentálták a kínai szakértő tudósok, akik arra a megállapításra jutottak, hogy teljes mértékben a könyvek egyikét sem lehet eredeti Han-kori (i. e. 206 – i. sz. 220) szövegnek tekinteni, de ennek ellenére egyik sem koholmány,[2] aminek gyanúja egyébként számos egyéb, klasszikusnak tartott mű esetében felmerül. Feltehetően mind a négy műnek létezett valamilyen Han-kori eredetije, melyeket több-kevesebb mértékben a későbbi, Tang- (618–907) vagy Song-kori (960–1279) szerkesztők, átdolgoztak, kiegészítettek illetve az addigra elveszett részeket rekonstruálták.[3]

Szerzősége [szerkesztés]

A párhuzamként állított, Hippokratésznek tulajdonított művel ellentétben azonban a Huang Di nei jing könyveinek szerzőit nem ismerjük. A gyűjtemény címében említett Huang Di vagy Sárga Császár (más fordításban „Sárga Ős”) ugyanis a kínai mitológiában, a legendás történelemben az emberiség egyik legelső uralkodója volt. A i. e. 6. sz. környékén kialakult elképzelés szerint Huang Di az öt világtáj isteneinek egyike, a Közép istensége, egyfajta égi főisten. A föld mágikus erőinek megtestesülése, aki kultúrhéroszként megtanította az embereket harangot, áldozati edényeket önteni, kutat fúrni, szekeret és csónakot készíteni, de ő fedezte fel a fejszét, a mozsarat, az íjat, a nyilat, a ruhát és a cipőt. Egyes források szerint ő szabályozta azt is, hogy a férfiak és a nők különböző ruhát viseljenek. Egy legenda szerint több mint három méter magas volt, külseje sárkányhoz hasonlított, napszarvakkal, négy arccal és négy szemmel rendelkezett. A historizált hagyomány szerint i. e. 2698. és i. e. 2598. között uralkodott. A hagyomány – elsősorban a taoisták pressziójának hatására – azonban jó néhány mű szerzőségét neki tulajdonítják, hogy az adott művek jelentőségét ezáltal is hangsúlyozzák.

Datálása [szerkesztés]

Mai tudásunk szerint a Huang Di nei jingről elsőként a Han shu (漢書), A Han-dinaszita történeti könyvének bibliográfiai fejezete tesz említést, melynek szerkesztése i. e. 111-ben zárult le. Ebben a bibliográfiában a Huang Di nei jing több orvosi kézikönyv társaságában szerepel, köztük olyanok is, melyeket olyan legendás orvosoknak tulajdonítanak, mint például Bian Que (扁鵲) (i. e. 501 körül) vagy Bai mester (Bai shi 白氏). E két személynek ugyancsak egy-egy „belső könyvet” (Nei jing 内經/内经) tulajdonítanak. A bibliográfiából kiolvasható érdekesség, hogy ezek szerint a Han-dinasztia első felében ezen három „belső könyv” mindegyikének létezett egy Wai jing (外經/外内), „Külső könyv” párja is. A Huang Di nei jing kivételével azonban a másik öt mű mára elveszett, azok tartalmáról még töredékes formában sincs ismeretünk. Így pontosan azt sem tudhatjuk, hogy a „belső” (nei 内) és a „külső” (wai 外) megkülönböztetés pontosan milyen kritériumok alapján történhetett. Egyes elképzelések szerint ezen jelzők valójában nem is az orvoslási területekre vonatkoznak, – mint ahogy azt a Huang Di nei jing címének legtöbb fordítása (lásd Belgyógyászati könyv) sugallja – hanem csak a művek két részére.[4] Modern párhuzammal illusztrálva: első és második kötet.

A gyűjtemény első művének, az Egyszerű kérdések című könyv keletkezési korával kapcsolatban sincs egységes konszenzus. A 14. században élt tudós, Lu Fu (吕复) azon a véleményen volt, hogy a Su wen nem egyetlen szerző alkotása. Szerinte több tudós, hosszú több évtizeden, évszázadon át megfogalmazott gondolatainak a gyűjteménye, amelyet konfuciánus tudósok öntöttek végleges formába valamikor a Han-dinasztia idején.[5] Nathan Sivin tudománytörténész véleménye, hogy mind a Su wen, mind pedig a Ling shu az i. e. 1. századból származik (1988). A kínai tudománytörténet legkiválóbb szakembere, Joseph Needham (1900-1995) és szerzőtársa Lu Gwei-Djen (1904-1991) az 1980-ban megjelent művükben azon a véleményen vannak, hogy a Su wen keletkezése az i. e. 2. századra tehető.[6] A Su wen keletkezésének pontos időpontja aligha megállapítható, de a benne megfogalmazott gondolatok, a Yin-Yang és az öt elem rendszerének kiforrottsága arra utal, hogy a mű összeállítása nem történhetett i. e. 320-nál korábban. Ennek ellenére a szöveg kiváló ismerőjének és kutatójának, a német Unschuld professzor véleménye szerint bizonyos nyelvi és stiláris elemek alapján nem zárható ki, hogy a Su wen egyes részei akár i. e. 400-ból is származhatnak, míg a teljes művet valamikor i. e. 400 és i. e. 260 között állították össze és ez a változat került átdolgozásra valamikor a Han-dinasztia idején.[7] A gyűjtemény műveinek keletkezési, összeállítási korával kapcsolatban nyújt bizonyos támpontot a 70-es években Mawangduiból (馬王堆) előkerült orvosi tárgyú szövegek vizsgálata. Ezen szövegek kutatói, mint például Donald Harper, Vivienne Lo és Li Jianmin (李建民) egyetértek abban, hogy a Su wenből és a Ling shuból kiolvasható rendszert alkotó orvosi elméletének variánsai megjelennek a régészeti kutatások által előkerül töredékes művekben is, melyeket i. e. 186-ban zártak el a mawangduii sírokba.

Kommentárjai [szerkesztés]

A gyűjteményben szereplő művek közül az Egyszerű kérdések keltette fel leginkább a szakemberek érdklődését, mert ehhez született a legtöbb kommentár. A mű legkorábbi kommentárja Quan Yuanqi (全元起) (kb. 503 körül) nevéhez fűződik, ám az ő munkájának csak egykori létezéséről van ismeretünk, hiszen maga a kommentár mára elveszett. Azt azonban tudjuk, hogy a Quan Yuanqi-féle Su wen még csak 8 könyvből (juan 卷) és 69 fejezetből (pian 篇) állt. Ez a változat még szerepel a Sui- (581-618) és a Song-kori (960-1279) bibliográfiákban is, ám a mongol Yuan-korban (1206-1368) már nem tudnak a létezéséről.[8] A Huang Di nei jing már említett első forrásában A Han-dinasztia hivatalos történeti művében, a Han shuban azt olvashatjuk, hogy a mű összesen 18 kötetből (juan) állt, azt azonban nem tudjuk, hogy ez a gyűjtemény egyáltalán tartalmazta-e a Su went, és ha igen, akkor hány kötetnyi lehetett. A Su wen első, máig is ismert kommentárját Wang Bing (王冰) készítette, s a szöveg egykori és modern kutatói mindmáig az ő értelmezéseit tartják a legmértékadóbbnak, annak ellenére, hogy a későbbi kommentár szerzők jó néhány homályos jelentésű, nehezen értelmezhető passzus esetében radikálisan eltérő véleményt fogalmaztak meg. Wang Bing tizenkét évig tartó munkáját 762-ben fejezte be, s minden bizonnyal felhasználta a ma már ismeretlen, ám akkor még létezett kommentárokat, köztük a Quan Yuanqi-féle kommentárt is. Wang Bing volt az is, aki a Su went a ma is ismert formába öntötte, amely 24 könyvből és 81 fejezetből áll. Meg kell jegyezni, hogy a 72. és a 73. fejezet szövege és tartalma már Wang Bing számára is ismeretlen volt, azok addigra elvesztek, csupán a című maradt fenn. Wang Bing a Quan Yuanqi-féle 69 fejezethez hozzátoldotta ennek a két elveszett fejezetnek a címét, továbbá ismeretlen forrásból betoldott hét fejezetet az öt elemről és a hat féle qiről, majd a saját, mintegy ötezer passzusnyi kommentárjával együtt a teljes mű tartalmát 29 könyvre és 81 fejezetre osztotta.[9] A Su wen ma már ismeretlen, de korábban létezett változatainak struktúrájáról és terjedelméről különféle adatok állnak a rendelkezésünkre. Wang Bing a kiegészítéseit, megjegyzéseit eredetileg vörös színű tussal írva tüntette fel a szövegben, a későbbi másolók azonban ezt a megkülönböztetést feloldották és Wang Bing korrekcióit az alapszövegbe ékelték, lehetetlenné téve ezáltal, hogy pontosan láthassuk, milyen változtatásokat eszközölt Wang Bing a számára rendelkezésre álló szövegekhez képest. Egy későbbi, 1053-ban összeállított változatban Wang Bing kommentárját, azáltal, hogy kisebb írásjegyekkel írták már tipográfiailag ugyan megkülönböztették a főszövegtől, de az alapszövegen végrehajtott Wang Bing-féle változásokat akkora már nem lehetett elkülöníteni.[10]

A Su wen kommentátorai közül mindenképpen meg kell említeni Ma Shi (馬蒔) nevét is, aki maga is kiváló akupunktúrás orvosként a Ling shuhoz is írt kommentárt. A 9 juanba osztott kommentárját 1586 körül állította össze. Wu Kun (吳崑) ugyancsak alapos ismeretekkel és gyakorlati tudással rendelkezett az orvoslás terén, az ő kommentárja 1594-ből származik. Kora egyik vezető orvosának számított Zhang Jiebin (張介賓) (1560–1640), aki a Su wen mellett a Lei jinghez (類經) és a Ling shuhoz is alapos, rendkívül hasznos magyarázatokat készített 1624-ben. A Su wen további jelentős klasszikus kommentátorai: Yao Shaoyu (姚紹虞, 1667), Zhang Zhicong (張志聰, 1670), Gao Shishi (高世栻, 1695), valamint a japán Tamba no Motoyasu (丹波元簡), akinek 1806-ban, Somon shiki (素問識) címen megjelent kommentárját mind a mai napig Japánban és Kínában egyaránt széles körben használják. A mű legújabb kori magyarázói közül kiemelkedik a Cheng Shide 程士德 professzor vezette munkaközösség kommentárja, amelyet már egyszerűsített kínai írásjegyekkel nyomtattak ki 1982-ben.[11]

Idézetek [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ A Sárga Császár belső könyvei - Egyszerű kérdések (Tokaji Zsolt előszava). 2010, 5-6. o.
  2. ↑ Sivin 1993, 196. o.
  3. ↑ A Sárga Császár belső könyvei - Egyszerű kérdések (Tokaji Zsolt előszava). 2010, 5. o.
  4. ↑ Sivin 1993, 197. o.
  5. ↑ Unschuld 2003: 1. o.
  6. ↑ Lu–Needham 1980, 89-90. o.
  7. ↑ Unschuld 2003, 1-3. o.
  8. ↑ Sivin 1993, 202. o.
  9. ↑ Unschuld 2003, 24, 39, 46. o.
  10. ↑ Unschuld 2003, 40, 44. o.
  11. ↑ A Sárga Császár belső könyvei - Egyszerű kérdések (Tokaji Zsolt előszava). 2010, 10. o.

Irodalom [szerkesztés]

Magyarul [szerkesztés]

  • A Sárga Császár belső könyvei - Egyszerű kérdések ford., jegyz., előszó: Tokaji Zsolt). Fapadoskonyv.hu, Budapest 2010. ISBN 9789633291894
  • A Sárga Császár belső könyvei - Szellemi tengely (ford., jegyz., előszó: Tokaji Zsolt). Fapadoskonyv.hu, Budapest 2012. ISBN 9789633440544
  • A Sárga Császár belső könyve - Spirituális tengely (ford., jegyz.: Szarka Péter). Doktormadarak kiadvány, 2011. ISBN 9789630812252
  • Dr. Pálos István: A hagyományos kínai orvoslás. Gondolat Kiadó, Budapest 1963.
  • Simoncsics Péter: A kínai akupunktúra régen és ma. Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1988.

Idegen nyelven [szerkesztés]

  • Keegan, David 1988. Huang-ti nei-ching. The Structure of the Compilation, the Significance of the Structure. (Ph.D disszertáció.) University of California, Berkley.
  • Loewe, Michael 1993 (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. Early China Special Monograph Series No. 2. The Society for the Study of Early China and The Institute of East Asian Studies. University of California, Berkley.
  • Lu Gwei-Djen – Needham, Joseph 1966/67. „Medicine and Chinese Culture”. In Needham (szerk.) Clerks and Craftsmen in Chine and the West”. Cambridge University Press, Cambridge. 263–293.
  • Lu Gwei-Djen – Needham, Joseph 1980. Celestial Lancets. A History and Rationale of Acupuncture and Moxa. Cambridge University Press, Cambridge.
  • Porkert, Manfred 1974. The Theoretical Foundations of Chinese medicine: Systems of correspondence. MIT Press, Cambridge.
  • Sivin, Nathan 1988(a). Traditional Medicine in Contemporary China (Science, Medicine and Technology in East Asia, vol. 2). Center for Chinese Studies, University of Michigan, Ann Arbor.
  • Sivin, Nathan 1988(b). "Science and Medicine in Imperial China—The State of the Field." The Journal of Asian Studies (Vol. 47, number 1): 41–90.
  • Sivin, Nathan 1989. A cornucopia of Reference Works for the History of Chinese Medicine. Chinese Science. 9: 29-52.
  • Sivin, Nathan 1993. Huang ti nei ching 黄帝内经. In Loewe 1993: 196-215.
  • Yamada Keiji 1979. „The Formation of the Huang-ti nei-ching”. Acta Asiatica 36: 67-89.
  • Unschuld, Paul U. (szerk.) 1988. Approaches to Traditional Chinese Medical Literature. Proceedings of an International Symposium on Translation Methodologies and Terminologies. Boston: Kluwer. Essay from a 1986 conference.
  • Unschuld, Paul U. 2003. Huang Di nei jing su wen: Nature, Knowledge, Imagery in an Ancient Chinese Medical Text. Berkeley and Los Angeles: University of California Press.
  • Veith, Ilza 1973. The Yellow Emperor’s Classic of Internal Medicine. University of California Press. Los Angeles. (Első kiadás: 1949.)
  • Wang Hongtu 王洪图 2005. Huang Di nei jing Su wen baihu jie 黄帝内经素问白话解 [„A Sárga Császár belső könyve - Egyszerű kérdések beszélt nyelvi kommentárokkal”]. 人民卫生出版社. Peking.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

  • A Su wen szövege kínaiul, angol szószedettel: [1]
  • A Ling shu szövege kínaiul, angol szószedettel: [2]
  • A Huang Di su wen magyar kiadása: [3]
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Sárga_Császár_belső_könyvei&oldid=13290986”