Hovd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hovd (Ховд)
Khovd Main Square.jpg
Hovd főtere
Közigazgatás
Ország  Mongólia
Megye (ajmag) Hovd
Alapítás éve 1685.
Népesség
Teljes népesség 29 127 fő (2008) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 1390 m
Terület 80 km²
Időzóna WIT (UTC+7)
Elhelyezkedése
Hovd (Mongólia)
Hovd
Hovd
Pozíció Mongólia térképén
é. sz. 48° 00′, k. h. 91° 39′Koordináták: é. sz. 48° 00′, k. h. 91° 39′

Hovd (mongolul Ховд) régebbi könyvekben Kobdó, a mongóliai Hovd megye közponja. A Mongol-Altaj északi nyúlványainak lábánál fekszik, a Bujant-gol folyó partján, a fővárostól 1415 kilométerre. Lakossága 2008-ban 29 127 fő.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hovdot az orját Galdan fejedelem alapította 1685-ben, mai helyétől 40 kilométerre északkeletre, a Hovd-folyó partján, a Har Usz-núr (Fekete Vizű-tó) közelében. Itt volt a fejedelem erődítménye és körülötte hadait ellátó gabonatermő földje. Galdan fejedelem Hovd közelében vetett véget életének 1697-ben, amikor harca végleg elbukott. 1717-ben a mandzsu Furdan generális helyezte ide táborát, majd 1730-ban kibővítették az erődöt, hogy az befogadhassa az orjátok ellen küzdő 15 000 fős sereget.

Az erőd romjai

Az 1755-ben kirobbant mandzsuellenes mongol felkelés idején a fölkelő Cengündzsav katonái vették birtokba az erődöt. A felkelés bukása után 1762-ben települt át a városerőd a Hovd-folyó partjáról mai helyére, a Bujant-gol partjára. Itt is erődítménnyé építették, melynek négyzet alakú, bástyatornyos sáncfalai 16 ezer harcost fogadtak be. Az erőd körül hamarosan megjelentek a kínai kereskedők és kézművesek házai, a Hovd-folyó jobb partján pedig mongol és kínai földművesek termelték a hadakat ellátó terményeket.

A katonaság arányának folyamatos csökkenésével a XIX. század elejére Hovd polgárvárossá alakult. A város hivatalos neve ekkor Szangijn Hot, azaz Kincstári Város volt. Egy korabeli történetíró szerint több ezer család lakta, házaiban tízezer szoba volt. A kereskedőváros gazdagjai a faltól keletre települtek, itt volt a kínai hadisten temploma is (1785), kit a mongolok mondai hősükkel Geszer kánnal azonosítottak. Volt a városban muszlim mecset és sámánista szentély is. A várostól nyugatra állta a börtön.

1811-ben a mandzsu helyőrség nem tudta megakadályozni a kínai muszlim (dungán) felkelőket a város elpusztításában, de kereskedelemnek köszönhetően hamar újra fellendült a város élete. Két évszázados mandzsu uralom után 1911-ben a mongolok elűzték a mandzsu vezetőket.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város lakossága a 2000-es népszámláláskor 26 023 fő, a 2003-as becslés szerint 30 479, a 2007-es mérések szerint pedig 28 601 fő volt. 2008-ban 29 127-an éltek a városban.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hovd lakosaiból sokan dolgoznak magángazdaságokban, főként szarvasmarha-tenyésztéssel és zöldségtermesztéssel foglalkoznak. A város és környéke híres görögdinnye és sárgadinnye termesztéséről.

A zöldségeket és tejtermékeket a hovdi piacon árusítják, ahol az élelmiszerek mellett ruházati cikkek, szerszámok és bútorok is kaphatók. A piac csütörtökön zárva tart, de a többi napokon még a szomszédos ajmagokból is érkeznek buszokkal.

A városban leányvállalata van a Nomin bolthálózatnak.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hovdban tíz óvoda és több általános- és középiskola működik. Két egyeteme is van, a Mezőgazdasági Egyetem és a Hovdi Egyetem. Utóbbit 1979-ben alapították a Mongol Állami Egyetem részeként, de 2004 óta önállóan működik. Az egyetemeken 1800 diák tanul 11 karon. Sokan jönnek a környező megyékből is, valamint az oroszországi Tuvai Köztársaságból. Nekik két összesen 500 fős kollégium áll rendelkezésükre.

A városnak saját könyvtára van, de az egyetemek is rendelkeznek két könyvtárteremmel. Az Amerikai Központnak is van saját könyvtára és működik egy német nyelvű Svájci Könyvtár is.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hovdi repülőtér (ZMKD/HVD) két leszállópályával rendelkezik. Rendszeres repülőjárat köti össze a fővárossal.

A városon halad keresztül az Ulánbátort az ország nyugati felével összekötő, Ölgijbe menő főút.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]