House of Cards (televíziós sorozat, 1990)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
House of Cards
Műfaj politikai thriller

Alkotó(k) Paul Seed
Főszereplő(k) Ian Richardson
Susannah Harker

Ország Egyesült Királyság
Nyelv angol
Epizódok 4
Gyártás
Részenkénti játékidő 50 perc (epizódonként)
Sugárzás
Eredeti adó BBC
Eredeti sugárzás 1990 óta
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A House of Cards egy politikai thriller műfajú 4 részes televíziós sorozat, melyet először az Egyesült Királyságban mutattak be a BBC csatornán 1990-ben. Magyar szinkron változata nem készült még el, magyarországi forgalmazásra nem került.

A sorozatról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A House of Cards 4 részből áll, ezek együtt képezik egy televíziós sorozat trilógia első fejezetét (lásd még: To Play the King, The Final Cut). A sorozat alapja Michael Dobbs három regényére épül, a filmváltozat és a regények tartalma gyakorlatilag megegyezik. A főszerepet mindegyik részben Francis Urquhart, mint konzervatív, machiavellista politikus játssza, akinek hatalomért folytatott harcát és a hatalom megtartásáért folytatott küzdelmét láthatjuk.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet Margaret Thatcher miniszterelnöksége után játszódik Nagy-Britanniában, mikor a konzervatív párt új vezetőt választ: Henry Collingridge-t, aki miniszterelnök lesz. Megválasztása után megkezdik egy országos választás kiírását, melyet szűk többséggel, de megnyernek a konzervatívok. A 60 év körüli Francis Urquhart frakcióvezető, aki támogatta Collingridge miniszterelnökké választását, szeretne miniszteri tisztséget kapni az új kabinetben. Ám ezt az új miniszterelnök nem támogatja, megváltozott körülményekre hivatkozik. Urquhart ekkor elhatározza, hogy megszerzi a miniszterelnöki hatalmat, tönkreteszi a miniszterelnököt. Ebben támogatja a felesége, Elisabeth is, aki mindig hasznos tanácsokkal látja el, és Roger O'Neill is, aki a konzervatív párt egyik háttérben dolgozó szakértője. O'Neill kokainista, kábítószeres, azt használja ki Urquhart, aki megfenyegeti, hogy kirúgja a pártból, ha nem áll mellé. Urquhart és Roger O'Neill megkezdi a miniszterelnök lejáratását: titkos adatokat, kormányrendelet-tervezeteket, információkat juttatnak az ellenzékhez, akik a Parlamentben emiatt folyton kényes helyzetbe hozzák a miniszterelnököt.

Ekkor jelenik meg a történetben Mattie Storin, fiatal újságírónő, akinek Urquhart folyamatosan szivárogtatja ki a kabinet belső, botrányos ügyeit. A találkozások során Urquhart és Mattie Storin lassan egymásba szeretnek, viszonyt kezdenek egymással. Urquhart kihasználja a lány meghalt apjához való ragaszkodását, Urquhart lép a meghalt apa helyébe, megköveteli Mattie-től, hogy "Daddy-nek", "apának" szólítsa. Kapcsolatuk mind jobban elmélyül, Elisabet Urquhart is tud viszonyukról, aki azonban egy percig sem féltékeny és a hatalom megszerzésében bármiben támogatja férjét.

Urquhart ám ekkor már egy nagyobb támadáson töri a fejét, melybe belebukhat Collingridge. Roger O'Neill és segítője Penny Guy hamis igazolásokat állítanak ki Charles Collingridge számára, aki a miniszterelnök alkoholista bátyja. Az igazolások azt bizonyítják, hogy Charles Collingridge tudott egy bizonyos kormányzati döntésről, mely befolyásolta a Mendox Chemicals részvényeit, emiatt pedig nagy vagyonra tett szert a tőzsdén. Charles Collingridge nem emlékszik az ügylere – mivel nem is volt – és egy "biztonságos" helyre szállítják – amit Urquhart javasolt a miniszterelnöknek – ahol nincs kitéve a sajtó kérdéseinek. Ám Urquhart titokban értesíti a lapokat, televíziókat a miniszterelnök bátyjának búvóhelyéről, így újból a média kereszttüzébe kerül a miniszterelnök és bátyja. A média és a közvélemény Charles Collingridge alkoholizmusáról és Henry Collingridge visszás pénzügyi ügyleteiről beszél. Az állandó támadások miatt a miniszterelnök végül úgy dönt, hogy lemond a tisztségéről és visszavonul. Urquhart első terve sikerrel járt.

Urquhart, a miniszterelnöki lemondás után a háttérben tevékenykedik továbbra is, megpróbálja a lehetséges elnökjelölteket semlegesíteni, megzsarolni, hogy lépjenek vissza, múltjuk sötét titkait kiteregetni a sajtó számára. Mivel Urquhart frakcióvezető, ezt könnyen megteheti, mivel a pártban lévő zűrös ügyekről éveken keresztül tudomása volt. E tevékenységében Tim Stamper, a tanácsadója segíti, együtt az összes miniszterelnök-jelöltet ellehetetlenítik.

A jelöltek tönkretétele:

  • Harold Earle – megzsarolják, hogy nyilvánosságra hoznak egy fényképet, mely bizonyítja, hogy egy férfival létesített szexuális viszonyt egy vonaton.
  • Peter MacKnezie – provokált tüntetést szerveznek egy PR látogatásán, mely során véletlenül a szolgálati autójával elütnek egy mozgássérültet.
  • Patrick Woolton – megzsarolják, hogy nyilvánosságra hoznak egy hangszalagot, mely bizonyítja, hogy Roger O'Neill kolléganőjével (akit direkt e célra használtak fel) megcsalta a feleségét.
  • Michael Samuels – nyilvánosságra hozzák, hogy fiatalkorában a homoszexualitást és a kommunizmust támogatta.

Miközben tönkreteszik a lehetséges elnökjelöltek jóhírét, Francis Urquhart bejelenti, hogy indul a miniszterelnöki posztért. Esélye egyre nő, a többi jelölt ellehetetlenítése miatt. Mattie Storin is támogatja, dicsérő cikkeket ír a lapjában Urquhartról.

A pártgyűlés előtt néhány nappal Roger O'Neill idegei felmondják a szolgálatot, és megfenyegeti Urquhartot, hogy kipakol a sajtónak, kiszáll a játékból. Urquhart és felesége erre meghívják O'Neillt a vidéki nyaralójukba, ahol először leitatják, majd a kokaint kicserélik egérméregre. Roger O'Neill London felé menet megáll egy benzinkútnál, amelynek WC-jében kábítószerezni kezd. A méreg gyorsan végez vele.

Mattie Storin lassan ráébred, hogy Urquhart szervezte meg Collingridge miniszterelnök lejáratását, ő volt az, aki ellehetetlenítette a többi elnökjelöltet, ő volt az, aki megölte Roger O'Neillt. Mattie a Parlament tetőteraszán találja meg – mint az új miniszterelnököt – Francis Urquhartot, akitől megkérdezi, hogy valóban ő ölte-e meg Roger O'Neillt. Urquhart elismeri a tettét, és megkérdi Mattie-től, hogy bízik-e még benne. Mattie igennel felel, de azt Urquhart nem hiszi el, és ledobja a Parlament tetejéről. Mattie zuhanás közben "Daddy-t" – "Aput" kiállt, mintegy 50 méter zuhanás után meghal. Miközben körülállják a holtestet, láthatjuk, hogy valaki kivesz Mattie táskájából egy magnetofont, mely rögzítette Mattie Storin és Francis Urquhart közti beszélgetést, mielőtt az újdonsült miniszterelnök kivetette volna az újságírónőt az erkélyről. A film úgy ér véget, hogy Urquhartot – mint a konzervatív párt által megválasztott miniszterelnököt – beiktatására viszik a királynőhöz.

A machiavellista Urquhart[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francis Urquhart tipikus machiavellista politikus, a hatalom megszerzéséhez és megtartásához minden eszközt megengedhetőnek tart, a hatalom mint cél jelenik meg előtte, mint a korlátlan uralom eszköze. Francis Urquhart dolgozószobájában Napóleon képe függ a falon, mint nagy példaképe, kedvenc könyve Machiavelli: A fejedelem című regénye, gyakran idéz Shakespeare: III. Richárd című drámájából. A film készítői és a regény írója, Michael Dobbs szerint is arra törekedtek, hogy egy "modern III. Richardot" mutassanak be a nézőknek. Urquhart nem válogat az eszközökben, a zsarolás, gyilkosság, összeesküvés és leleplezések politikusi eszköztárához tartoznak, csakúgy, mint III. Richárdnak.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A történet végén lévő helyszín, a tetőterasza a Parlament House of Commons részén található, a teraszról kilátás nyílik a Csillagkamarára.
  • A történet nagyfokú aktualitást hordozott magában az 1990-es évek elején, ekkor mozdították el hivatalából Margaret Thatcher-t és lett az addigi frakcióvezetőből – John Majorból miniszterelnök.
  • Urquhart gyakran megosztja érzéseit, véleményét a nézővel is, ilyenkor Urquhart a kamerába néz és közvetlenül a film nézőjéhez szól.
  • A történetben visszatérő mondata Francis Urquhartnak a "You Might Say That, I Couldn't Possibly Comment" – "Ön mondhatja ezt, de sajnos én nem nyilatkozhatom" kifejezés, melyet Francis Urquhart akkor használ, amikor nem akar "igen"t mondani valamely kérdésre.
  • A "Francis Urquhart-indulót", mely a film fő zenei motívuma, Jim Parker komponálta.
  • A sorozat címe az angol Parlament két házára utal: a House of Commons-ra és a House of Lords-ra. A House of Cards szatirikus cím, mely a hatalmi játszmákat, csalásokat, megtévesztéseket jelenti.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1991 – BAFTA-díj a legjobb színész kategóriában
  • 1991 – BAFTA-díjra jelölés a legjobb színésznő kategóriában
  • 1991 – BAFTA-díjra jelölés a legjobb sorozat kategóriában
  • 1991 – BAFTA-díjra jelölés a legjobb operatőr kategóriában
  • 1991 – BAFTA-díjra jelölés a legjobb filmzene kategóriában
  • 1991 – Emmy-díj a legjobb forgatókönyv kategóriában

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]