Hosszúfarkú tobzoska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hosszúfarkú tobzoska
Hosszúfarkú tobzoska (Manis tetradactyla)
Hosszúfarkú tobzoska (Manis tetradactyla)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Tobzoskák (Pholidota)
Család: Tobzoskafélék (Manidae)
Nem: Manis
Faj: M. tetradactyla
Tudományos név
Manis tetradactyla
Linné, 1766
Elterjedés
Long-tailed Pangolin area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú tobzoska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú tobzoska témájú kategóriát.

A hosszúfarkú tobzoska (Manis tetradactyla) az emlősök (Mammalia) osztályába a tobzoskák (Pholidota) rendjébe és a tobzoskafélék (Manidae) családjába tartozó faj. Nevét testhosszához képest különösen hosszú farkáról kapta.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szub-szaharai Afrika területén honos, megtalálható Ugandától Szenegálig valamint Angolában.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú farka ellenére a legkisebb tobzoska-faj. Testhossza 30–35 cm, farka 55–65 cm. Lába rövid, testét sötétbarna átlapoló pikkelyek borítják, emiatt fenyőtobozra hasonlít. Farka testméretéhez képest nagyon hosszú, farka végén pikkely nélküli terület található, mely segít az állatnak a fákon való függeszkedésben. Feje kis méretű, ormánya hosszú, kis méretű szemeit megvastagodott szemhéj borítja. Orra csupasz, füle kicsiny, hasát ritkás, sötét színű szőrzet és sötét bőr borítja. Lábain öt hosszú, görbült karom található, járás közben a hátsó lábaira helyezi testsúlyát, lábfejei kifelé görbülők.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hosszúfarkú tobzoska erdei életmódot folytat, nappal faüregekben vagy kivájt termeszdombban rejtőzik, éjjel szaglásával keresi meg táplálékát. Félénk, többnyire magányosan élő állat, területét szaganyagokkal jelöli meg. Jó úszó.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő tápláléka a hangya, ritkábban termeszek. Hosszú körmével ás a hangyabolyokban, majd ragadós nyelvével ragadja meg táplálékát. .

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporodásáról még igen keveset tudunk. Feltehetőleg az év minden szakában készen áll a párzásra, általában egy kicsinye van. Párosodás közben farkukat összefonják, és hasukkal fordulnak egymás felé. A vemhesség ideje nem ismert. Az utódok három hónapos korukig anyjuk hátán utaznak. Veszély esetén anyjuk hasánál összegömbölyödnek, aki szintén összegömbölyödve védi őket. Ivarérettségét kb. 2 éves korában éri el.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj elterjedése, populációjának mérete meghaladja a veszélyeztetettségi küszöbértéket, ezért a nem veszélyeztetett kategóriába sorolják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]