Hosszúfarkú cankó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hosszúfarkú cankó
Bartramia longicauda Ottawa.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Numeniinae
Nem: Bartramia
Lesson, 1831
Faj: B. longicauda
Tudományos név
Bartramia longicauda
(Bechstein, 1812)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú cankó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú cankó témájú kategóriát.

A hosszúfarkú cankó (Bartramia longicauda) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó Bartramia nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legközelebbi rokonai a pólingok.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Aruba, Bermuda, a Dominikai Köztársaság, a Holland Antillák, Trinidad és Tobago, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos.

Kóborlásai során eljut az Antarktisz, Ausztrália, a Bahama-szigetek, Barbados, a Kajmán-szigetek, Horvátország, Kuba, Dánia, a Dominikai Közösség, a Falkland-szigetek, Franciaország, Gabon, Németország, Görögország, Grönland, Grenada, Guadeloupe, Izland, Írország, Olaszország, Málta, Mauritánia, Montserrat , Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Portugália, Szent Ilona, Saint-Pierre és Miquelon, Spanyolország, Egyesült Királyság, a Brit Virgin-szigetek, az Amerikai Virgin-szigetek területére is.

Magyarországi előfordulását először 2007-ben bizonyították, amikor - november 18. és 21. között - többször is észlelték a faj egy példányát a hortobágyi Nagyiván határában.[3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 28–32 centiméter, szárnyfesztávolsága 50–55 centiméteres.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöcskékkel, tücskökkel, ormányosbogarakkal, bogarakkal, lepkékkel, hangyákkal, legyekkel, százlábúakkal, pókokkal, csigákkal és földigilisztákkal táplálkozik, de néha eszik magvakat is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészekalja 4 tojásból áll.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
  2. Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
  3. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottságának jelentése

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]