Horváth Dezső (újságíró)
| Horváth Dezső | |
| Született | 1936. január 14. Nemesszalók |
| Elhunyt | 2022. március 3. (86 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Remes Veronika (1959–) |
| Foglalkozása | író, újságíró, pedagógus |
| Iskolái | Szegedi Tudományegyetem (1954–1958) |
| Kitüntetései | Táncsics Mihály-díj (1996) |
| Sírhelye | Dugonics temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Horváth Dezső (Nemesszalók, 1936. január 14. – 2022. március 3.[1]) Táncsics Mihály-díjas (1996) magyar újságíró, író, népművelő, tanár, szociográfus.
Életpályája[szerkesztés]
Szülei: Horváth Gyula molnársegéd és Ács Mária háztartásbeli volt. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában és Magyarpolányban végezte el. 1950–1954 között Sümegen volt gimnazista. 1954–1958 között a Szegedi Tudományegyetem magyar–történelem szakos hallgatója volt. 1958–1960 között Pusztamérgesen általános iskolai oktató volt. 1960–1969 között a hódmezővásárhelyi megyei könyvtár munkatársa és a Csongrád Megyei Népművelési Tanácsadó főelőadója volt. 1969–1979 között a szegedi Délmagyarország munkatársa, 1979-től főmunkatársa volt. 1992-ben – Baka István ajánlására – a Magyar Írószövetség tagja lett.[2]
Temetése a szegedi Dugonics temetőben.[1]
Magánélete[szerkesztés]
1959-ben házasságot kötött Remes Veronikával. Két lányuk született: Eszter (1963) és Vera (1965).
Művei[szerkesztés]
- A tizedik ember (szociográfia, 1985)
- Klinikai föltámadás (napló, 1991)
- Móra kőpárnája (1994)
- A röhögő katona (regény, 1996)
- Aranyhajcsár (1996)
- Terus ángyi; Bába, Szeged, 1998 (Tisza hangja)
- Ezredes úr, hadra vágva (1998)
- Mivé lettél, csángómagyar? (1999)
- Vipera. Három dráma; Bába, Szeged, 2000
- Parasztpassió; Felsőmagyarország, Miskolc, 2002
- A semmi ember / A tápai Krisztus pöre; Bába, Szeged, 2002
- Dani Jani. Algyő, hol vagy?; Bába, Szeged, 2003
- Szelebőce (2004)
- A fölfedezetlen Magyarország. Az ezredvég tanyáiról; Felsőmagyarország–Szépírás, Miskolc–Szolnok, 2005
- Cseremalac voltam (2005)
- A muraközi ló. Többperces szösszenetek; Bába, Szeged, 2006
- Apjuk helyett – állam; Felsőmagyarország–Szépírás, Miskolc–Szolnok, 2006
- Magyarnak alkalmatlan. Szemenszedett gondolatok; Bába, Szeged, 2007
- Hippokratész. Kiköpött közhelyek (2008)
- Láncainkat... (Bába, Szeged, 2009)
- Botrány a mennyekben (Bába, Szeged, 2011)
Díjai[szerkesztés]
- Csongrád megye sajtódíja (1990, 2006[3])
- A Délmagyarország aranygyűrűje (1993)[4]
- Táncsics Mihály-díj (1996)
- Zsombó díszpolgára (1998)[5]
- Veress Péter-díj (2007)[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Délmagyarország napilap, 2022. március 14. Gyászközlemények
- ↑ „Leírva mázsákkal nehezebbek a szavak”, Délmagyarország, 2022. március 9., 15. oldal
- ↑ http://digit.bibl.u-szeged.hu/00000/00099/02006/00063/dm_2006_063_007.pdf
- ↑ Délmagyarország, 1993. május 22-i száma
- ↑ Délmagyarország, 1998. október 22-i száma
- ↑ Széphalom Könyvműhely
Források[szerkesztés]
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
- Életrajza a Napkút Kiadó honlapján
- Kortárs magyar írók
- Időutazás a Délmagyarral: A Somogyi-könyvtár krónikája
- Veszprém megyei lexikon
További információk[szerkesztés]
- Ki kicsoda a hírközlésben? Szerkesztette: Bodrits István és Viczián János. Szekszárd, Babits, 1994. 487 o. (A századvég magyarsága 2. A Révai új nagylexikona segédkönyvei I. sorozat)
- A magyar irodalom évkönyve 1988-2008; változó szerk.; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1989-2009
- Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
- Szegedtől Szegedig 2002. Antológia. Főszerkesztő: Simai Mihály. Bába és Társai Kft.-Szegedi Írók Társasága, Szeged, 2002
- Szegedi ki kicsoda? 1998-99. Főszerkesztő: Dlusztus Imre. Szeged, Délmagyarország Kft., 1999
- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6806-3
- Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiadás; 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004
