Horváti család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Horváti család Valkó vármegyei származású, de más vármegyékben is birtokos család, mely nevét a Valkó megyei, mára elpusztult Horváti faluról kapta. A család a Vácián v. Baczián nemzetségből származik, nemzedékrendje a 13. század elejére vezethető vissza, de csak két, országos politikában is jelentős szerepet játszó képviselője volt, Horváti Péter két fia, Horváti János és Horváti Pál.[1]

Birtokai[szerkesztés]

A család székhelye a Valkó vármegyei, mára elpusztult Horváti falu – Stari Mikanovci közelében – és Szentlőrinc vára – Podgradje – voltak a mai Horvátországban.[1]

Története[szerkesztés]

A család felemelkedését Nagy Lajos királynak köszönhette. Lajos halála után egy ideig özvegyét Kotromanić Erzsébetet és lányát Máriát támogatták, majd Kis Károly nápolyi királyt hívták meg a trónra. A Horváti testvérek elpártolását a „nőuralommal” szembeni általános elégedetlenség és Mária francia házassági terve okozta. Ettől fogva a délvidéken a királynők uralma ellen fellépők között a legaktívabb szereplő Horváti Pál püspök volt. Valószínűleg az ő nevéhez köthető az – európai latinságban a 14. században szövetség értelemben elterjedt – „liga” kifejezés magyar politikai szóhasználatba való átvétele. A létrejött főúri ligák egyikében a Horváti testvérek voltak a meghatározóak és azt tűzték ki célul, hogy a magyar trónra Kis Károly nápolyi királyt hívják meg. Károly meggyilkolása után a Horvátiak megölték Erzsébet királynét, végül azonban Zsigmond kerekedett felül. A Horváti család 1394 után már nem játszott szerepet Magyarország történelmében.[2]

Ismert tagjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  2. Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437. [Budapest]: Gondolat. 1984. ISBN 963-281-414-2