Horváth Mihály (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Mihály
Csanád püspöke
Született1809. október 20.
Szentes[1]
Elhunyt1878. augusztus 19. (68 évesen)
Karlsbad
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1848. június 25. – 1849[2]
(Csanád)
Előző püspök
Következő püspök
Lonovics József
Csajághy Sándor
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Mihály témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Horváth Mihály (egyértelműsítő lap).

Horváth Mihály Imre (Szentes, 1809. október 20. – Karlsbad, 1878. augusztus 19.), magyar történész, katolikus címzetes püspök Csanádon 1848-tól 1849-ig. 1877-től 1878-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.[3][4]

Életpályája[szerkesztés]

Tizenhét gyermekes családban született, édesapja, Horváth József orvos, anyja, Verner Erzsébet volt. Fivére, Horváth Alajos (1824-1890) a magyar királyi államvasútak igazgatója,[5] leánytestvérei, Krikay Ágostonné Horváth Amália és Lavatka Józsefné Horváth Katalin voltak. 1819 és 1825 között a szegedi piarista gimnázium diákja volt, ahol mind a hat osztály elvégezte, mindig első vagy második eminensként (mivel az akkori osztályzási rendszer rangsorolta a diákokat).[6] 1825-től a váci papnevelő intézetben teológiát és történelmet tanult, 1828-ban a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett; 1831-ben pedig pappá szentelték. Egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán és Nagyabonyban káplánkodott, majd gróf Keglevich Gábor, utóbb pedig gróf Erdődy Kajetán fiai mellett volt nevelő. Az ismeretlen vidéki káplán csakhamar jó nevet szerzett magának a történettudomány terén való szereplésével. Három akadémiai jutalmat nyert, és az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig vidéki rendes tagja lett. 1844-től a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Óráin nagy hangsúlyt fektetett a magyar nyelv sajátosságainak a megismertetésére. 1847-től hatvani prépost-plébános. Szabad idejét főleg a bécsi, soproni és kismartoni levéltárakban való kutatással töltötte.

1847. január 23-án nagy feltűnést keltett a kapucinusok templomában József nádor fölött tartott gyászbeszédével. Még ugyanazon évben hatvani prépost-plébános lett (innen későbbi álneve: Hatvani Mihály), és egy ideig nyugodtan élt tanulmányainak. Az 1848–49. évi események őt is elsodorták a csendes munkásság teréről. 1848 júliusában V. Ferdinánd király csanádi püspökké nevezte ki (ám sohasem szentelték föl), a függetlenségi nyilatkozat után pedig vallás- és közoktatásügyi miniszterhelyettes lett.

A szabadságharc leveretése után előbb Magyarországon bujdosott, majd főúri hölgyek közbenjárásával Lipcsébe és onnan Belgiumba menekült. A haditörvényszék halálra ítélte, és in effigie fel is akasztatta. A katolikus egyház kiközösítette, papi hivatalától eltiltotta, részben a szabadkőműves tagsága miatt, részben a Szent Korona elleni 1848–49-es tevékenysége (detronizáció) miatt. 18 évig száműzetésben élt különböző európai városokban (Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856-tól ismét Brüsszel), ahol a magyar történelemre vonatkozó levéltári kutatásokkal foglalkozott. Kiadta az 1441 és 1652 közti magyar történelemre vonatkozó oklevelek hosszú sorát. (Magyar történelmi okmánytár, a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte s lemásolta Hatvani Mihály. Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria. I-IV. Kiadja a Magyar Tudományos Akademia Történelmi Bizottmánya. Pest, 1857-59).[7]

Horváth Mihály sírja Budapesten. Kerepesi temető: B. 286. Dunaiszky László és Huszár Adolf műve.
Mellszobra a szegedi Dóm téren

1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével végre visszatérhetett Magyarországra, ahol köztiszteletnek örvendett. Szeged egyik kerülete országgyűlési képviselővé, a magyar történelmi társulat és az Akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történelemtanárnak hívta meg a trónörökös mellé, tribunici címzetes püspökké nevezte ki és a vaskai javadalmas apátságot adományozta neki.

A magyar történetírás kiemelkedő alakja. Liberális, függetlenségi szellemű történeti munkáival a magyar polgári átalakulás ügyét szolgálta. A magyar történelem fő tendenciájának a szabadság kivívására és folyamatos megtartására irányuló törekvést tartotta. Több publikációját Hatvani Mihály álnéven jelentette meg. A történész feladatát abban látta, hogy a letűnt nemzedékek életének és munkásságának minden mozzanatát felkutassa, és a forrásokat kellő kritikával kezelje. Horváth Mihály a korabeli legnépszerűbb magyar történetírók egyike volt: nemcsak arra a korra gondolt, amelyről írt, hanem a közönségre is, akinek írt. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítő tanító is, aki mindig arra törekedett, hogy a 19. század vezéreszméit hirdesse.

A Magyar Tudományos Akadémia 1839. november 23-án levelező, 1841. november 23-án pedig rendes taggá választotta. A magyar honvédelem történeti vázlata című székfoglaló előadása 1842. november 22-én hangzott el. 1871. május 17-én az igazgató tagságot nyerte el. 1870. január 15. – 1878. augusztus 19. között a II. Osztály elnöki tisztségét látta el. 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat ideiglenes elnöke, 1867-77-ben első alelnöke, 1877-től haláláig elnöke. 1868-tól a Kisfaludy Társulat rendes tagja. Háromszor részesült – 1840., 1867., 1873. – a Magyar Tudományos Akadémia Nagyjutalmában. Mindegyik művét átlengi az erős hazafi-érzés, a szabadság, alkotmány és haladás érdekei iránti lelkesedés, ami írásainak nagy szubjektivitást kölcsönöz.

Szokatlan volt még egy katolikus pap részéről a vallási kérdésekben mutatkozó pártatlansága is. 1849-ben például a papi nőtlenség, és a szerzetesség eltörlésének és az egyházi javak és alapítványi vagyonok közös alapba helyezésének szószólója volt.

Művei[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Хорват Михай
  2. ↑ Nem szentelték fel, a szabadságharc leverésétől kezdve bújkálni kényszerült. Utódát 1851-ben iktatták be.
  3. ↑ familysearch.org Horváth Mihály keresztelője
  4. ↑ familysearch.org Horváth Mihály püspök gyászjelentése
  5. ↑ familysearch.org Horváth Alajos gyászjelentése
  6. ↑ Csiffáry Gabriella, Magyar politikusok az iskolapadban, Budapest, 2021, 80-81.
  7. ↑ Első kötet Második kötet Harmadik kötet Negyedik kötet
  8. ↑ Labádi Lajos: Horváth Mihály utca - Utcáink, tereink névadói (58.) In: Szentesi Élet 2011. szept. 2. (e-Könyvtár Szentes)
  9. ↑ A szentesi Magyar Királyi Állami Horváth Mihály-Főgymnasium értesítője az 1921-1922 iskolai évről. Közzéteszi: dr. Szőke József kir. igazgató. Szentes, 1922. (e-Könyvtár Szentes)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Márki Sándor: Horváth Mihály : 1809-1878 (MEK)
  • Arcképe
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó
  • Századok. Tanulmányok a 200 éve született Horváth Mihály emlékére; szerk. Bojtos Anita, Novotnik Ádám; Eötvös Collegium Történész Műhely, Bp., 2010 (Acta historica Collegii de Iosepho Eötvös Nominati Series I.)
Előde:
Lonovics József
Csanádi püspök
1848–1849
 Utóda:
Csajághy Sándor
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horváth_Mihály_(történész)&oldid=26775658”