Horvát Árpád (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Horvát Árpád szócikkből átirányítva)
Horvát Árpád
Horvát Árpád 1894-45.jpg
Horvát Árpád portréja a Vasárnapi Ujságban
Született 1820. február 23.
Pest
Elhunyt 1894. október 26. (74 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
diplomatikus,
könyvtáros,
pedagógus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Horvát Árpád témájú médiaállományokat.

Horvát Árpád (Pest, 1820. február 23.Budapest, 1894. október 26.) magyar történész, a diplomatika művelője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Petőfi Sándor özvegyének, Szendrey Júliának második férje, Horvát Árpád orvos apja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horvát István történész és Szepessy Karolina fia. A középiskolát Székesfehérvárott végezte el. 1836-ban bölcsész-, 1840-ben jogi doktor lett, 1841-ben pedig ügyvédi oklevelet szerzett.

1846-ban kinevezték az oklevél- és címertan helyettes tanárává. 1848 és 1850 között az oklevéltan nyilvános rendes professzora volt. Elmozdítása után helyettes tanár lett, majd 1867-től haláláig ismét nyilvános rendes tanárként oktatott. 1857-től az Egyetemi Könyvtár tisztviselőjeként, 1871 és 1873 között annak első őreként dolgozott. Toldy Ferenc 1874-es lemondása után Eötvös József kultuszminiszter őt nevezte ki a könyvtár igazgatójává. Két évig töltötte be ezt a posztot. Erre az időszakra esett a könyvtár új épületének felavatása, a költöztetést azonban – ahogy a tényleges hivatali munkát is – az első őr, Szinnyei József irányította. 1884 júniusában Horvátot az MTA levelező tagjává választották.

Írásait főként a történeti segédtudományok köréből jelentette meg. Cikkeit a Századokban és a Magyar Könyvszemlében, visszaemlékezéseit Közlemények irománytárcámból címmel az Irodalomtörténeti Közleményekben tette közzé. Ifjúkorától nagy könyvgyűjtő volt, hagyatéka 1896-ban az Országos Széchényi Könyvtárba került.

1850 júliusában feleségül vette Petőfi Sándor özvegyét, Szendrey Júliát, így Petőfi Zoltán mostohaapja lett. Házasságuk igen nagy port kavart a közéletben. Két fiuk és két lányuk született.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Néhány szó a Budapesti Magyar Királyi Egyetemi Könyvtár rendezése és címtározása ügyében (Budapest, 1876)
  • Bevezetés a magyar oklevéltanba (H. n., 1880)
  • Oklevéltani jegyzetek I–III. (Budapest, 1880–1884)
  • Mabillon János, a diplomatika megalapítója (Budapest, 1885)
  • A budapesti diplomatikai tanszék, a seminariumi oktatás és a felállítandó történelmi intézet (Budapest, 1886)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]