Horonycsőrű törpepinty

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Horonycsőrű törpepinty
Sporophila falcirostris -Horto Florestal de Sao Paulo, Brazil-8.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Tangarafélék (Thraupidae)
Alcsalád: Dacninae
Nemzetség: Sporophilini
Nem: Sporophila
Faj: S. falcirostris
Tudományos név
Sporophila falcirostris
Temminck, 1820
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Horonycsőrű törpepinty témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Horonycsőrű törpepinty témájú kategóriát.

A horonycsőrű törpepinty vagy tömpecsőrű magsármány (Sporophila falcirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj.[1]

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a sármányfélék (Emberizidae) családjába sorolják.[2]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentína északkeleti, Brazília délkeleti és Paraguay keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi erdők.[3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos testhossza 11 centiméter. Tollazata sima, szürkés, jelentéktelen. A hím halvány kékesszürke, a hasa alján fehéres, alsó farktollai barnák. Csőre jellegzetesen sárga, felső csőre görbült, alsó csőre erős, kissé hasonlít a papagájéra. A nőstény hasonlít a hímre, de sötétbarnás színű, csőre sötétebb. Hangja vidám, búgó. Hobbiállatként is szívesen tartják.

Sporophila falcirostris -Parque Estadual da Serra da Cantareira, Sao Paulo, Brazil-8.jpg

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szívesen fogyasztja a gyenge ágak kérgét, a kalászokból kifejti az éretlen búzát, zabot.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utódokat tavasszal költi ki. Az eddig felfedezett egyetlen fészket az erdő szélén találták.

Természetvédelmi státusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj az élőhelye elvesztése miatt[4] került a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listájára. Populációjának egyedszáma 2500–10 000.[3]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]