Horn Ede

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horn Ede
Horn Ede.jpg
Horn Ede portréja a Vasárnapi Újságban
Születéskori neve Einhorn Ignác
Született 1825. szeptember 25.
Vágújhely
Elhunyt 1875. november 2. (50 évesen)
magyar 1867-1918 Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdász, statisztikus
Fontosabb munkái Zur Judenfrage in Ungarn (Ofen, 1847)
A reformált zsidóság elvei (Buda, 1848)
Népfelség (Pest, 1849)
Ludwig Kossuth (III. Leipzig, 1851)
Franz Rákóczy II. (Leipzig, 1854)
Bankszabadság különös tekintettel a magyar bank mozgalomra (Pest, 1870)
Államháztartásunk rendezéséről (Bp., 1874)

Horn Ede (szül. Einhorn Ignác, Vágújhely, 1825. szeptember 25.Budapest, 1875. november 2.) magyar közgazdász, statisztikus, liberális politikus. Horn Antal testvérbátyja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rabbinak készült. Nyitrai, pozsonyi és prágai teológiai tanulmányai után Pesten a bölcsészeti karon tanult. 1848-ban ő szerkesztette a Der ungarische Israelit című hetilapot, majd 1849-ben Bak Ignác Vilmossal együtt a Die Theisz című politikai lapot, amelynek csak négy száma jelent meg. Izraelita tábori lelkészként részt vett a szabadságharcban, ami miatt kénytelen volt külföldre menekülni.

1850-1851-ben többnyire Lipcsében, később Brüsszelben, majd állandó jelleggel Párizsban telepedett le, ahol nemsokára, mint kiváló közgazdász gazdasági társaságok tagja, újságok gazdasági rovatainak vezetőjeként működött. Tagja volt a Société d'économie politique-nak és a Journal des Débats nemzetgazdasági részének szerkesztője. Különösen a napóleoni rezsim pénzügyi intézkedései ellen erős támadást intézett; a munkások érdekében is többször erélyesen felszólalt. Széles körű publicisztikai működést fejtett ki, különösen az emigrációban, a közgazdaság és statisztika terén, de politikai kérdésekben is nyilatkozott.

1860-ban Giuseppe Garibaldi légiójának tagja, majd a Szuezi-csatorna Bizottság másodtitkára volt. Bár már 1867-ben felajánlották neki a Pester Lloyd szerkesztői posztját, ez meghiúsult. Csak 1869-ben tért vissza Magyarországra és a Neuer Freier Lloyd szerkesztője lett.

Hazatérése után a Tisza Kálmán által vezérelt ellenzékhez csatlakozott. 1870-ben Pozsonyban megválasztották képviselőnek. Közreműködött a Pest-Budai Munkásképző Egylet megalakításában, megkísérelte azt polgári vezetés alá vonni. 1875-ben kereskedelmi államtitkár lett, azonban hamarosan elhunyt.

Nevezetesebb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zur Judenfrage in Ungarn (Ofen, 1847);
  • A reformált zsidóság elvei (Buda, 1848);
  • Népfelség (Pest, 1849);
  • Zur ungarisch – österreichischen Zentralisationsfrage (Lipcse, 1850);
  • Spinoza's Staatslehre (Dessau, 1851);
  • Ludwig Kossuth (III. Leipzig, 1851);
  • Franz Rákóczy II (Leipzig, 1854);
  • Statistisches Gemälde des Königreichs Belgien (Brüsszel, 1853);
  • Bevölkerungswissenschaftliche Studien aus Belgien (Lipcse, 1854);
  • Brüssel nach seiner Vergangenheit u. Gegenwart (ugyanott, 1855);
  • Das Kreditwesen in Frankreich (u. o. 1856);
  • John Law (u. o. 1858);
  • La Hongrie et l'Autriche de 1848-59 (Párizs, 1859);
  • Annuaire international du crédit public 1859-61;
  • Liberté et nationalité (u. o. 1860);
  • La Hongrie en face de l'Autriche (u. o. 1860);
  • Les finances de l'Autriche (u. o. 1860);
  • La Hongrie et la crise européenne (u. o. 1860);
  • La crise cotonniere et les textiles indigenes (u. o. 1863);
  • Du progres économique en Égypte (Alexandria, 1864);
  • La liberté des banques (Páris 1866, német és magyar fordításban is);
  • L'économie politique avant les physiocrates (Párizs, 1867, a francia akadémia által elismert pályamű);
  • Caisses syndicales (Párizs, 1867);
  • Le bilan de l'empire (u. o. 1868);
  • Frankreichs Finanzlage (Bécs 1868);
  • Salut au troisieme milliard (Páris 1868);
  • Les finances de l'hôtel de ville (u. o. 1869);
  • Bankszabadság különös tekintettel a magyar bank mozgalomra (Pest, 1870);
  • Államháztartásunk rendezéséről (Budapest 1874).
  • La grande nation 1870-1871, avec préface de Jules Simon (posztumusz, Párizs 1871). Ezen önállóan megjelent munkákon kívül számos cikke és értekezése jelent meg hazai és külföldi politikai és szaklapokban.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Horn Ede témájú médiaállományokat.

Korábban az ő nevét viselte a mai Weiner Leó utca Budapest VI. kerületében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]