Homorú pártázat

A homorú pártázat (olasz eredetű kifejezéssel cavetto cornice) az ókori egyiptomi művészet egyik jellegzetes és fontos építészeti eleme, amely rendszerint, de nem kizárólagosan a falfelületek felső, vízszintes lezárását díszítette. Az ívesen kihajló pártázatot gyakran növényi motívumokkal, vagy geometrikus mintával (többnyire függőleges sávozással) díszítették és színesre festették.^[1]

Története[szerkesztés]

A homorú pártázat legvalószínűbben az Egyiptomban ma is élő szokás szerint a falak tetejére helyezett pálmalevelekből ered. Első ismert előfordulása a gízai Horemahet (Harmakhisz) templomon (IV. dinasztia) található, a Nagy Szfinx szomszédságában. A motívum gyorsan elterjedt, és a későbbi templomokon és egyéb építményeken rendszeressé, szinte kötelezővé vált. Az építéséhez nyerstégla épületeknél külön erre a formára alakított téglákat használtak.

Jelképrendszere[szerkesztés]

A homorú pártázat valószínűleg a szeh netjer (sḥ nṯr,^[2] istensátor) kápolnával áll kapcsolatban. Az egyiptomi építészet formanyelvében szimbolikus lezárást jelzett, és bizonyos esetekben, egyes templomokon az építmény alapjául szolgáló ősdombot is jelképezhette. Ilyen esetben a homorú pártázat az épület alsó részén futott körbe. Ilyen, szinte a talajszinten futó homorú pártázat látható a Luxori templom lábazatán (kivéve a II. Ramszesz által épített első udvart). Hasonló, de eltérő jelentésű homorú pártázat található Hatsepszut Dejr el-Bahari-i halotti templomának legfelső szintjén, a nyugati falon álló szoborfülkék alatt.

Használata[szerkesztés]

A homorú pártázat az egyik legszélesebb körben használt díszítőelem, amelyet a piramistemplomokon, masztabákon, szarkofágokon, pülónokon, naoszokon és a ptolemaida templomokra jellemző szerkényfalakon is megtalálunk. Gyakori díszítőelem volt bútorokon, például a szentélyt formázó ládikákon is. Nem ritkán a homorú pártázatot Ureusz-frízzel kombinálták.

Utóélete[szerkesztés]

A homorú pártázat elterjedt az Egyiptommal kulturális kapcsolatban álló népeknél, előbb Szíria és Palesztina területén, majd a perzsa építészetben, sőt, Dél-Itáliában is.

Galéria[szerkesztés]

Hatsepszut halotti templomának legfelső szintjén a nyugati fal - homorú pártázat található a szoborfülkék alatt és felett, valamint a ptolemaida pavilon felső részén és szekrényfalain is.
II. Amenhotep alabástrom bárkaszentélyének homorú pártázata a karnaki szabadtéri múzeumban
Talajszinten futó homorú pártázat a luxori templomban (a csővezeték a talajvízelvezető szivattyúrendszer kiépítése miatt látható)
Festett, kártusokkal díszített homorú pártázat I. Széthi gurnai templomán
A karnaki Hnum-templom főhomlokzatán jól látható a homorú pártázat
Homorú pártázat töredéke II. Ramszesz kártusaival egy feltáratlan gurnai rommezőn
Ureusz-frízzel díszített homorú pártázat a denderai római kori mammiszi (születési ház) oldalának szekrényfalán

Források[szerkesztés]

↑ A teljes cikkre vonatkozóan: Arnold, Dieter, Sabine H. Gardiner, Helen Strudwick, Nigel Strudwick. The Encyclopedia of Ancient Egyptian Architecture (angol nyelven). Kairó: The American University in Cairo Press [1994] (2003). ISBN 977-424-648-9. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 21. pp46-47.
↑ Faulkner, Raymond O. A Concise Dictionary of Middle Egyptian (óegyiptomi és angol nyelven). Oxford: Griffith Institute [1962] (2006). ISBN 0900416327 p237.

Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A teljes cikkre vonatkozóan: Arnold, Dieter, Sabine H. Gardiner, Helen Strudwick, Nigel Strudwick. The Encyclopedia of Ancient Egyptian Architecture (angol nyelven). Kairó: The American University in Cairo Press [1994] (2003). ISBN 977-424-648-9. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 21. pp46-47.

[2] Faulkner, Raymond O. A Concise Dictionary of Middle Egyptian (óegyiptomi és angol nyelven). Oxford: Griffith Institute [1962] (2006). ISBN 0900416327 p237.

[1]

[2]