Homalocephale

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Homalocephale
Evolúciós időszak: késő kréta, 80 Ma
Egy Homalocephale pár rekonstrukciója
Egy Homalocephale pár rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Cerapoda
Alrendág: Pachycephalosauria
Család: Homalocephalidae
Dong, 1978
Nem: Homalocephale
Maryanska & Osmolska, 1974
Fajok

H. calathocercos Maryanska & Osmolska, 1974 (típus)

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Homalocephale témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Homalocephale témájú kategóriát.

A Homalocephale (nevének jelentése 'egyenes fej', az ógörög ωμαλος / ómalosz, 'egyenes' és κεφαλή / kephalē, 'fej' szó összetételéből) a pachycephalosaurus dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta korban élt a mai Mongólia területén, mintegy 80 millió évvel ezelőtt. A Halszka Osmólska és Teresa Maryañska által 1974-ben leírt nemhez csak egyetlen faj, a H. calathocercos tartozik, amely talán a Prenocephale szinonimája (és fiatal formája). A Homalocephale 1,8 méter hosszú[1] növényevő volt.[2]

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyéb, nyilvánvalóan felnőtt pachycephalosaurusoktól eltérően (és a Dracorexhez, illetve a Goyocephale-hoz kapcsolt, valószínűsíthetően fiatal példányokhoz hasonlóan) a Homalocephale lapos ék alakú koponyatetővel rendelkezett, mindazonáltal a koponyája felszíne eléggé megvastagodott.

A fajnak emellett szokatlanul széles csípője volt, amiből egyes őslénykutatók arra következtettek, hogy az állat elevenszülő volt. Mások azt állították, hogy szélesség a létfontosságú szervek védelmét szolgálta az állat oldalára irányuló ökleléssel szemben.[3] A Homalocephale lábai hosszúak voltak, ami arra utal, hogy gyors futó volt.

A típusfaj, a H. calathocercos leírása egy hiányos koponya és egy csontváz alapján készült. A példány koponyájának tetején nagy nyílások, egy egyedi frontoparietális varrat, alacsony, hosszú infratemporális koponyaablakok és nagy kerek szemnyílások helyezkednek el. A homlok durva felületű, sok csomó található a squamosális csont oldalsó és az elülső részén. Az őslénykutatók megállapították, hogy a példány felnőtt volt, annak ellenére, hogy a varratok láthatók és a koponya lapos (ami fiatalkori jellegzetesség sok pachycephalosaurus fajnál). 2010-ben a Nick Longrich és kollégái által készített tanulmány kimutatta, hogy a laposfejű pachycephalosaurusok a kupolás fejű felnőttek fiatal formái, ezt a nézetet pedig Jack Horner és Mark B. Goodwin korábbi, 2009-es elemzése is támogatta. Longrich és kollégái kijelentették, hogy a Homalocephale valójában a Prenocephale kifejletlen állapotát képviseli.[4]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Homalocephale című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Holtz, Thomas R. Jr.: Dinosaurs: The Most Complete, Up-to-Date Encyclopedia for Dinosaur Lovers of All Ages (PDF), 2008. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)
  2. Maryańska, Teresa, Chapman, Ralph E.; and Weishampel, David B..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka (eds.): Pachycephalosauria, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 464–477. o (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  3. Carpenter, Kenneth (1997.). „Agonistic behavior in pachycephalosaurs (Ornithischia:Dinosauria): a new look at head-butting behavior”. Contributions to Geology 32 (1), 19–25. o.  
  4. Longrich, N.R., Sankey, J. and Tanke, D. (2010.). „Texacephale langstoni, a new genus of pachycephalosaurid (Dinosauria: Ornithischia) from the upper Campanian Aguja Formation, southern Texas, USA”. Cretaceous Research. DOI:10.1016/j.cretres.2009-12-02.  
  • Johnson, Jinny. Fantastic Facts About Dinosaurs. Parragon, 64. o (2000). ISBN 0-7525-3166-2