Hollomon–Jaffe-paraméter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hollomon–Jaffe-paraméter (HP) a hőkezelés hatását írja le az idő és a hőmérséklet függvényében.[1]

Hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hőkezelés hatása a hőmérséklettől és a kezelés idejétől függ. Hasonló hatás érhető el alacsonyabb hőmérsékleten hosszabb ideig, mint rövidebb ideig tartó magasabb hőmérsékleten történő hőkezelés során. Lényeges, hogy a hőkezelés során csökkenjen az acélban a feszültség.

Képlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hollomon–Jaffe-paraméter kifejezi az idő és a hőmérséklet felcserélhetőségét, a következő formula szerint:

H_p = \frac {(273.15 + T)}{1000} \cdot (C + \log(t))
  • T - hőmérséklet, Celsius-fokban,
  • t - idő , órákban, izotermikus kondíciók mellett
  • C - egy állandó, mely a vizsgált anyagtól függ.

A Hollomon–Jaffe-paraméter dimenzió nélküli. Az értéke a gyakorlatban 15 és 21 között változik.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hollomon–Jaffe-paraméter egy tipikus alkalmazása a hőkezelt acéltermékek állapotának ellenőrzése.

Például hegesztés utáni hőkezeléskor a HP paraméterrel jól leírható az idő és a hőmérséklet egyenrangú szerepe. Ezért a HP paraméter segítségével jól számítható az a szükséges idő és hőmérséklet, melyet alkalmazni szükséges az utókezeléskor. [2]

A Hollomon–Jaffe-paraméternél a C változik az acél széntartalma szerint. C=15 azon acélokra érvényes, ahol a széntartalom 0,9–1,2%. A gyakorlatban a C=20-as értéket használják C-Mn és más alacsony mértékű ötvözések esetén. Néha a C=30 is használatos nagyobb mértékű ötvözés esetén, mint például 9% krómmal ötvözött acélnál.

A Hollomon–Jaffe-paraméter felhasználható a melegítés és hűtés ciklusidejének számítására is. Hasonló a Larson–Miller-paraméterhez, melyet eredetileg a tartósfolyás jellemzésére használnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]