Hitelkártya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hitelkártyák

A hitelkártya egy speciális bankkártya, melyet a finanszírozó bank/hitelintézet bocsát ki. Tulajdonosa jogosult minden olyan üzletben, mellyel a hitelkártya-társaság megállapodást kötött, az illető valutájában (Magyarországon pl. forintban) a számla aláírásának illetve a banktól igényelt/kapott kód beütésének ellenében hitelbe árut vásárolni vagy szolgáltatást igénybe venni. Mivel készpénz kímélő rendszert Magyarországon csak a Magyar Nemzeti Bank engedélyével lehet bevezetni, így az új kártyás fizetési rendszerek bevezetése előtt az MNB hozzájárulását kell, hogy adja.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bankkártya (hitelkártya) nemzetközi szabványnak megfelelő 85 x 54 mm-es műanyag kártya, mellyel a hátoldali mágnescsíkon vagy újabban az előlapi mikrochipen tárolt adatok segítségével, a kártyabirtokos (elektronikus vagy okmánnyal igazolt) azonosítását követően bankszámlaműveletek, tipikusan fizetés végezhető.[1]

A hitelkártya nem igényel jövedelemátutalást vagy nyitóösszeget, ellenben óvadék lehet szükséges kiegészítő esetben, például ha nem tud jövedelemigazolást felmutatni az igénylő. A hitelkártya mögött olyan számla áll, mely általában nem alkalmas betétlekötésre, átutalásra, csupán a kártya mögötti tranzakciók fedezhetők vele.

A hitelkártya keretösszegének fogyását feltöltéssel ajánlatos kompenzálni, hogy birtokosa folyamatosan tudja használni. A hitelkártyánál eldönthetjük, hogy a havi periódust követő zárás utáni türelmi időszakban visszafizetjük-e a teljes összeget, vagy annak csak egy részét. Ha egyben visszafizetjük, akkor általában a bank nem számol fel hitelkamatot (ez csak a kártyával végzett vásárlások esetén igaz, a készpénzfelvétel általában a felvétel időpontjától számítva azonnal kamatozik), ezt hívjuk ún. kamatmentes költésnek, ha pedig nem a teljes összeget fizetjük vissza, akkor a megmaradt tartozásra kamatszámítás indul (visszamenőleg is).[1] A kártya birtokosa bárki lehet, akit a bank hitelképesnek minősít és részére a hitelkártyát kibocsátja. A kártya kiadásakor a kártyát aláírással vagy PIN kóddal kell ellátnia. A kártya a kibocsátó bank tulajdonában marad, és azt jogában áll bármikor visszavonni. A számla megszűnésekor a kártyát vissza kell szolgáltatni, illetve meg kell semmisíteni, megakadályozva a további használatot.

A kártyának általában éves díja van, amelyből az első évben többnyire kedvezményt adnak.

Elszámolási időszak (hitelkártya)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az a hitelkártyáknál használatos, általában egyhavi időszak, melyről a bank az ügyfél részére megküldi a hitelkártya számlakivonatát. Ez tartalmazza a kártyahasználó által felhalmozott fizetési kötelezettségeket, melyek az elszámolási időszak alatt keletkeztek. [2]

Havi zárás előtt érdemes a teljes tartozást visszafizetni, így elkerülve a kamatfizetést. Megtehetjük, hogy nem a teljes összeget fizetjük vissza, viszont így a bank kamatot kezd felszámolni és a tartozást továbbvisszük a következő hónapra. A bankok gyakran adnak türelmi időt (30-45 nap), amíg kamatmentesen lehet a hitelkártyával vásárolni és csak ennek lejárta után kezdenek kamatot számítani. Ha a türelmi időn belül nem fizetjük vissza a felhasznált összeget, akkor a bank visszamenőlegesen is megfizetteti a kamatot. Készpénzfelvételre nem ajánlott, mivel magas díjjal jár, és sok esetben annak pillanatától kezdve megindul a kamat felszámítása függetlenül az esetleges türelmi időtől. [3]

Előnyei, hátrányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hitelpiacon a fizető adósokért folyó verseny hatására sok kedvező feltöltési lehetőséggel rendelkező hitelkártyát forgalmaznak. Gyakori a másfél hónapot is meghaladó kamatmentes feltöltési kötelezettség. Pl. a Malév-Citibank hitelkártya (Jelenleg nem igényelhető, további részletek itt) 51 napos feltöltési kötelezettséget is reklámoz, csakúgy mint a Shell-Citibank, vagy a Citi Life kártya. Átmeneti pénzzavar megoldására előnyös. Az előnyös kamatmentes időszak letelte után magas a teljes hiteldíjmutató. Tartós fenntartása erősíti a könnyelmű életmódra törekvést az igénybe vevőben; gyenge jellemű egyéneket eladósodásba kergethet. Előbbi esetek megvalósulásakor társadalmi szinten elősegíti a lakosság globális eladósodását. Elvesztés esetén a kártyát le lehet tiltani, ámde az elvesztés és a letiltás közötti időszakban esetleg bekövetkezett ügyletekért a kártyakibocsátó és kártya-igénybevevő között rendezendő tételek merülhetnek fel, amelyek jogosságát-jogtalanságát bizonyítani szükséges.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b www.bankkartya.hu
  2. Elszámolási időszak. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  3. Hitelkártya. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közgazdasági kislexikon.Pénzügyi és Kereskedelmi Enciklopédia. Főszerk. Bácskai Tamás. 1. kiadás. Budapest: Novotrade Rt. 1988. ISBN 978-963-02-5661-2 (isbn 963-02-5661-4) 244-45. oldal