Hipparion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hipparion
Evolúciós időszak: Miocén - pleisztocén[1]
Hipparion csontváz
Hipparion csontváz
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nemzetség: Hipparionini
Nem: Hipparion
De Christol, 1832
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hipparion témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hipparion témájú kategóriát.

Hipparion gracile koponyája.

A Hipparion az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó kihalt nem.

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hipparion

Úgy tartják, hogy a valódi lófélék a Merychippus 3 csoportjából fejlődtek ki. A 3 csoport a következő: Hipparion, Protohippus és Pliohippus. A Merychippustól a legeltérőbb a Hipparion volt. A legnagyobb eltérést a fogzománc képezte: eltérően a többi lófélével, a fog nyelv felőli részén egy teljesen elkülönült „fal” helyezkedett el. Az Észak-Amerikában talált teljes és jól megmaradt csontváz azt mutatja, hogy az állat mérete egy kisebb póniéval megegyezett. A Hipparionok karcsúak, inkább antilopszerűek voltak, és jól alkalmazkodtak a száraz prérin levő élethez. Vékony lábán három ujj ült, ezek patákban végződtek, de csak a középső érte a földet.

Észak-Amerikában a Hipparionból és rokonaiból (Cormohipparion, Nannippus, Neohipparion és Pseudhipparion) sok más lóféle fejlődött ki, és legalább egy ezek közül, átvándorolt Eurázsiába a miocén kor idején.[2] Az európai hipparionok abban különböznek az észak-amerikai fajoktól, hogy kisebb a testük - a legismertebb európai Hippariont Athén közelében találták meg.

Az állat marmagassága körülbelül 1,4 méter volt. A Hipparion-fajokat meg lehet találni Észak-Amerika, Ázsia, Európa és Afrika területén is. A Hipparion-nem 13 millió évig élt a Földön.[1]

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alul a 17 elfogadott faj, az állatok leirói, a lelőhelyek és a kor, amelyben éltek láthatók (az angolwiki szerint):

  • Hipparion concudense Pirlot, 1956; Casa del Acero lelőhely Murcia, Spanyolország és Masia de La Roma lelőhely, Aragónia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~11.6—5.3 Mya.
  • Hipparion crassum Gervais, 1859; Odessza, Dorkovo, Ukrajna. Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~4.9 Mya—11,000 évvel ezelőtt.
  • Hipparion dietrichi Wehrli, 1941; Macedónia és Nikiti, Görögország. Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~9 —5.3 Mya.
  • Hipparion fissurae Crusafont & Sondaar, 1971; Soria, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~5.3 —3.4 Mya.
  • Hipparion forcei Richey, 1948; Contra Costa megye, Santa Cruz megye, Los Angeles megye, Kalifornia. Észak-Amerika endemikus állata volt. ~23—5.3 Mya.
  • Hipparion gromovae Villalta & Crusafont, 1957; Murcia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9—5.3 Mya.
  • Hipparion laromae Pesquero et al., 2006; Teruel, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9.7—8.7 Mya.
  • Hipparion longpipes Gromova, 1952; Ankara, Törökország. Eurázsia endemikus állata volt. ~5.3—3.4 Mya.
  • Hipparion macedonicum Koufos, 1984; Görögország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~8.7—7.8 Mya.
  • Hipparion matthewi Abel, 1926; Ankara, Törökország. Anatólia endemikus állata volt. ~11.6—5.3 Mya.
  • Hipparion mediterraneum Roth & Wagner, 1855; Irak, Törökország, Görögorszzág. Anatólia és Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~9—5.3 Mya.
  • Hipparion molayanense Zouhri, 1992; Afganisztán. Délnyugat-Ázsia endemikus állata volt. ~9—5.3 Mya.
  • Hipparion periafricanum de Christol, 1832; Aragónia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9—5.3 Mya.
  • Hipparion rocinantis Hernández Pacheco, 1921; Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~5.3—1.8 Mya.
  • Hipparion sellardsi Matthew & Stirton, 1930.
  • Hipparion shirleyae MacFadden, 1984.
  • Hipparion tehonense Stirton, 1940; Észak-Amerika, Floridától Kaliforniáig. ~23.3—5.3 Mya.

Alul a feltételezett fajok láthatók (a „The Paleobiology Database” szerint):

  • Hipparion abudhabiense
  • Hipparion baardi
  • Hipparion cornelianum
  • Hipparion ethiopicum
  • Hipparion garedzicum
  • Hipparion hippidiodus
  • Hipparion houfenense
  • Hipparion macrodon
  • Hipparion malustenense
  • Hipparion nagriensis
  • Hipparion platyodus
  • Hipparion proboscideum
  • Hipparion theobaldi

Alul azok a fajok vannak, amelyek csak a Wikifajokban találhatók és nincsenek alámasztva forrással. Lehet, hogy egyik sem létezett közülük:

  • ?Hipparion afarense
  • ?Hipparion emsliei
  • ?Hipparion hasumense
  • ?Hipparion ingenuum
  • ?Hipparion libycum
  • ?Hipparion plicatile
  • ?Hipparion primigenium
  • ?Hipparion sitifense
  • ?Hipparion turkanense
  • ?Hipparion quinni

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions (1999). ISBN 1-84028-152-9 
  2. MacFadden, B.J. (1984.). „Systematics and phylogeny of Hipparion, Neohipparion, Nannippus, and Cormohipparion (Mammalia, Equidae) from the Miocene and Pliocene of the New World”. Bulletin of the American Museum of Natural History 179 (1), 1–195. o.