Hipohalogenit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hipohalogenitek olyan oxoanionok, amelyekben +1-es oxidációs számú halogén található. A hipohalogenitek közé tartozik a hipojodit, hipobromit, hipoklorit és hipofluorit. Ugyancsak hipohalogeniteknek nevezzük a hipohalogénessavak sóit.

Hipohalogenit-oldat előállítható a megfelelő halogén hideg lúgoldatban történő diszproporciójával:

\mathrm{X_2 + 2\ OH^- \rightarrow X^- + OX^- + H_2O \qquad X=Cl, Br, I \!}

A hipohalogenitek stabilitása a ClO > BrO > IO sorrendben csökken.

Felhasználhatók alifás és aromás vegyületek halogénezésére, valamint a metil-ketonok haloform reakciójában:

\mathrm{RCOCH_3 + 3\ OX^- \rightarrow RCO_2^- + 2 \ OH^- + CHX_3 \qquad X=Cl, Br, I \!}

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, p. 1168–1172. o (1999). ISBN 963-18-9144-5 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hypohalite című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.