Hipogeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A De Beaumont–Bonelli–Bellacicco-hipogeum

A hipogeum[1] (hüpogeum, hypogeum, hypogaeum) „föld alatti üreg”, a görög hüpo (alatt) és gaia (föld) szavakból ered. Általános értelemben az őskeresztények temetkezési és istentiszteleti helyének elnevezése volt. Későbbi, római-kori elnevezésük katakomba. Használatos még az elhamvasztott emberi maradványok számára kialakított fülkék vagy sírüregek (latinul: loculi) megnevezésére.

Tartalomjegyzék

Lásd még [szerkesztés]

Jegyzetek és források [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. OH2.

Források [szerkesztés]

  • James Stevens Curl: A Dictionary of Architecture and Landscape Architecture, Oxford University Press, 2006. ISBN 0-19-860678-8
  • M. Balfour: Titokzatos megalitok - Hajja és Fiai Kiadó ISBN 963 85404 27