Hipofluorossav

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hipofluorossav
Hypofluorous-acid-2D-dimensions.png
Hypofluorous acid
Hypofluorous-acid-3D-vdW.png
Hypofluorous acid
IUPAC-név hipofluorossav
Más nevek hidrogén-hipofluorit
hidrogén-fluorát(I)
hidrogén-monofluoroxigenát(0)
Kémiai azonosítók
CAS-szám 14034-79-8
PubChem 123334
ChemSpider 109936
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet HOF
Moláris tömeg 36,0057 g mol−1
Megjelenés −117 °C felett halványsárga folyadék
−117 °C alatt fehér szilárd anyag
Olvadáspont −117 °C
Forráspont 0 °C felett bomlik
Rokon vegyületek
Azonos anion lítium-hipofluorit, LiOF
Rokon vegyületek hipoklórossav, HOCl
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A hipofluorossav szervetlen vegyület, képlete HOF. A víz és a fluor reakciójának köztitermékeként keletkezik, ennek a reakciónak a végterméke hidrogén-fluorid és oxigén. 0 °C felett hidrogén-fluoridra és oxigénre bomlik. Az egyetlen hipohalogénessav, melyet sikerült szilárd formában izolálni. Robbanásveszélyes vegyület, bomlása során oxigén és HF keletkezik.[1] Tiszta formában jég fluorozásával sikerült előállítani.

A szilárd fázis röntgendiffrakciós vizsgálata szerint[1] molekulája V-alakú, benne a kötésszög 101°. Az O−F kötés hossza 144,2 ppm, az O−H kötés hossza 96,4 ppm. A szilárd anyagban O−H---O láncok találhatók. Gázfázisú szerkezetét is vizsgálták, a kötésszög itt valamivel kisebb, 97,2°.

A hipofluorossav az egyetlen ismert fluor oxosav. Előállítása úgy történhet, hogy −40 °C-on jég felett fluorgázt áramoltatnak, a keletkező HOF gázt összegyűjtik, majd cseppfolyósítják:

F2 + H2O → HOF + HF

Szobahőmérsékleten robbanásszerűen hidrogén-fluoridra és oxigénre bomlik:

2 HOF → 2 HF + O2

Acetonitrilben in situ (víztartalmú acetonitrilen fluorgáz átvezetésével) előállítva nagyon erős oxigén átvivő elektrofilként használható.[2][3] A reagens hatására a fenantrolin a korábban előállíthatatlan 1,10-fenantrolin-dioxiddá alakul, melyet ezzel a módszerrel az első sikertelen kísérlet után több mint 50 évvel sikerült előállítani.[4]

A hipofluoritok az OF savmaradék ion – a sav konjugált bázisának – származékai, ilyen például a trifluormetil-hipofluorit (CF3OF).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b W. Poll, G. Pawelke, D. Mootz, E. H. Appelman (1988.). „The Crystal Structure of Hypofluorous Acid : Chain Formation by O-H · · · O Hydrogen Bonds”. Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 27 (3), 392–3. o. DOI:10.1002/anie.198803921.  
  2. S. Rozen, M. Brand (1986.). „Epoxidation of Olefins with Elemental Fluorine in Water/Acetonitrile Mixtures”. Angew. Chem. Int. Ed. 25 (6), 554–5. o. DOI:10.1002/anie.198605541.  
  3. S. Dayan, Y. Bareket, S. Rozen (1999.). „An efficient α-hydroxylation of carbonyls using the HOF·CH3CN complex”. Tetrahedron 55 (12), 3657. o. DOI:10.1016/S0040-4020(98)01173-9.  
  4. F. Linsker, R.L. Evans (1946.). „Phenanthroline Di-N-oxides”. J. Am. Chem. Soc. 68 (3), 403. o. DOI:10.1021/ja01207a019.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hypofluorous acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.